//www.portfolio.hu/deviza_kotveny/deviza/barcza_olcso_devizara_van_szukseg.178501.html
Egyébként az elképzelés nem rossz. Mivel a Magyar Nemzeti Bank devizatartalékai nullakamatozású német, francia, európai rövid állampapírokban hevernek, tehát semmit sem keres rajta, mi lenne ha ezt a nála heverő sok-sok eurót kölcsönadná a hazai bankszektornak? Nyilván ennek abban az esetben lenne értelme, ha az MNB alacsony, mondjuk 1%-os kamatszinten adná oda a kereskedelmi bankoknak ezt a pénzt, hogy ebből finanszírozzák a devizás jelzáloghiteleket, viszont cserébe köteleznék őket, hogy a a jelzáloghiteleik kamata ne lehessen magasabb mondjuk 4 vagy 5%-nál (jelenleg az MNB adatai szerint átlagosan 7,5%-os kamatot fizetnek a devizahitelesek). Mi lenne ennek az eredménye? A lakossági jelzáloghitelek törlesztőrészlete jelentősebben csökkenne, az MNB némi hozamot érne el a kihelyezésein, és valószínűleg ez a hitelkihelyezés nem járna nagy kockázattal. Jól hangzik tehát, mindenki nyer: a lakosság kevesebbet fizet, az MNB keres az ügyleten, és a bankoknak is marad kamatmarzsa.
Két probléma van: az egyik percepcióbeli, a másik kereslet-kínálati problémákat vet fel. Hogyha a devizatartalékokból a kereskedelmi bankokat finanszírozzuk, azt valószínűleg úgy értékelik, hogy a magyar devizatartalékok összege lecsökkent, nem áll rendelkezésre, és ettől a hazai eszközökbe fektetők megijedhetnek, amitől gyorsan, sokat gyengülhet a forint, és emiatt kiszáradhat az állampapírpiac. A másik, hogy jelenleg a magyar bankrendszer anyabanki euróhitelekkel jelentősen el van látva, most ezek finanszírozzák a a hazai (főleg jelzálog)devizahiteleket. Ha az MNB egy csomó olcsó devizát bocsát a bankrendszer rendelkezésére, akkor ezeket az anyabanki hiteleket (amelyek drágábbak, és immáron nem is lenne rájuk szükség) kivonnák az országból, hazavinnék, ami szintén eurókeresletet generálna, és gyengítené a forintot. Tehát bár elsőre jónak tűnhet az ötlet, valószínűleg a forint nagyarányú gyengülésével járna.
A másik népszerű elmélet szerint (ezt Matolcsy már többször hangoztatta) "ki kell űzni" a kéthetes MNB-kötvényekből az ott heverő "spekulatív" pénzeket, egyrészt azért, hogy ez ne okozzon olyan nagy költséget az MNB-nek, másrészt meg azért, hogy ez a pénz a reálgazdaságban kezdjen el "dolgozni". Ez a pénz azonban nem véletlenül van ott, ez a 4500 milliárd forint nem autonóm "spekulatív tőke", hanem az a "többletpénz", ami 2008-9-ben került a magyar gazdaságba, amikor a kormányzat által felvett devizahiteleket az MNB "leváltotta" forintra. A kormányzat felvette az IMF-től a devizahitelt (sokmilliárd eurót), ezzel elbattyogott az MNB-be, az MNB pedig (új, frissen teremtett) forintot adott érte, amit a kormány elköltött (állampapírok kamat és hiteltörlesztésére és mindenféle kiadásaira). Ez a pénz nem fog eltűnni magától, és ha kiűzzük az MNB-kéthetes instrumentumból, akkor máshol fog megjelenni. Érdemes emlékezetünkbe idézni a 2003-as forint erősítésére spekuláló "támadást", mi is történt akkor:
Ekkor (más okokból, mint Matolcsy most tervezi, de) az MNB korlátozta a kéthetes betétben elhelyezhető pénz mennyiségét, és kiszélesítette a kamatfolyosót, aminek az lett a következménye, hogy mivel kéthetes betétbe nem tudott menni ez a pénz, ment "máshova", és az overnight kamatok 3% környékére zuhantak, egyéb hozamok pedig még lejjebb voltak. Ebből az is következett, hogy a spekulatív forintvételi pozíciók mögül eltűnt a "carry", a kamatkülönbözet. Most is ugyanez történne ha megpróbálnák kiűzni a jegybankból ezeket a pénzeket, mert akkor ez máshol keresné meg a helyét (hiszen nem fog eltűnni, valahova mennie kell), és valószínűleg erősen lenyomná a bankközi kamatokat és DKJ-hozamok szintjét, ami felérne egy nagyobb kamatvágással, ez pedig majdnem biztos, hogy forintgyengülést okozna.
A harmadik elmélet szerint az MNB-nek tartalékaiból devizás magyar állampapírokat kellene vennie. Ez tűnik még a leghasználhatóbb ötletnek (én is propagáltam még januárban, amikor a magyar devizás kötvények hozama 8-9% volt), direkt forintgyengítő hatása nincsen, csupán annyi történne, hogy megnőne az MNB kamatbevétele. Itt a kérdés megintcsak a korábban említett "percepció", vajon nem értelmeznék-e negatívan a magyar állampapírba, magyar eszközökbe befektetők. Ha kismértékű a vásárlások volumene, akkor talán nem (de akkor meg sok értelme nincs), ha nagyobb mértékű, akkor viszont valószínűleg igen, kivéve ha nagyon jól kommunikálják.
A sok szócséplésnek ugyanaz a vége: nehéz elképzelni olyan hatékony, a gazdaságot jelentősebben előremozdító unortodox jegybanki lépést, ami nem okoz (jó eséllyel) komolyabb forintgyengülést. Nehéz ez a monetáris politika, őszintén szólva sok mindent én sem értek, de az egyértelmű, hogy nagyon könnyű nem szándékolt negatív hatást előidézni - még jó szándék mellett is. Unortodox módszereknek csak nagyon hiteles jegybankkal, hiteles vezetéssel, és kiváló, felkészült kommunikációval lehetne nekivágni anélkül, hogy a hazai stabilitást veszélyeztetnénk. Egyelőre sajnos nem ez a helyzet...
