Az már különösebben nem lep meg senkit, ha egy bútor leszállításáért heteket kell rimánkodni. Kivesszük a harmadik szabadnapot azért, hogy otthon üljünk, és várjuk a szállítókat, akik ígéretük szerint reggel nyolc és este nyolc között valamikor jönnek, aztán elkezdjük visszakövetelni a pénzünket, és csodák csodája, másnap már tudnak szerezni egy félig üres teherautót, hogy azt a nyomorult lapra szerelt szekrényt lerakják valahol az előszoba és a nappali között félúton.
Az azonban legalább ennyire idegesítő, ha a bolt igyekszik minél hamarabb letudni a szállítás okozta bonyodalmat. A svédek ugyanis csak két napra előre tudnak gondolkodni.
Szombat délután sikerült kiválasztanunk azt az egyetlen egy ágyat, ami valószínűleg nem hullik szét három hónap alatt, és a hozzánk hasonló, lelkes, fiatal csórók számára is kifizethető. Összeállítottuk a portfóliót, matracot, keretet, miegymást, ment minden, mint a karikacsapás.
De hát a harmadik naptól már olcsóbb, nem drágább a házhoz szállítás - javította ki a hölgyet a kollégája. Ebbe szinte bele is nyugodtunk, de egy rövid telefonos segítségkérés után kiderült: nincs se felár, se olcsóbb, semmi. Harmadik napon már nem hozzák ki a bútort. Mert a megvásárolt dolgokat külön raktárban tároljuk, és ott nem fér el sok minden - így az indoklás.
És nem lehet a szállítás kérését előre dátumozni? - kérdeztük még mindig viszonylag gyanútlanul. Á, azt nem lehet. De vasárnap is szállítunk. Hát, köszönjük, az nem jó, teccik tudni, Erzsébet nap, nagy családi banzáj, esetleg reggel vagy hat után. Újabb telefon, majd a válasz: vasárnap csak kettő és öt között szállítunk. Nagyszerű, inkább akkor nem kéne ezt a vasárnapi műszakot erőltetni.
Interneten nem tudjuk megrendelni a bútort holnap? - kérdeztük immár egy kis iróniával. Nem, nincs internetes rendelés, csak személyesen.
Ezek szerint - foglaltuk össze a helyzetet - holnap vissza kell jönnünk, hogy megrendeljük azt, amit már ma is megrendeltünk, és így a második napon, kedden, már ki is tudják szállítani? Igen, ez a helyzet.
Tulajdonképpen akkor kellett volna azt mondani: nézzen meg jól, most veszített el egy vásárlót! De sajnos akkor még ma is földön aludnánk. Vasárnap vissza, megrendel, fizet, leballag a halálosan unott arcú szállítós fazonhoz, aki két perc hümmögés után mintegy szívességből közölte, hogy akkor tíz és kettő között, négyezer-négyszáz forint lesz.
F. Szabó Emese
