A borjúhús általában jelentős felárral értékesíthető; ez sokfelé vált visszaélések forrásává, mert a besoroláshoz nincs egységes uniós meghatározás. Franciaországban a fiatal szarvasmarhát nagyrészt tejjel, illetve tejtermékkel táplálják, és hat hónapnál fiatalabb korában vágják le, ezen az időszakon túl fiatal marhának hívják. Más tagállamokban - például Spanyolországban - a korhatár 14 hónap, és ez előtt már gabonával és más takarmányokkal etetik őket.
A két tartási mód között az a különbség, hogy a tejjel való táplálásnál nem jut annyi vas a szervezetbe, ezért a hús világosabb színű. A gabonával és takarmányokkal táplálás révén a hús vörösebb színű lesz.
Az Európai Bizottság javasol egy X kategóriát, amely a borjú 0-8 hónapos koráig lenne használható, és egy Y kategóriát a 9-12 hónapos korcsoportra. Ezen túl nem lenne használható a "borjúhús" megjelölés. Az Európai Parlament ezen a besoroláson kívül a szarvasmarha termelési módjára utaló kikötéseket is előírna, a visszaéléseket kísérő szankciókon felül.
Az európai borjúhústermelés harminc százalékát Franciaország adja, majd Hollandia, Olaszország, Belgium és Németország következik. A fogyasztásból főleg a franciák és az olaszok veszik ki a részüket, kettejük összesített hányada hetven százalék az egész unión belül, olvasható a Világgazdaságban.
