Tiberius császár uralkodása alatt történt az alábbi eset: egy gazdag lovag beleszeretett egy, Róma-szerte ismert, tiszteletreméltó férjes asszonyba. Mivel udvarlása nem vezetett eredményre, első közelítésben megpróbálta a hölgyet pénzzel megvesztegetni. A matróna természetesen felháborodva hárította el az ajánlatot, ám a lovag ezt nem elutasításnak, hanem női praktikának vélte, így - ahogy ma mondanánk - egyre feljebb emelte a tétet. Szó szót követett, s már kétezer-ötszáz aranynál járt az összeg, amikor az asszony végképp elunta, s kidobatta házából az önként ajánlkozót.
Vallási köd - pénzért
Hősünk igencsak nekibúsult, s ezt környezete is észrevette. Egyik szolgálója végül bátorságot vett magának, s rákérdezett ura letörtségének okára. Az, hogy-hogy nem, kiöntötte szíve bánatát, mire az alantas, hangos hahotára fakadt. Ura kérdő tekintetét látván elmondta, ő ötszáz aranyért elintézi, hogy kedvére együtt lehessen az asszonnyal. A lovag meghallgatta emberét, majd megbízta, üsse nyélbe a dolgot.
A szolga tisztában volt vele, hogy a tiszteletreméltó asszony az egyiptomi Nílus mellől a hét halom tövében fekvő városba elszármazott Isis híve. Elment tehát a szentély papjához, s ötszáz arannyal megvesztegette, hogy hitesse el a nővel: Anubis isten szerelmes lett belé, s szívesen venné, ha egy éjt vele töltene.
Az asszony elhitte a mesét - még férjének is beszámolt róla, aki ugyancsak örült az eseménynek -, és a kijelölt nap estéjén bevonult a templomba. Hogy bent mi zajlott, talán ne firtassuk. Legyen elég annyi, hogy a cézárok életét is megörökítő Suetonius szerint mindketten elégedetten távoztak, olyannyira, hogy a hölgy igen sok barátnőjének eldicsekedett az eseménnyel.
Óriási botrány kerekedett
S talán örökre titok maradt volna mindez, ha a lovag három nap múlva nem találkozik véletlenül az utcán az asszonnyal. S ha már így esett, szemébe mondta a valóságot.
A hatás - vélhetőleg ma sem lenne másként - nem maradt el: a matróna hazarohant, óriási botrányt csapott, majd öngyilkossággal fenyegetődzött, ha nem bosszulják meg nyomban a rajta esett sérelmet.
A férj - aki szenátor, s egyben Tiberius jó barátja volt –, értelemszerűen magáévá tette az ügyet, így az igen hamar a rosta - azaz a római bíróság - elé került. Az eset súlyosságára tekintettel a császár maga elnökölt a tárgyaláson. A rabszolgát kényszervallatás alá vetették, de ő - becsületére legyen mondva - csak hosszas kínzás után ismerte el, maga adta az ötletet urának. A pap is tagadott egy darabig, ám a tortúra és a szembesítés végül megtörte.
Tiberius mindkettőjüket keresztre feszíttette, majd tetemeiket és Isis szobrát a Tiberisbe dobatta. A templomot közhatározat alapján földig rombolták. Ugyanakkor a lovag megúszta egy viszonylag szerény száműzéssel. Hogy miért, arról az ókori történetírók szemérmesen hallgatnak.
Lázin Miklós András
Menedzsment Fórum
