A mai Szabadság téren, a televízió jelenlegi székházában 1905-ben nyílt meg a tőzsde, és vele együtt az Upor kávéház. A füstös, lármás hely folyton telve volt üzletemberekkel - nyári estéken a bosnyák gyalogezred zenekara szolgáltatta a zenét. A vendéglő hétvégén is üzemelt; az unatkozó börziánereknél pedig már hajnali egykor, az amerikai jelentések megérkezésekor is lehetett terményeket vagy eladni.
Sötét üzelmek
A világháború első hónapjaiban még vidám napok jártak, ám a rossz hírekkel párhuzamosan egyre gyászosabb idők jöttek. Fokozta a bajt, hogy sok hadispekuláns vert tanyát a kávéházban - a sötét üzelmek miatt gyakoriak voltak a razziák. Az Upor történetére a Budapestre bevonuló román katonák tettek pontot: egy őszi este mindenkit hazazavartak, és szétszedték a boltot.
A kávéház közelében állt egy másik "műintézmény", Gárdonyi Zoltán régi pesti vendéglős Országháza. A hosszú évekig stagnáló üzlet akkor lendült fel, amikor 1913-ban karhatalommal ebrudalták ki a Parlamentből az ellenzéket. A száműzött honatyák itt verődtek össze, ezért az újságok mint fiókországházat emlegették a helyiséget.
Ahol Ady és Andrássy is kávézott
Talán nem lesz érdektelen néhány nevet felsorolni a hajdani vendégek közül: itt iszogatta kávéját Tisza István és gróf Andrássy Gyula, emellett Ady Endre, Ambrus Zoltán és Ignotus is megfordult errefelé. Volt idő, amikor három lapot, a Szerdát, a Nyugatot és az OMKÉ-t szerkesztették itt.
Az Upor kényszerű bezárása után ide települtek át a tőzsdések, ám ez nem járt a forgalom növekedésével, hiszen a férfiak döntően egymással üzleteltek. Gárdonyi így kényszerűen bevezette a belépési díjat, majd amikor ez sem hozta meg a várt sikert, 1924 nyarán lehúzta a rolót.
Bomba is robbant
A Vígszínház közelében állt az idővel rossz hírre szert tett Club kávéház. Az egységet Weinberger Mór alapította 1892-ben. A vendéglő leginkább egy kaszinóra hasonlított: a falakat és a mennyezetet arannyal futtatott fehér lakk fedte, a bejárattól vörös szőnyeg vezetett a nagyterembe, a plafonról nemes ívű bronzcsillárok lógtak. A belső teret 1900-ban jelentősen átalakították, páholyokat képeztek, s mély fotelekkel gazdagították a bútorzatot. A vezetést 1903-ban Katona Gyula vette át.
Az előkelő vendéglő a húszas évek elején rendszeres célpontja volt a szélsőjobboldali terroristáknak. Az egyik támadás során egy bomba két embert ölt meg, egy másik alkalommal pedig szinte a teljes berendezést összetörték. A boltot végül Bodor Aladár iparművész tervei alapján hozták helyre.
S ha már a kávénál tartunk, nem árt felidézni, mennyi koffeint vettek magukhoz eleink. Akkoriban egy adag kávét tizennégy grammból főztek - el lehet képzelni, milyen "lórúgást" jelentett ez az emberi szervezetnek. Mindez különösen annak fényében lehet igaz, hogy egy felnőtt férfi egy nap öt-nyolc adagot is magáévá tett a fekete levesből.
Sherry, konyak, habos kakaó
Ugyancsak nagy divat volt akkoriban a habos kakaó, bár amíg a tejfeldolgozást nem szabályozták központilag, elég sok mérgezés történt. A nedűkhöz édes és sós kifliket ettek. A néhány krajcárért kínált péksüteményeket döntően a nagy cukrászdákban állították elő, s azon melegében lovas, majd - a motorizáció terjedésével - apró teherautókkal hordták szét. Természetesen volt olyan cég is, amely saját termékét részesítette előnyben, ám ez kevéssé volt jellemző.
A szeszes italok közül eleink a konyakot és a sherryt kedvelték, emellett bőven fogyott a hazai borokból, valamint a változatos minőségű magyar és külföldi sörökből is. Minden ház kínált gyógy- és ásványvizet, s a napi sajtót is a legnagyobb természetességgel bocsátották a vendégek rendelkezésére.
A jobb helyeken a fontosabb vasúti menetrendeket is kifüggesztették. A kávéházakban kezdetben nem kínáltak főtt ételt, ez a szokás csak később terjedt el.
(Folytatjuk)
Lázin Miklós András
Menedzsment Fórum
