Persze nem lepődöm meg. Időről időre azért megtudom Anyámtól, mit ne egyek. Lejátszódott ez a hívás köztünk már kergemarhahússal és pestises sertéssel a főszerepben egyaránt.
Kell is a félelemkeltés, hiszen mennyivel jobban eladja az újságot egy vírus, amelyik már itt van a kertek alatt, mint néhány terrortámadás valahol a Közel-Keleten. Ráadásul az arctalan, gonosz kórokozó maga az ideális ellenségkép. Milliószor jobb, mint a terrorista. A terroristának ugye vannak szociális körülményei, amelyek - mint tudjuk - ritkán jók, ezért nincs is sok vesztenivalója, de persze ott az élete, amit meg feláldoz, ezt Bruce Willisnél még szerettük az Armageddonban, Ahmed viszont gyilkos, szóval nem olyan egyszerű ez az egész.
Ilyen zavaró részletekkel a madárinfluenzánál nem kell szembenézni, tudományosan még csak az sem tisztázott, hogy a vírus egyáltalán élőlény-e, szóval lehetetlen vele azonosulni. Az emberi faj megbonthatatlan nagykoalíciót hirdethet ellene. Ráadásul még a lefojtott bűntudatra sincs semmi okunk. Egyáltalán nem lehet úgy szemlélni a folyamatot, hogy akár egyénileg, akár kollektíven felelősséget kelljen éreznünk a fenyegetettségünkért. (Azt ugye mindannyian sejtjük, hogy a terrorizmussal ez már nincs teljesen így!)
Kiállhat a miniszterelnök a sajtó elé, mint a nemzet védelmezője, ami mindig hálás dolog, de főleg kampányidőszakban. Elmondhatja, hogy most nagyon megfontolt cselekvésre van szükség, de megnyugtathat mindenkit, hogy a kormány a helyén van. Én meg remélem, hogy nem csak engem környékez a röhögés: összesen három nyomorult fertőzött hattyút találtak.
Az ország népe nem osztozik a cinizmusomban. Napi ezer bejelentés nem semmiség! Pillanatnyilag nincs döglött madár az országban, amelyről a kormány nem tud. Persze nem csoda. Nem rég adta valamelyik tévé a Vírust Dustin Hoffmannal. Az is egy halott majommal kezdődött, aztán mekkora dögvész lett a vége! Ráadásul pont azok halnak meg az ilyen filmekben az elsők között, akik az elején még röhögnek, elmulasztva a megfontolt cselekvést.
Úgyhogy tartsuk vissza egy percig a röhögést, adózva ezzel a halott hattyúk emlékének! A vírus közös életformánkat fenyegeti, de eddig és nem tovább! Meghirdetjük a vírusellenes harcot, lebombázzuk a tavat és megszálljuk a nádast, hátha a végén még olajat is találunk!
Puzsér RóbertKapcsolódó anyagok:
Valentin nap: a vallomásvásár Államfarm Ki a világpiaccal a nappalimból! Mfor-fricskák