Ha az ember "fékekről és ellensúlyokról" beszél egy demokráciában, akkor mindenkinek többszáz éves filozófiai munkák jutnak eszébe, és elalszik az unalomtól, vagy van akinek eszébe sem jut semmi, és máris elalszik. Érdemes tehát megnézni inkább a gyakorlatban, hogy milyen az, amikor a megosztott hatalom az emberek érdekében való cselekvésre kényszeríti a politikusokat.
A most leváltás előtt álló Vitézy Dávid, a Budapesti Közlekedési Központ vezérigazgatója dinamikus, fiatal, ötletekkel teli figurának tűnik, aki rengeteg - jobbára átgondolt - elképzeléssel érkezett 2010-ben. Sok elmélet van arról, hogy miért romlott meg a kapcsolata az idősebb, konzervatív vezetési filozófiájú Tarlós István főpolgármesterrel viszonylag hamar, de a lényeg, hogy Vitézyt ennek ellenére nem tudta Tarlós leváltani, mert Vitézyt Orbán és (következésképpen) a fővárosi Fidesz frakció támogatta.
Adva van (volt) tehát két szereplő, Vitézy és Tarlós, akik nem bírnak egymással. Utálják egymást, nehezen értenek szót, de muszáj nekik, mert egyik sem tud megszabadulni a másiktól. Kölcsönösen folyamatosan stresszelhették egymást, nehéz lehetett mindkettőnek.
Egy társaság viszont nagyon jól járt: a budapesti utazóközönség. Amikor Tarlós ellenezte az új buszok beszerzését 2012-ben, végül kénytelen volt visszavonulni. Amikor Vitézy némileg átgondolatlanul és meglepetésszerűen buszsávvá alakította az M1-M7 bevezető szakaszának egy sávját, őt kényszerítette Tarlós visszavonulásra. Amikor Tarlós a Bubit meg akarta fojtani a finanszírozás visszavágásával, Vitézy nem hagyta magát, és a Mol-ban finanszírozó partnert talált, amivel mégis meglett a Bubi, viszont kevesebb pénzébe került a városnak. Vitézy tudta, hogy mivel ellenszélben dolgozik, ezért sikereket kell felmutatnia, ha meg akar maradni a helyén.
Tarlós viszont a legkisebb hibára is azonnal lecsapott. A két ember konfliktusa, a folyamatos viták mindkettőt rákényszerítették arra, hogy a rossz, védhetetlen elképzelésekből visszavonuljanak, és az ésszerűség győzött a legtöbb esetben. Nyertes: mi, a nép.
Boldogabb országokban az ilyenfajta "fékeket és ellensúlyokat" persze nem az hozza létre, hogy a miniszterelnök két embert egyformán tart a kegyeiben, hanem okosan felállított intézményrendszerek vannak. Katartikus élmény látni mégis, hogy régi filozófusok gondolatai hogyan magyarázzák meg, hogy a BKV jegyautomaták felhasználóbarátak és jobbára működnek, és az iPhone-omon GPS nyomkövetés alapján pontosan, valós időben látom, hogy hol jár a busz, amit el akarok érni a sarkon, ami nemzetközi viszonylatban is kiemelkedő újítás.
Érdemes ezt észben tartani az Orbán-rendszer bukása utáni alkotmányozó nemzetgyűlés leendő tagjainak.
