Nem hivatalos vélemények szerint azonban a halogató politikát főleg az indokolja, hogy az üzleti élet európártisága nem találkozik a választók véleményével, és a kormány - főleg a legkésőbb 2006-ban esedékes, de általános meggyőződés szerint már 2005-ben megrendezni tervezett következő választások előtt - nem akar beleszaladni egy súlyos népszavazási vereségbe. Éppen a múlt hét végén jelent meg egy új országos felmérést, amely szerint a brit választók kétharmadának - legalábbis rövid távon - továbbra sem kell az euró.
Nagy-Britannia a legnagyobb EU-tagállam, amely önszántából maradt ki még a konzervatív kormányzás alatt a valutaunió alapítói közül, ám a jelenlegi munkáspárti kormány, amely 1997-ben került hatalomra, "elvileg" nem ellenzi az euró meghonosítását.
A font hétfőn mindenesetre folytatta meredek lejtmenetét az euróval szemben: a közös valuta egysége a pénteki későihez képest 0,0034 fontos drágulással 0,7202 font volt hétfő délelőtt a londoni bankközi piacon, a reggeli 0,7176-0,7192 közötti drágulás után. A fejlemény hátterében az is ott van, hogy az euró jelenleg gyorsabban drágul a dollárhoz képest, mint a font.
Mindenki az euróért
A világ legnagyobb vállalatainak felső vezetői példátlan összefogással, burkolt fenyegetéstől sem mentes közös üzenetben szólították fel hétfőn a brit kormányt, hogy lehetőleg még ebben a parlamenti időszakban kezdje el Nagy-Britannia csatlakoztatását az euróövezethez. A font ennek hatására is újabb mélypontra gyengült az euróhoz képest; a közös valuta egysége most először 72 pennyre drágult.
