Százharminc éve, 1888. augusztus 16-án született Thomas Edward Lawrence, aki Arábiai Lawrence néven lett ismert. Az arab öltözetben járó, a nyelvet és kultúrát tökéletesen ismerő férfi egy személyben volt tudós, katona, titkos ügynök és kalandor, élete nem csak kívánkozott a filmre, 1962-ben monumentális, Oscar-esővel jutalmazott eposzt is forgattak róla.
Apja az írországi Chapman hetedik bárója volt, aki megromlott házasságából kilépve lányai nevelőnőjével kezdett új életet. Az asszonyt azonban nem vehette feleségül, gyermekeik törvénytelennek számítottak, a walesi Tremadocban született Lawrence csak apja halála után ismerte meg valódi személyazonosságát. Kiváló eredménnyel végzett Oxfordban, diplomamunkáját a keresztesek várairól írta, anyaggyűjtés közben gyalog járta be az akkor török uralom alatt álló Szíriát és Palesztinát. Az 1600 kilométeres út során többször kirabolták, megtámadták, megverték, ösztöndíjasként mégis visszatért egy régészeti expedícióval. Munkája során a brit felsőbbrendűségben mélyen hívő kollégái rosszallását kiváltva összebarátkozott a helybéliekkel, megtanulta nyelvüket, megismerte kultúrájukat.
Ez a tudása az első világháború kitörése után értékelődött fel. 1914-ben a Sínai-félszigeten és a Negev-sivatagban kutatott, de valójában a hadsereg megbízásából a területet mérte fel. Két év irodai munka után, 1916-ban minden katonai képzettség és tapasztalat nélkül nevezték ki a török uralom ellen az arábiai sivatagban fellázadt Fejszál al-Huszein sejk összekötőjének. Lawrence elérte, hogy a felkelők jelentős török erőket kössenek le, sőt a britek támogatását élvező Fejszál előbb Medinát, majd 1918-ban Damaszkuszt is elfoglalta. A harcok során többször megsebesült, állítása szerint egyedül ő maga 79 vasúti hidat robbantott fel. A törökök vérdíjat tűztek ki a fejére, bár pontos személyleírásával nem rendelkeztek, s az arabok közül senki sem árulta el. Az álruhás Lawrence csak egyszer, 1917-ben esett rövid időre fogságba, ahol homoszexuális kapcsolatra kényszerítették, szavai szerint ekkor szerzett lelki sérülése soha nem gyógyult be teljesen.
A háború végén Jeruzsálemben hosszú beszélgetéseket folytatott Lowell Thomas amerikai újságíróval, aki fotókat és filmfelvételeket is készített róla. Ezeket nem sokkal később Londonban és New Yorkban afféle show-műsor keretében mutatta be, s az alig harmincéves Lawrence szinte hetek alatt háborús hős és híresség lett. A közönség képzeletét főként állandóan viselt fehér burnusza és sivatagi lovaglásai ragadták meg, de sokan furcsállották különc viselkedését. (Lawrence egyébként csak a filmvásznon magasodott mindenki fölé, a valóságban csak 166 centi magas volt.)
Az első világháborút követő párizsi béketárgyalásokon az arab, majd a brit delegáció tagjaként hasztalanul érvelt az egységes arab állam létrehozása mellett, mert a britek és franciák 1916-ban titokban már felosztották egymás közt a Közel-Keletet. A csalódott Lawrence lemondott tisztségéről, a felajánlott lovagi címet visszautasította, és Oxfordba ment tanítani. Amikor 1921 elején Irakban lázadás tört ki, a gyarmatügyi miniszter, a későbbi kormányfő Winston Churchill őt kérte fel tanácsadónak, s az ő javaslatára adott önkormányzatot a területnek.
1922-ben John Hume Ross álnéven belépett a légierőhöz, de a sajtó a nyomára akadt, ezért végül Pakisztánba vezényeltette át magát, ezúttal - fricskaként író honfitársának - T. E. Shaw néven. A távoli garnizonban unaloműzésből és pénzkereset céljából lefordította az Odüsszeiát és kiterjedt levelezése mellett (még a sivatagban is naponta több levelet körmölt) több könyvet írt, ezek közül az önéletrajzi ihletésű A bölcsesség hét pillére aratta a legnagyobb sikert. 1928-ban vissza kellett térnie Angliába, mert - vélhetőleg nem alaptalanul - kémkedés gyanújába keveredett. Hazatérve főleg motorversenyzéssel foglalkozott, majd 1935-ben hivatalosan is visszavonult vidéki birtokára, ahol szenvedélyének, a motorozásnak hódolt, hét különféle példánya volt a "motorok Rolls Royce-ának" nevezett Brough Superior típusból.
Nem sokáig élvezhette a pihenést: két hónappal leszerelése után, 1935. május 13-án két kerékpárost akart kikerülni, de kiröpült a motor nyergéből, súlyos fejsérüléseibe hat nappal később belehalt. A nagy visszhangot kiváltó baleset vezetett el a bukósisak kifejlesztéséhez és kötelezővé tételéhez.
Lawrence titokzatos alakja körül máig fel-felparázslanak a viták, tartották az arab ügy harcosának és gátlástalan brit ügynöknek, hősnek és árulónak. Korda Sándor már a harmincas évek elején filmet akart forgatni róla, az ötletet az ötvenes években élesztették újjá. A forgatókönyvön három éven keresztül dolgoztak, a forgatás újabb két évet vett igénybe, de megérte: a David Lean rendezte film, melynek főszerepét Peter O'Toole játszotta, hét Oscar-díjat nyert. Az alkotás a londoni premieren még három és háromegyed órára nyújtózkodott, de végül "csak" három óráig tette próbára a nézők figyelmét, mielőtt bevonult a filmtörténelembe.
