Nemzeti hírügynökségünk tartotta közlésre méltónak az alábbi információt: "Szédületes vasúti karriert futott be egy macska Japánban: 2006-ban még csak állomásfőnöknek nevezték ki, az idén viszont már főállomásfőnök lett. És még csak 9 éves... Jelenleg a - nem túl nagy vasúttársaság - ötödik legmagasabb rangú embere, illetve állatja - nő létére!
A cégnél összesen 36 fő, meg ő dolgozik. 14,3 kilométernyi vidéki vasútvonal tartozik a vállalathoz tíz állomással. A macskás megálló a Kisi nevű, és embertelenül működik már bő két éve, mivel minden automatizált. A macskának, Tamának - ez a neve - így aztán nincs sok dolga, legfeljebb a saját dolga. Ezt diszkréten végzi el, nem az utasok szeme láttára. Bodegájában a kíváncsi tekintetek elől elrejtve van vécéje. A cica amúgy egykedvűen tűri, hogy tányérsapkát rakjanak fejére és fényképezzék a csodájára járó utasok.
A társaság szerint 10 százalékkal nőtt az utasforgalom, amit a macskának köszönnek. Pár fővel talán valóban az ő híre gyarapította a létszámot, ám inkább azért véli a cég, hogy a cica utasokat vonz, mert Japánban a macskát szerencsét hozó állatnak tekintik. Egy mondás szerint: Ha gyötör az ínség, a macska a segítség. Tama amúgy kötött munkaidőben teszi a semmit, reggel kilenctől délután ötig. Vasárnap nem kell a bódéban csücsülnie. Ami szüleit illeti, messze esett a macska fától: nem tőzsgyökeres vasutasmacska-dinasztia sarja. Anyja kóbor macska volt - amely az állomáson kölykedzte Tamát -, apja pedig vándorkandúr."
Eddig az MTI-hír.
Hát, ha a derék japánok azt hiszik, hogy ez valami világraszóló újdonság, tévednek. Le vannak maradva, mint a borravaló. Én magam ugyan nem voltam még a magyar vasút irányítóközpontjában, de a szolnoki állomáson, egy-egy késés alkalmával évek óta rengeteg, nyilván bennfentes utastársam szólja el magát mellettem: "a franc essen bele, ezek a majmok már megint elcsesztek valamit."
LNG
