Nincsenek könnyű helyzetben az alacsony árért termékeket kínáló online boltok: meg kell küzdeniük a felhasználók ellenállásával, ráadásul a sokszor digitálisan letölthető termékek - például zenék, filmek, csengőhangok - megvásárlása is drága, és bonyolult. A webáruházakban általában többféle lehetőség közül választhatunk, ám a termék ára a vásárlás kényelmességétől és gyorsaságától függően növekszik.
Ha mondjuk egy 240 forintos számért 240 forintot is akarunk fizetni, választhatjuk a bankkártyás fizetést, így viszont vállalnunk kell, hogy csak pár nap múlva - a pénz áruházba történő megérkezése után - tölthetjük le a kiválasztott zenét. Az átutalásnak ráadásul ilyenkor is van banki költsége, ami nem a vásárláskor jelentkezik, csak később vesszük észre a számlánkon a levonást.
Horváth Szabolcs, a Songo zeneáruházat működtető, econet.hu Nyrt. érdekeltségébe tartozó eMusic Kft. ügyvezetője szerint míg az Európai Unióban körülbelül a bankkártyás tranzakció egy százaléka a tranzakciós díj, addig Magyarországon ez az összeg három százalék körül van, csak a jelentős forgalommal rendelkező elfogadóhelyek esetén csökken ez le két százalék körülire. Magasak a minimumdíjak is: itthon 50-60 forintot kell fizetni az alacsony összegű bankkártyás tranzakciókért. Ez pedig azt jelenti, hogy tíz kisebb vásárlás után 600 forintot csenget ki a felhasználó egy-egy internetes áruházban. Ennyi pénzből akár még plusz két-három tranzakciót is lebonyolíthatna a vásárló.
Megoldás lehet a PayPal, ami egy nemzetközi internetes pénzküldő rendszer, ám nincs magyar kezelőfelülete és az itthoni áruházak között kevésbé népszerű ez a megoldás. A módszer lényege, hogy egy valóságos vagy virtuális dombornyomott hitelkártyát használ a vásárló, és a rendszer ehhez a kártyához tartozó számláról mozgatja a pénzt egy másik számlára. Ennek az az előnye, hogy a fizetés azonnal megtörténik, persze díjak itt is vannak.
Tőlünk nyugatabbra viszont azt tartják, hogy a micropayment (így hívják angolul a kis összegű internetes tranzakciókat) csak akkor működik jól, hogy ha valami egy dollárba kerül, azért valóban csak egy dollárt kell fizetni. Erre találták ki a virtuális pénztárcát, ami nálunk is kezd meghonosodni.
A módszer lényege, hogy a tranzakciós költség akkor fáj a legkevésbé, ha nagy összeget utalunk át egyszerre. Néhány magyarországi cég próbálkozik tehát azzal, hogy - hasonlóan a mobiltelefonos feltöltőkártyákhoz - "bevásárlókártyákat" ad az ügyfelek kezébe. Ezekre egy nagyobb összeget - akár banki átutalással - be lehet fizetni, majd a virtuális pénztárcát üzemeltető céggel szerződött üzletekben "valós áron" lehet vásárolni. A kártya használatának természetesen itt is van díja, de a webáruház láthatatlanná teheti azt az árakba történő beépítéssel. "Egyfajta közvetítőszolgáltatást nyújtunk a vevők és az eladók között" - mondta a Voxbill elnevezésű internetes pénztárcát fenntartó Voxinfo Kft. ügyvezetője. Domán András hozzátette: cégük 1996 óta van a piacon, de a 2007-es évben nőtt meg jelentősen az érdeklődők száma.
A hasonló rendszerek üzemeltetői azonban meglehetősen ingoványos terepen járnak: csak nagy óvatossággal tudják elkerülni, hogy tiltott pénzintézeti tevékenység, méghozzá az illegális betétgyűjtés bűnébe essenek. A Voxinfo ez ellen úgy védekezik, hogy minden üzletnek külön virtuális pénztárcarendszert kínál."A gyakorlatban ez úgy néz ki, hogy ha valaki rendszeresen vásárol két különböző internetes áruházban, akkor két virtuális pénztárcája van. Az egy összegű feltöltésekkel tehát bérletet vált a később fogyasztandó termékekre és szolgáltatásokra, a feltöltőkártyás mobilelőfizetőkhöz hasonlóan, akik szintén előre fizetik ki a percdíjakat" - magyarázta Domán András.
A webes pénztárcákat üzemeltető cégek nemcsak a vevő és az eladó, hanem az eladó és az ügyfél bankja között is egyfajta közvetítő szerepet töltenek be. Ezek a vállalatok telepíthetnék ugyanis valamely kereskedelmi bank virtuális kártyaelfogadó terminálját, így a vevők közvetlenül netes fizetésre is alkalmas bankkártyájukkal is vásárolhatnának az áruházakban. A nagyobb cégek - mint a T-Online zeneáruház és a Songo - használják is ezeket a banki szolgáltatásokat, a kisebb vállalkozásoknak azonban jól jöhet a webes pénztárca. Utóbbiak így megspórolhatják a bankok virtuális kártyaelfogadó termináljainak üzemeltetésével járó gondokat.
Egy döntően magyar fejlesztésű rendszer, az Abaqoos új lehetőséget is kínál a magyar piacon, sőt a szolgáltatás üzemeltetői nemzetközi távlatokban is gondolkodnak. A márciusban startolt megoldás lényege, hogy az internetes vásárláshoz nem kell sem virtuális, sem valós bankkártyákat vagy személyes adatokat használni, így ki lehet küszöbölni az ezzel járó költségeket és kockázatokat. A vásárlás persze így is pénzbe kerül, azonban ezek a költségek itt sem a vásárlót terhelik, hanem az eladót.
Az Abaqoos abban is újat nyújt, hogy a vásárláshoz használható egyenleg feltöltéséhez szükséges utalások ingyenesek, így a vásárlónak nem kell "előre gondolkodnia", azaz előre lekötnie egy nagyobb összeget jövőbeli internetes vásárlásokhoz. Már említettük, hogy a banknak azért éri meg a rendszer használata, mert a kereskedőtől juthat bevételekhez. Kisebb forgalmú üzletek, vagy akár kiegészítő jövedelmet kereső magánfelhasználók is beágyazhatják internetes oldalukba a fizetési rendszert, így ők a rendszeren keresztül kapott bevételek 10 százalékát fizetik be a banknak ezer forintig, efölötti értékű tranzakciók után 8 százalék a jutalék. A webboltok számára az is az is jó hír lehet, hogy ezer forint felett több értéksávról is lehet tárgyalni, így a nagyobb értékű tranzakciók után alacsony jutalékot lehet kialkudni.
