A hadművészet fejlődésével számos változás következett be, úgy a harc megvívásának módjában, mint a szükséges haditechnika és hadfelszerelés területén. A középkor, majd újkor fegyveres küzdelmei az egyre nagyobb létszámú hadseregek csatáivá váltak. A tűzfegyverek megjelenése volt a hadügy egyik legnagyobb forradalma. Az ellenfelet a korábbiakhoz képest egyre messzebbről lehetett megsemmisíteni, a pisztolyok, a puskák, ágyuk tömeges tüze meghatározó fölényt jelentett.
A tömeghadseregek és tűzfegyverek együtt hatalmas minőségi ugrást jelentettek a hadviselésben. Óriási felvevő piacot képviselt a termelő szférának a hadfelszerelési eszközök előállításához szükséges nyersanyag kitermelés, feldolgozás, eszközgyártás, hadfelszerelés, ruházat és élelmezés tekintetében.
Békeidőben és háborúban egyaránt komoly verseny folyt a hadi megrendelések, az udvari, az állami megrendelések megszerzéséért. A szállítók, a közvetítő kereskedők számára a hadsereg ellátása mindenkor jó üzlet, kiemelkedő nyereséggel bíró vállalkozás lett.
A hadiszállítók többsége valóban jó minőségben állította elő és adta el termékeiket, de silány termékkel megjelenők is szép számmal akadtak minden nemzet esetében. Ismert esetek: a papírtalpú bakancs, romlott konzerv, csőbe szoruló lőszer, nem robbanó bomba, szennyezett üzemanyag és sok hasonló, melyek egy része "csak" az egyes katona testi épségét, egészségét veszélyeztette, ideiglenesen vagy véglegesen alkalmatlanná téve a harcfeladat végrehajtására, míg más katasztrofális esetek a döntő pillanatban hiúsították meg egy hadművelet sikerét és átengedték a győzelmet az ellenfélnek.
Igyekezett is az ilyen esetek elejét venni a megrendelő hadsereg. Minden, az ügy jelentőségét felismerő hadvezetés, alkalmazott felszerelési hadbiztost, aki nemcsak a szükséges mennyiségű hadfelszerelés előteremtéséért, hanem a megfelelő gyártók kiválasztásáért és a megfelelő minőségű termékért is felelt.
Érthető, hogy azok, akik állandó egyenletes, megbízható minőségben teljesítették megrendeléseiket, öntudatosan éltek vele és használták fel megkülönböztető, kivívott elismerő címüket, mellyel ország-világ tudtára adhatták, hogy "kincstári szállító", "udvari szállító", "K.u K. hadseregszállító". Nem csak a Cím, az erkölcsi elismerés jelentette és jelenti a vonzerőt. A hadseregeknek való szállítás mindig üzlet volt, nagy üzlet ma is.
Mikula László
Forrás: minosegportal.hu
Minőségirányítás a hadseregben
A magyar katonai minőségirányítás tartalmi, fogalmi és gyakorlati jellemzőinek bemutatása előtt néhány gondolatban szeretném felvázolni magának a szóösszetételnek (magyar katonai minőségirányítás) a tartalmát. Teszem ezt abból a megfontolásból, hogy az olvasó mindjárt az elején világosan lássa a határokat, amelyeken belül a katonai minőségirányítás a kizárólagos szerepvállaló.
