Egyesek szerint a törvény megszületésének célja egyszerű: a részletszabályok miatt a franchise rendszerben működő, általában kisebb területű helységekben üzemelő CBA üzleteinek jó része még így is nyitva tarthat vasárnap. Ezáltal valójában pusztán annyi történik, hogy piaci részesedést és profitot csoportosítanak át a többi kiskereskedőtől a CBA-hoz.
De elképzelhető, hogy a KDNP javaslata eredetileg nem ezért született meg.
Egy kicsit tovább gondolva viszont rögtön beférkőzik a kétely, hogy egy ilyen intézkedés vajon a remélt eredményt hozná-e? Aki ma is templomba jár vasárnap, annak az életén ez a rendelkezés nem változtat. Aki nem hívő; vagy hívő, de nem templomba járó; azokban viszont jelentős ellenérzést fog szülni, úgy érzi, hogy szabadságában korlátozzák, és hitéletre akarják kényszeríteni. Összességében egy ilyen törvény egyházellenes érzéseket fog kelteni a társadalom jelentős részében.
De ha jobban utánanézünk, kiderül, hogy az Anyaszentegyház is ellene van az ilyesfajta, törvénnyel való hitéletre kényszerítésnek. A II. Vatikáni Zsinaton elfogadott deklaráció az "Emberi Méltóságról" (latin eredeti: Dignitatis Humanae) hosszas levezetésben taglalja, hogy az emberi személy méltóságából következik a vallásszabadsághoz való joga, "Ebből következik, hogy jogtalanság volna a közhatalom részéről erőszakkal, megfélemlítéssel vagy más eszközökkel a polgárokra ráerőltetni bármilyen vallás megvallását vagy elvetését."
Mondhatná valaki, persze, hogy itt a munkavállalók, a kiskereskedelmi dolgozók "testi és lelki egészségének" és "családi közösségeinek megtartóerejének erősítése" biztosítása a cél, hiszen ezt tünteti fel a törvény indoklása is; ez ellen két fő érv szól. Az egyik, hogy akkor miért pont a kiskereskedelemben dolgozóknak biztosítjuk ezt? A gyárban dolgozóknak, az irodai munkásoknak, és a többieknek miért nem? Ez nyilván árulkodik arról, hogy az elsődleges cél a vásárló közönség, nem a dolgozók.
A másik pedig, hogy maga a törvénytervezet is először a boltok nyitvatartását kívánta szabályozni (T/1914. számú javaslat "Az üzletek nyitvatartásáról"), és csak az "ellenszél" hatására változott hirtelen a dolgozók jogát biztosító törvénnyé ("2014. évi ... törvény a kiskereskedelmi szektorban történő vasárnapi munkavégzés tilalmáról".) Nem is szólva arról, hogy tipikus magyar trehány jogszabályalkotási módon, a címváltozást következetesen nem vezették át a törvény szövegén, így az mindenütt arról szól, hogy az üzlet mettől meddig tarthat nyitva. Mi vonatkozik arra, ha a boltvezető például leltározni vagy árut feltölteni rendeli be a dolgozót, az üzlet zárvatartása mellett? A törvény jelenlegi szövege ez ellen nem emel kifogást, pedig így éppen a címében jelölt célja hiúsul meg.
De ha még így is lenne, és tényleg a dolgozók érdekeit akarná védeni, akkor is, miért feltételezzük, hogy például egy ateista dolgozó nem dolgozna szívesen emelt bérért vasárnap? Ennek a döntésnek a lehetőségét most már nem adjuk meg számára - korlátoztuk az ő szabadságát, a keresztény vallás gyakorlásának elősegítése érdekében. Pont, amit tilt a Dignitatis Humanae. Ráadásul egy zsidó, muzulmán, vagy hindu vallású dolgozó esetleg inkább szombaton, pénteken, vagy az általa választott isten napján szeretne otthon maradni, istentiszteletre menni, vagy böjtölni. Velük mi lesz?
Elképzelhetjük mindezek után, hogy ahogyan Brüsszelben, az amerikai szenátusban, úgy a Vatikánban is megvan a vélemény az Orbán-kormányról, csak az ottani megbeszélések nem nyilvánosak.
