A Király utcában 1855-ben nyitott ki a Három Grádics nevű vendéglátóhely, amely idővel Löffelmann Adolf tulajdonába került. Döntően artisták és egyéb, „kétes” életű művészek tanyája volt e műintézmény, ám 1901-ben Mandl Albert, a XIX. század népszerű kupléénekese nyitott itt mulatót.
Emberünket kortársai egyébként Móni névvel illették - annak ellenére, hogy valójában férfi volt. Mandl korábban a Folies Caprice-ben és a Somossy Orfeumban is dolgozott, s az ott kapott gázsijából bérelte ki e szórakozóhelyet.
Kossuth-nóta a mulatóban
A műsor semmiben nem különbözött a többi, hasonló vendéglátóhelyen látható produkcióktól. Bohózatokat játszottak, kuplékat énekeltek, külföldi és hazai vendégsztárok léptek fel - a nyelv pedig természetesen német volt. Ugyanis abban az időben a germán idióma volt a menő - többek közt azért, mert a hajdani igazgatók úgy vélték, a magyar közönségnek is érthető bemutatókra senki nem, vagy csak nagyon kevés ember jönne el.
Hogy e szempont mennyire volt igaz vagy hamis, azt a mából visszatekintve nehéz lenne megállapítani. Egy azonban bizonyos: e szokás ellen már akkor is sokan felemelték szavukat.
Az egyik leghangosabban tiltakozó közeg az egyetemi diákság volt: 1901 őszén ötven joghallgató belépőjegy nélkül megszállta a helyiséget. A nebulók az egyik legnépszerűbb előadás közben felálltak az asztalok tetejére, elénekelték a Kossuth-nótát - majd csendben elvonultak. Másnap már százan jöttek el, s felszólították Mónit, a jövőben a magyar nyelvet preferálja, különben minden nap tönkreteszik a műsort.
Mandl a bevétel egy részét ajánlotta a békéért cserébe, de a fiatalok nem akartak egyezkedni. Végül a rendőrség elvitte az egész díszes társaságot, s egy nap zárka után tíz-tíz korona büntetésre ítélte a forrófejű diákokat.
A tulajdonos végül annyi engedményt tett, hogy fele-fele magyar és német darabokat tűzött műsorra. Mandl egyébként a bécsi Apolló Színház világot jelentő deszkáin halt meg 1915-ben agyvérzésben.
Dolgoztak a dákók
A Tátra Mulató gazdájának, Grüner Jakabnak is meggyűlt a baja a diáksággal. A Király utca 77. szám alatt állt vendéglátóhely kiváló, tizenkét tagú női karral rendelkezett, akik a legváltozatosabb tartalmú nótákat adtak elő. Természetesen itt is németül folyt a szó, ami erősen zavarta a diákságot. A tanulók 1901-ben elégelték meg a viszonyokat, s több alkalommal megzavarták az előadást.
Grüner nem volt egyezkedős természet: egyik alkalommal tíz egyetemista után becsukatta a kapukat, majd az előkészített biliárddákókkal embereivel együtt jól elpáholta a csapatot. A védők között volt a svéd Muldon, korának egyik legerősebb birkózó akrobatája, illetve annak tíz fős társulata - érthető, hogy a támadóknak nem sok esélye volt.
Nemes bosszú
A szégyenben maradt diákok egyikének apja a MÁV egy tekintélyes főosztályvezetője volt, aki - feldühödve a brutalitáson - bosszút fogadott. Barátaival összefogva magánnyomozásba kezdett, s kifürkészte, Grüner privát szórakozóhelyet és fogadóirodát működtet a mulató hátsó traktusában.
Az esetről bejelentést tettek a rendőrségen, ahonnan hamarosan egy nyomozót küldtek ki. Miután a detektív megbizonyosodott a hír igazságáról, rajtaütöttek a bűntanyán, ahol éppen a másnapi lóversenyre kötöttek illegális fogadásokat. A zsaruk nem mellékesen néhány „bárhölgyet” is begyűjtöttek.
A helyiséget zár alá vették, s kis híján bezárták, ám Grüner addig könyörgött és járt nyakára Budapest rendőrfőkapitányának, amíg végül visszakapta az ipart. A szeparékat lefalaztatta, a hátsó ajtó elé pedig egy színfalat tolt.
A férfi üzlet- és bűntársa egyébként egy asszony, bizonyos Wabits Lujza volt, aki Grüner letartóztatása idején éppen bajorországi szülőfalujában tartózkodott. A gyanútlan helyiek ugyanis a fővárosi éjszaka démonát kérték fel, legyen újonnan épült templomuk védnöknője...
Lázin Miklós András
Menedzsment Fórum
(Folytatjuk)
