A probléma négy jellemzője, hogy a születések száma nem éri el a halálozást, az emberek egyre tovább élnek, a nyugdíjalapok komoly bajban vannak, miközben az egyes országok kormányai jelentős költségvetési hiánnyal kénytelenek szembenézni. A generációk között tehát jelentős harc várható, és a világ jelenleg nem kínál megoldást ezekre a nehézségekre. Ez az évszázad minden bizonnyal a korosodás száz éve lesz, és sajnos sem az állami, sem a magánszektor nem képes megfelelni a kihívásoknak.
Állami szinten már így is jelentős a hiány, és a kialakult helyzetet még nagyobb adókkal kellene ellensúlyozni. Csak így lehet betartani a nyugdíjasoknak tett, bőkezû ígéreteket, amelyeknek sajnos a fiatalok isszák meg a levét. A megoldáshoz komoly reformokra van szükség: a nyugdíjkorhatárt drasztikusan emelni, a járandóságok összegét pedig csökkenteni kell.
Nagyon sok múlik azon, hogy az öregedő generációk megszavazzák-e a politikusok reformjavaslatait. Ha nem, akkor a jelen és a jövő fiataljaira nagy nyomás nehezedik. A magánszférának sem kedvez a mostani nyugdíjrendszer. A magánnyugdíjalapok is bajban vannak, a vállalatoknak pedig újabb befektetések helyett sokszor a járandóságok kifizetésére kell költeniük szabad kapacitásukat, s így lassul a gazdasági fejlődés.
Sok más kérdést is át kell gondolni: az állam például igen jelentős pénzt költ a nagyon idősek, az Alzheimer-kórban szenvedők és a stroke-on átesettek ápolására. Ezek az emberek pedig nem fognak felépülni. A nyugati világ politikusai az idősek szavazatiért harcolnak, a fiatalabbak azonban nem sokáig tűrik már kizsákmányolásukat.
Nemzetközi Hírfigyelő
Generációk harca a nyugdíjakért
A nyugati társadalmakban jelentős generációs konfliktus van kialakulóban. Komoly reformokra lenne szükség, de a háború után született, igen népes generáció könnyen azok útjába állhat.
