Csányi Sándor ritkán szólal meg a nyilvánosság előtt. A hazai médiának csak elvétve ad interjút, de konferenciákon sem gyakori vendég.
Most kivételt tett. Lett is nagy füstje a mondandójának. Mindig is van, hiszen a hazai gazdasági, üzleti élet legbefolyásosabb személyéről van szó. De a mostani a szokásosnál is nagyobbat szólt, miután a kormányt kritizálta, s azon belül is üzent annak nemzetgazdasági miniszterének. Akit szinte mindenki becézget, nagymarciz, melyből a Holdról idepottyanó idegen arra következhetne, mekkora kedvenc. Lehet, hogy egykoron az is volt, ám a pesti flaszteren járva-kelve mostanában ennek épp az ellenkezőjét tapasztaljuk.
Az OTP Bank elnök-vezérigazgatója például azt rótta fel, hogy bár 5 százalékos kamatplafont kell bevezetniük a bankoknak a lakáshiteleknél, a kormány nem vállal valamilyen inflációs kötelezettséget cserébe.
Persze nem ez volt az első kormánykritika Csányitól. Jó másfél éve, bankja éves közgyűlésén azt találta mondani, „reméljük, hogy a teljesen értelmetlen kamatsapka kivezetésre kerül (sic!), és 2023 már jobb lehet”, hozzátéve, a magyar bank teljesítménye sokkal jobb lett volna a kormányzati intézkedések nélkül.
Nem hallgattak rá. A kamatsapka nemhogy eltűnt, hanem meghosszabbodott. Most éppen 2024 végéig él. Legalábbis a lakossági hitelekre. A vállalatiakról ugyanis áprilisban lekerült, igaz, azért a bankok a kormány „kérésére” vállalták, hogy az új kölcsönök referenciakamataira fél évig nem tesznek felárat.
Fotó: MTI
De a lakosságiakon sem kéne már sapkának lennie, hiszen annak idején azt ígérte a nemzetgazdasági miniszter, hogy 10 százalék alatti jegybanki alapkamat alatt ez sem lesz már. Nos, ez a helyzet már február végén előállt, mégis maradt minden a régiben.
A legutóbbi, idén áprilisi hosszabbítás indoka az volt, hogy a kamatstop kivezetése hátrányosan érintené a lakossági fogyasztást. Most már tudjuk, e védőháló fennhagyása hatására sem rohanták meg a boltokat a magyarok. Inkább megtakarítanak.
Például a nyugdíjas éveikre. Önkéntes alapon közel 2100 milliárd forintot – ennyi szunnyadt a Magyar Nemzeti Bank adatai szerint idén június végén a nyugdíjkasszákban. Mármint az önkéntesekben, mivel a magánokat már a második Orbán-kormány elején kinyírták, einstandolva azok 3 ezer milliárdos állományát.
Most erre nem kell számítani (még?), de azért a kettőezer milliárdos összeg megmozgatta a kormány (Nagy Márton) fantáziáját. Jött is az újabb ötlet, aki kiveszi a nyugdíjra félretett pénzét és azt lakáscélra költi, az ezt adómentesen megteheti. Vagyis vehet, felújíthat, törleszthet lakáshitelt.
Hogy aztán miből fog megélni majd 30-40 év múlva, amikor már nem akar vagy tud dolgozni, az kit érdekel? A kormányt nem. A mostani fiatalok esélyei az állami nyugdíjra a zéróhoz konvergál. Ki is kelt ezen elképzelés ellen a szakma.
Sokasodnak tehát a kritikák. Azt nem tudni, azok hangosabbá, keményebbé válása összefüggésben van-e azzal, hogy az adatok szerint a kormánypárti lakájmédia által sikertelenül karaktergyilkolt – nőverőként, újabban pedig péniszvakaróként (van ennél lejjebb?) beállított – Magyar Péter Tisza Pártjának népszerűsége csaknem hibahatárnyi közelségbe került a Fideszével.
Mindenesetre Csányi Sándor legalább elérte a kormány ingerküszöbét. Neki válaszoltak. Igaz, nem Nagy Márton, hanem Varga Mihály. Türelmet kért. Mondván, a kamatkörnyezet nem javult olyan gyorsan, mint amennyire várták (dehát könyörgöm, a jegybanki alapkamat nemhogy 10, hanem már csak 6,5 százalék...). Majd megígérte, hogy a következő évek már arról szólhatnak, hogy a teher csökkenni fog.
Ezzel csak két baj van.
Egy: a bankokat (is) erősen sújtó extraprofitadó kivezetésére a kormány eredetileg 2023 végi határidővel adott becsszót. Aztán lett ebből 2024 vége, de aztán látjuk, hogy még 2025-ben lesz – miután az alól csak a távközlési és gyógyszercégek mentesülnek (bár erre az utóbbiak helyében sem vennék mérget). S a következő évekra szóló pénzügyminiszteri utalás nekem azt súgja, lesz ez még később is (lásd még a közmondást: „semmi sem olyan tartós, mint az átmeneti”).
Kettő: az a Varga Mihály tett ígéretet, akin ennek betartását már aligha lehet majd számonkérni. Lévén, hogy jövő márciustól szinte bizonyosan jegybankelnök lesz, nem pedig kormánytag.
Bár ez, mármint az ígéretek be nem tartása, a legkevésbé szokta zavarni a jelenlegi adminisztrációt. S ez az igazi probléma.
A rovat korábbi cikkeit itt olvashatják.
(Csabai Károly szerzői oldala itt érhető el.)
