Előrebocsátom, nem vagyok alapból a BKV ellensége, sőt nagyon örültem, amikor hosszú évek után valaki végre gondolt egyet, és egy kicsit komolyabbá tette a jegyellenőrzést, amit azelőtt a kamaszoktól a nagymamákig mindenki ki tudott kerülni, ha nem akart fizetni. Gimnáziumi éveim alatt szinte mindenkinek volt jól bevett álaláírása, álneve, és álcíme, amit be tudott volna mondani, akkor is, ha álmából ébresztette volna fel egy ellenőr. Ha egyáltalán találkoztunk velük. A két dolog összefügg. Sokan spórolásból blicceltek, sokan csak úgy, sokan pedig azért, mert valószínűleg gyerekként nem gondolták végig, hogy egy pénzbe kerülő szolgáltatást használnak ingyen, azaz lopnak. Nem hangsúlyozta ezt az érdekelt fél, és következménye sem igen volt a jogsértésnek. Utólag teljesen érthetetlen számomra, hogy miért.
Majd egyre nehezebb anyagi helyzetbe került a társaság, és a vezetők helyzetfelismerő képessége is változott, esetleg kiszámolták, hogy mennyibe fáj a lazaság, és mennyibe a szigorítás, az egyenletből pedig – nem meglepő módon - az jöhetett ki, hogy megérné kicsit odafigyelni a sok bliccelőre. A rendszerváltás szele, még ha fáziskéséssel is, de megérintette a BKV-t is. Szépen lassan már egyre kevesebb embernek érte meg stresszelni, hogy elkapják-e, rendőrt hívnak-e, behajtják-e utólag a büntetést, miután ezek esélye egyre nőtt.
Az akciók meghozták a várt eredményt, tényleg kevesebb lett az ingyen tömegközlekedő, aminek mindenki nagyon örül. De főleg azért, mert a néhány évvel ezelőtti állapotokhoz tudjuk csak hasonlítani a mostani fejlődést, míg, ha Nyugat-Európa országaiból nézünk a magyar tömegközlekedés rendszerére, a látvány siralmas. (És most nem szólok "apróságokról", úgymint például a BKV körüli korrupciós botrányokról, az egykarúakkal történő igazolt kekeckedésekről, vagy éppen arról, hogy a legtöbb helyen, ha az ember akar, sem tud jegyet venni.)
Hosszú ideig minden reggel, következetesen kizárólag ugyanazon metróállomásokon álltak ellenőrök, ott viszont dögivel, a fél társaság unatkozott, egymással csevegett, míg a másik fele távolról rápillantott a jegyre, bérletre. A fifikás bliccelők valószínű többnyire ezen a rostán is átcsusszantak, a kevésbé bátrak csak más útvonalat választottak maguknak, ami lehet, picivel hosszabb, de mindenképpen olcsóbb, garantáltan ellenőrmentes.
Elárulom, nem csináltam számításokat arról, hogy mennyibe kerülnek a jegykezelő automaták és, hogy csúcsforgalomban megoldható lenne-e a buszsofőrnél jegyet váltani felszálláskor, de van egy olyan érzésem – lehet, tévedek -, hogy utóbbit a jelenleginél több vonalon be lehetne vezetni, előbbi pedig hosszú távon behozná az árát. Tisztában vagyok vele, hogy a jegyellenőrzés automatizálása óriási beruházás, főleg, ha egy állami cég intézi, de valami miatt az ipari forradalom óta sokan rájöttek arra, hogy vannak helyek, ahol a gépi munka hatékonyabb, mi több, hosszú távon olcsóbb, mint az emberi. Az is gyanús, hogy tőlünk nyugatra nemigen látni metróban tucatjával álldogáló, vagy éppen sehol elő nem forduló ellenőröket. Ha már ragaszkodunk a bérköltségekhez, és a bliccelők okozta kieső bevételhez, legalább valahogy hatékonyabban kéne ezt csinálni, valami kis rafinériát belevinni, amitől nem ennyire kiszámítható, és megkerülhető a rendszer.
Néhány napja, fokozva ezt a helyzetet, érdekes hír látott napvilágot, újabb szigorításba fogott a BKV: ezúttal biztonsági őröket állít a 4-es, 6-os villamos és talán még a hetes busz minden ajtaja elé a végállomásokon. Nem értem. Még csak nagyon dörzsöltnek sem kell lenni ahhoz, hogy valaki, aki lógni akar villamoson, és buszon – mivel a metrón már nincs kedve – ne a végállomáson, hanem egy megállóval arrébb szálljon fel. Tényleg nem tartom magam közlekedési szakembernek, nem ismerem a számokat, és önmagában a szigorítás tényét üdvözlöm, de jelenlegi állapotában kicsit abszurdnak tűnik ez a rendszer. Sejtem, az ideérkező turisták amellett, hogy a legtöbbet a BKV ellenőrök viselkedésére panaszkodnak, különleges hungarikumként mesélik hazáikban a magyar tömegközlekedés ellenőrzését, a "magyar jegyautomatatát", ami a legtöbb helyen nincs, és szabad a pálya, ahol viszont van, ott élő láncként veszi körül a villamost.
Gábor Fanni
