Két hét múlva nyakunkon a kamatadó, az egymással versengő bankok csodálatos pénzmentési lehetőségeikkel egymásra licitálnak. Mesés bónuszok röpdösnek a levegőben - érdemes azonban elolvasni az apró betűt, mert többnyire három évi vagy annál hosszabb lejáratokról szólnak a haszon-ígéretek, egy sor szigorítással.
Kalandozó magyarjaink mindenesetre megszállták a pénzintézeteket. Egy-egy nagyobb fiók úgy fest lassan, mint a repterek várótermei bombafrász idején. Két-három órás a sor. Az élelmesek mindenféle bankügylethez húznak sorszámot, ám csalódottan kullognak vissza a helyükre: értékpapírokkal többnyire csak egy-két kisasszony foglalkozhat. A szerencsés sorra kerülő aztán foga között menti ki csekély vagyonát. (Azt ugye nem feltételezzük, hogy a nagymenők beülnek fél napokra várakozni?!)
Az órákig üldögélő sorstársak között gyakran elhangzik a kormány szócska - azt most nem írom ide, hogy általában miféle szóösszetételekben. Hagyjuk most a kormányt, amely mint tudjuk: a helyén van. Összpontosítsunk a bankszektorra, mert az ő jó hírüket is tépázza a szél.
Javaslataink a bankok imázsának javítására: sorsoljanak ki sorszámokat a várakozók között. Osztogassanak hideg élelmet az étlen-szomjan pénzükért aggódóknak. Bár az is lehet, hogy elegendő lenne könnyen érthető, tiszta, semmit sem leplező feltételekkel kirukkolniuk szórólapjaikon.
G.L.F.
Kapcsolódó anyagok:
Itt a Boldog Bolygó Index!
Dudvára, magyar!
Szakállt ragasztani részegen
9 dollár 11 cent
Christine, a Combino
