Mahatma Gandhi, az India függetlenségéért indított mozgalom alapítója és vezetője egyik fő meglátása az volt, hogy az elnyomó hatalom mozgástere szűkebb, mint sokan hiszik. Azt gondolnánk, hogy diktátornak (vagy India esetében megszálló hatalomnak) lenni jó, mert a hatalom birtokosa azt tehet, amit akar. Valójában ez azonban nem így van. A félelemre, a más vélemény megtorlására és elhallgattatására alapított hatalomnak muszáj egyre keményebben fellépni a legkisebb ellenállással szemben is, különben a félelem enyhül, az ellenállás fokozódik. Ahogy bármi máshoz is, a félelemhez is hozzászoknak az emberek, egyre erősebb eszközökre van szükség, és egyre kevésbé tolerálható bármilyen ellenvélemény. Ezért az ilyen hatalmat könnyű provokálni, ezáltal kényszerpályára tenni, és embertelenségét kimutatni.
A jelen helyzetben Orbán már nem hátrálhat meg az internetadó bevezetéséből, mert ezzel megerősítené a tüntetőket abbeli hitükben, hogy tüntetéssel elérhetnek valamit. Ki tudja, hogy az így felbátorodott tömeg az internetadón aratott győzelme után mit vesz célba? A NAV-ot? Szijjártót? Simicskát? Magát Orbánt?
Ezért Orbán kényszerpályán van, muszáj neki ezt az ügyet erőltetni. Ezáltal viszont sarokba szorítja magát egy rendkívül népszerűtlen dolog mellett, mely eddig politikailag inaktív rétegeket is megmozgatott.
Ha Orbán most enged, a tömeg felbátorodik. Ha nem enged, a tömeg még jobban feldühödik. Ezt nevezi Gandhi az elnyomás paradoxonának - a politikatudomány iránt érdeklődőknek a netadó körüli helyzet tökéletes illusztráció. Akit nem érdekel a politikatudomány, annak legyen elég annyi, hogy a győzelem gyakorlatilag garantált. A Fidesz vagy kihátrál a netadóból, vagy bekeményít, és belebukik. Így vagy úgy, de annak az esélye, hogy ezt az adót sikerrel bevezessék, elég alacsony.
Ahogy Gandhi mondta, "Először észre sem vesznek, aztán kinevetnek, aztán harcolnak ellened, aztán győzöl." A Fidesznek körülbelül most fagyott arcára a lenéző mosoly.
