Tehet-e egyetlen férfi is arról, hogy (szomorúan írom le) a nők többsége képtelen a hétköznapok százainak megélt valóságában megbizonyosodni választottjának érzéseiről? Azokról az érzésekről, melyekről azonban fél perc alatt meggyőzhetőek egy piros, fröccsöntött műanyag szív segítségével.
Persze lehet, hogy inkább arról van szó (és ezt már félve írom le), hogy a férfiak többsége képtelen ezt a bizonyos érzelmi elkötelezettséget a hétköznapok jelenvalóságában tanúsítani. (Hadd hivatkozzak itt arra a méltatlanul kevésszer hangoztatott orvosi tényre, mely szerint az ejakulációt követő tíz másodpercen belüli elalvás bizonyos élettani okokra, mégpedig a vérnyomás hirtelen lezuhanására vezethető vissza.) Egyszóval azért van szükségük a nőknek a Valentin napra, hogy egyszer az évben a férfiaknak számonkérhetően kelljen olyan magatartást tanúsítaniuk, amely normális körülmények között még az első aktus előtt sem indokolt.
Persze ha csak ez az egyetlen ilyen nap lenne, szót sem érdemelne az egész, de így, hogy ott van a születésnap, a névnap, a nemzetközi nőnap, a házassági, megismerkedési, első csókolózási évforduló, megannyi remek alkalom a férfiak lehúzására és a szeretet-zsarolásra, mégiscsak jogosnak tűnik a kérdés: Na erre meg mi szükség volt?!
Azt hiszem, kellő alappal utálom azt, amikor a fogyasztásipar rátenyerel bizonyos ünnepekre - lásd karácsony - megfosztva azokat eredeti jelentésüktől és rájuk nyomva a birtokában lévő egyetlen billogot: Fogyassz! Mit érezzek hát az iránt az ünnep iránt, mely nem is létezne fogyasztásipar nélkül, mely azzal a bizonyos billoggal a testén született, melyet maga a marketingkaszt dolgozott ki?!
Meg is látszik rajta. Elég csak egy pillantást vetni arra az ordenáré bóvliáradatra, amely ilyenkor elárasztja az ajándékboltokat, s amelyről évek óta hiába próbálok tudomást sem venni. Nagy bajban lehet az a kapcsolat - gondolom ilyenkor - amely efféle förtelmes giccsekbe csomagolt vallomásokra szorul. Pedig csak én vagyok bajban. Forog a gyomrom és sehol egy WC.
Ennek az ünnepnek sem megemlékezhető forrása, sem értékelhető kulturális hagyománya, sem követhető erkölcsi tartalma nincs. Csupán azért pattant ki valaha egy marketing manager tudatalattijából, hogy a párkapcsolatokban rejlő megalázásokból és megbocsátásokból, együttlétekből és megcsalásokból, sértettségből és bűntudatból származó belső energiákat anyagi profitra váltsa! Rá és művére ezúton is szálljon cukormáztól ragacsos megvetésem!
Puzsér RóbertKapcsolódó anyagok:
Államfarm Ki a világpiaccal a nappalimból!
