Aszódi Attila, a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) Energetikai Bizottságának elnöke a konferencián arról beszélt, hogy ha Magyarország új atomerőművi blokkot akar, akkor mielőbbi döntés kell, mert korlátozott a berendezések beszerzésének lehetősége.
A szakemberek hangsúlyozták, hogy az atomerőmű verhetetlen a magyar piacon a kilowattóránként tíz forintos termelői árral, szemben a földgáztüzelésű erőművek 12 és 20 forint közötti árával. A földgáz tüzelésű erőművek termelői árában 75 százalék a földgáz ára, az atomerőmű termelői árában pedig mindössze 15 százalék a nukleáris fűtőanyag árának aránya.
Aszódi Attila előadásából kiderült, hogy a csernobili karasztrófát követő mintegy húsz éves "tetszhalott" állapot után az atomenergetika reneszánszát éli, s az utóbbi két-három évben jelentős fellendülésnek indult világszerte. Európában Finnországban kezdődött a folyamat, majd Franciaországban folytatódott, de több szomszédunk (például Szlovákia vagy Románia) is csatlakozott az erőműépítési hullámhoz, ahogy Nagy-Britannia, Bulgária, Lengyelország, Litvánia, Svájc, Szlovénia, Olaszország, Németország vagy - új belépőként - Törökország is.
Európán kívül az Egyesült Államok, Kína és Oroszország, valamint számos, az atomenergetikai piacra frissen belépő ország tervez fejlesztéseket.
Az új atomerőművek már harmadik generációsak. A Paksi Atomerőmű négy blokkja még második generációsnak számít. A harmadik generációs blokkok általában 1000-1500 megawatt teljesítményűek (a paksiak egyenként ötszáz megawattosak), hatásfokuk jóval magasabb a korábbi generációhoz képest. A blokkokat duplafalú, hermetikusan zárt védőépületbe helyezik el, ami azt jelenti, hogy gyakorlatilag nem juthat ki radioaktív sugárzás, és a külső veszély esetére is kellő biztonságot ad a blokkoknak.
Ugyanakkor a legalább hatvan éves üzemidő alatt az üzemanyagot a jelenlegi, átlagosan 11 hónappal szemben csak 24 hónaponként kell cserélni. Szerepüket erősíti, hogy ezek már úgynevezett menetrendtartó blokkok, ami a rendszerirányítás miatt fontos szempont. A piacon mindössze 4-5 atomenergetikai berendezést szállító cég van, a kereslet pedig nagy. Ugyanakkor az elmúlt húsz év visszafogottsága miatt a gyártóknak kevesebb a tapasztalatuk.
A parlament által tavasszal elfogadott energiapolitikai koncepció felkérte a kormányt, hogy kezdje meg az új atomerőművi kapacitásokra vonatkozó döntéselőkészítő munkát. Aszódi Attila szerint ezen az úton nem szabad megállnia az országnak, hiszen a többi érdekelt állam láthatóan gőzerővel halad előre.
Nem szabad elfelejteni, hogy az atomerőművek 10-12 éves építési idő alatt készülnek el (beleértve az engedélyezés 4-6 éves időigényét is), és 50-60 éves üzemidőre tervezik őket. Tehát itt sokkal hosszabb távú gondolkodásra (kb. 70 éves előretekintésre) van szükség, mint a 12 évre szóló mai energiapolitikában. A mai paksi blokkok meghosszabbított üzemideje 2032 és 2037 között lejár, tehát ha új magyar nukleáris blokk lép be 2020-2025 körül, akkor csak 12-15 év az átfedés a mostani és az új blokk(ok) működése között. A döntésre rendelkezésre álló időt csökkenti a jelenlegi atomerőmű-gyártó vállalatok véges kapacitása is: ha a jelenleg még hezitáló országok új blokkok építése mellett döntenek, könnyen hosszú várólisták alakulhatnak ki a szállítóknál.
Hálózati, ellátás-biztonsági, telephely kihasználási okokból érdemes lenne Pakson kívüli telephelyben is gondolkodni (például Finnország, Szlovákia, Csehország hasonló méretű ország, mint hazánk, és esetükben is két külön telephelyen működnek atomerőművi blokkok). Egy új telephely felmérése, értékelése, engedélyeztetése és előkészítése szintén sok idő, emiatt is sürgősen lépni kellene.
További ösztönzést jelent, hogy a földgáz ára a magas olajár miatt várhatóan tartósan magas szinten fog maradni. Egy főre vetítve Magyarország ma is az EU második, a földgázra legjobban építő tagállama, így a földgáz részarányának további növekedése túlzottan kiszolgáltatná hazánkat. Ha a régióban mások nagy atomerőművi blokkokat építenek, a magyar rendszer földgáz-dominanciája pedig erősödik, akkor könnyen megeshet, hogy egy-másfél évtizeden belül a magyar áram átlagára jelentősen magasabb lesz, mint a környező országok átlagára. Ez nem csak az energetikai cégek, hanem az egész ipar számára is versenyhátrányt okozhat.
Az atomenergia reneszánsza azt is jelenti - mondta Aszódi Attila, aki a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Nukleáris Technikai Intézetének is elnöke -, hogy a világon a következő években több tízezer új nukleáris szakemberre lesz szükség évente. A budapesti egyetemen megmaradt ez a képzés, így most a világ több tájáról van érdeklődés a magyarországi oktatás iránt.
Gerse Károly, az MVM vezérigazgató-helyettese beszélt a liberalizált árampiacról is. Szerinte az árampiac megnyitása szakmai szempontból nem volt megfelelően előkészítve sem Magyarországon, sem az Európai Unióban. A liberalizáció nem kevesebb szabályozást, hanem újraszabályozást jelentett, de úgy, hogy például nem foglalkozik az optimális erőmű kérdésével, pusztán a befektetők döntésére bízza a helyszínt, a fűtőanyagot és a típust is.
Az optimális erőmű pedig nagy hatásfokú, és a lehető legkisebb költséggel termel. Az MVM vezérigazgató-helyettese arra is felhívta a figyelmet, hogy integrált villamos energia társaság olcsóbban tudja finanszírozni az erőmű-beruházásokat is.
Fokasz Oresztész
