A Rákóczi-szabadságharc leverése után a bécsi udvar igen sok rebellis birtokát elkobozta. Hasonló sorsra jutott egy felvidéki erősség is, melynek újsületű tulajdonosa egy német herceg lett.
A távol élő birtokos életében mindössze egyszer járt hazánkban, s földje is csupán addig izgatta, míg intézői az adót beszedték s elküldték neki.
Vár helyett lomhalom
Hosszú évtizedek múlva, valamikor Mária Terézia uralkodásának vége felé a főrang örökösei úgy döntöttek, eladják a számukra nem sokat jelentő birtokot. A vevő a szomszédos herceg volt – kinek elhatározásában döntő szerepet játszott, hogy a birtokon egy erőd áll.
Az új földesúr alapos gazdához híven elutazott Magyarországra - ám öröme hamar dühbe csapott át: kiderült, hogy a vár, melyet annyira várt, nem több, mint néhány romlott fal és egy halom lom. Mint utóbb kiderült, a helyi lakosság az évek során építkezéseihez széthordta az erősség köveit…
A főrang természetesen beperelte e jogtalannak érzett cselekedetükért a falusiakat. Mivel a magyar igazságszolgáltatás már akkor sem gyorsaságáról volt híres, a herceg némi pénzmaggal vélte felgyorsítani az ügyet.
A vesztegetés - amely, mint utóbb kiderült, messze nem a várt eredményt hozta - hatásosnak bizonyult, s a vármegye alig egy év alatt kivizsgálta az esetet.
Szorult helyzetben
A falusiak vesztésre álltak, mivel semmiféle írásos bizonyítékuk nem akadt arról, hogy a hajdani birtokos megengedte nekik az erősség lebontását. Szóban ugyan - állították - hozzájárult, ám ez kevésnek bizonyult, mivel a tanúk már rég meghaltak.
Természetesen felmerült, hogy ez eladó esetleg tisztában volt a helyzettel, ám - hogy nagyobb árat tudjon kicsikarni - elhallgatta e tényt.
Némi kutakodás után azonban kiderült, hogy az egykori birtokos semmiről sem tudott: a magyar intézők ugyanis évről évre csak a pénz elküldésére szorítkoztak. Mikor megkérdezték őket, miért hallgattak a vár lebontásáról, annyit mondtak: őket senki nem kérdezte, tehát minek mondták volna…
Szerencsés fordulat
A falusiakat végül egy véletlen mentette meg a pénzbüntetéstől. Védőügyvédjük ugyanis kikutatta, hogy az erősséget a Bécsben székelő haditanács utasítására robbantották fel a Rákóczi-szabadságharc végén.
A tárgyalásra a lerombolást elrendelő eredeti okmányokat is előhozatta, s ugyancsak beterjesztette az elvégzett munkáról szóló jelentést. Ez fényesen igazolta, hogy az erőd semmiképpen nem kerülhetett épségben a hajdani vevő birtokába - így ennek elbontását az akkori törvények nem tekintették bűncselekménynek…
Az ítélethirdetés során a főrang állítólag kis híján gutaütést kapott, majd, mint arról a fáma szól, sürgősen elutazott az országból…
Lázin Miklós András
Menedzsment Fórum
