Mivel minden szentnek maga felé hajlik a keze, s én nagyon szeretem a főtt kukoricát, most csak erre hegyezem ki tollamat. (Ugyanakkor bátran ajánlom bárkinek, hogy hasonló logika mentén számolja ki más szolgáltatás paramétereit.)
In medias res: volt ugye a Sziget. E helyütt idén kettőszáz forintért vesztegették a puhára főtt, sárga szemekkel ellátott finomságot. Tételezzük fel, hogy hét napra átlagolva, alsó hangon percenként harminc ember vett kukoricát. A tulaj, mert mondanunk sem kell, egy kézben van az egész biznisz, ebben az esztendőben állítólag négy helyen ütötte fel sátorfáját.
Lássuk tehát a számokat: harmincszor kétszázszor huszonnégy, az annyi mint 144.000 forint/bódé. Ez négyszerezve 575 ezer forintos napi bevételt eredményez. Ez felszorozva a napok számával 4,032 milliós bevételt ad.
A költségek nem lehettek túl jelentősek: az árusok vélhetően éhbérért, óránként talán ha 600 forintért gürcöltek, s a helybérlet sem haladhatta meg a nyolcszázezer forintot. Számításaim szerint az összes kiadás, TB és egyebek együtt a 1,5-1,8 millió forintot tettek ki.
Személyes tapasztalatként említhetem: este tíz után én ugyan háromszor is kaptam számlát, de az előttem álló és az utánam jövő külföldi fiatalok ezt már nem mondhatták el magukról. Kedves mindannyiuknak is hasonló jó üzleteket és ötleteket kívánok!
Lázin Miklós AndrásKapcsolódó anyagok:
Antiterrorista középkor Az időjárás mondjon le! A tv-függő faj
