Az elmúlt hetekben, hónapokban Magyarországon ismét fellángolt a vita, szükséges-e, hogy az állam piaci körülmények között működő szektorokban szerezzen tulajdonrészt, esetleg egész ágazatokat nyeljen le. Legyen szó a közművállalatok állami felvásárlásáról, két nagybank (MKB, Budapest Bank) megvételéről, vagy éppen az MNB utóbbi hónapokban végrehajtott ingatlanvásárlásairól, ezek ismertté válásakor rendre megjelentek a sajtóban azok a hangok, hogy "az állam rossz gazda", és a megszerzett vagyon értéke csökkenni fog, jolly jokerként felmutatva, hogy a Mol részvények felvásárlásával mennyi pénzt "tőzsdézett el a kormány".
A kérdés persze rendkívül összetett, hiszen az állam részéről nemcsak azt kell egy-egy ilyen tranzakció során vizsgálni, hogy egy vételi és eladási tranzakció eredője mi lesz (bár természetesen ezt a legegyszerűbb mérni), hanem a tulajdonszerzés egyéb hatásait, így például a munkaerőpiacra, a piaci versenyre, vagy éppen az inflációra gyakorolt hatását is. Ezek ugyan mérhetőek, ám mivel a gazdaság működése során rengeteg ismeretlenes egyenlettel kell dolgozni, így sokszor nagyon nehéz a felvásárlások másodlagos hatását megtisztítva számszerűsíteni.
Azt mindenesetre az állami tulajdonszerzés során fontos szem előtt tartani, hogy nagyon gyakran stratégiai befektetésről van szó (mint például a közművek, vagy a Mol esetében), amikor a piaci értékmérés az állam szempontjából kevésbé releváns. Természetesen vannak olyan tranzakciók is, amikor szóba került a közvetlen "haszonszerzési cél", ahogy az MNB megfogalmazta például az egyik ingatlanvásárlása kapcsán, de a banki felvásárlások is ehhez a kategóriához közelebb vannak. Ám ezeknél is fontosak az állami szerepvállalással elérhető pozitív mellékhatások. A banki befektetések esetén ráadásuk az általános piaci hangulat, a jó (válság)menedzsment, és az exit idejének bölcs megválasztása komolyan esnek a latba, a végeredményt ugyanis ezek döntően tudják befolyásolni. Ezeket azonban a megvásárolt bankok esetén becsülni sem lehet, ráadásul a Budapest Banknál még a vételárat sem publikálták.
Analógiaként ugyanakkor érdemes megnézni, hogy az USA milyen szaldóval zárt a 2008-as válság után megmentett cégek eladásával. A Troubled Asset Relief Program (TARP, Problémás Eszközökön Segítő Program) a napokban zárult, ennek keretében többek között két topbankban, a Citibankban és a Bank of Americaban, a világ legnagyobb biztosítójában, az AIG-ben, és az autóipar két moguljában, a General Motorsban és a Chrysler Groupban is komoly tulajdonos lett az amerikai állam. Ezek mellett több más vállalat részvényesévé is váltak, így többek között az utolsóként pénteken értékesített pénzügyi vállalkozásnak, az Ally-nak. A most eladott részvénycsomag 1,3 milliárd dollárt ért, az Ally-papírokon pedig összességében 2,4 milliárdot nyertek.
Nem minden tranzakció volt ugyanakkor ilyen sikeres, hiszen összességében a megvásárolt cégek és az értük az eladáskor kapott ellenérték szaldója negatív volt, a tranzakciók 9,2 milliárd dollár mínuszt hoztak. A TARP kapcsán ugyanakkor az amerikai illetékesek sem felejtik el megjegyezni azt, hogy a program nélkül óriási veszteségeket szenvedett volna el az USA gazdasága. Meglehetősen széles becslés alapján a két nagy autógyár (General Motorsban és a Chrysler Group) csődje 39 és 105 milliárd dollár közötti kárral járt volna, így csak ezeket figyelembe véve a hivatalos magyarázat szerint a program komoly hasznot hozott.
mfor.hu
