A nagy devizák között természetesen továbbra is Nyugdíjas barátunk mondása adja meg az alaphangot, nevezetesen, hogy minden pénz rossz (ő más szót használt...). Egyik helyen bankválság, a másik országban óriási államadósság, a harmadikban pénznyomtatás, a negyedikben nincs növekedés, stb. Egyik rosszabb, mint a másik.
Viszont a devizák árfolyamát csak egymáshoz képest lehet értelmezni, nem abszolút értékben, így nem tud mindegyik esni. A devizakeresztek áralakulását tehát mindig az dönti el, hogy melyik tűnik éppen kevésbé rossznak. A font másfél éves csúcsra erősödött az euróval szemben és a dollárral szemben is közel féléves csúcsokat ostromol. A font azonban nem lett hirtelen jó pénz, csak éppen egy kicsit jobb, mint az euró. Ráadásul az euróval szemben még olcsónak is tűnik, éppúgy, mint az USA dollár. Ennyi már akár épp elég is lehet az euró értékvesztéséhez, és a font (vagy végre a dollár???) erősödéséhez. Nincs óriási fundamentális fordulat, de az eurozóna szenvedéseihez képest szinte minden jobbnak tűnik, ahol nem fenyeget a bankválság, recesszió, államadósság-válság hármasa. Hogy ez a folyamat meddig tarthat az nagy kérdés, de egyelőre az euró a vak, és a font a félszemű ebben a szomorújátékban...
