Ötven éve, 1967. december 3-án Christiaan Barnard dél-afrikai sebész a világon elsőként hajtott végre szívátültetést emberből emberbe. Az orvostudomány történetében mérföldkövet jelentő műtét ma már mindennapos az orvosi beavatkozások körében.
Christiaan Neethling Barnard 1922. november 8-án született egy protestáns holland misszionárius családjában. A fokvárosi egyetemen végzett, szívsebésznek a Minnesotai Egyetemen specializálódott, és itt végezte el élete első szívműtétjét is. Amerikában ismerkedett meg Norman Shumway szívsebésszel is, aki úttörő kutatásokat végzett a szívátültetések terén. 1958-ban Barnard visszatért a Groote Schuur kórházba, amelynek vezető mellkas- és szívsebésze lett. Dél-Afrikában 1958. július 28-án ő vezette be a nyitott szívműtétet, új típusú szívbillentyűket tervezett, és 1964-ben kiterjedt szívátültetési kísérletsorozatot indított el kutyákon. Az elért eredmények bátorították az emberből emberbe történő transzplantációra, amelyet ekkor már több amerikai szívsebész is megkísérelt.
A fokvárosi Groote Schuur kórházban a technikai feltételeket megteremtették, az orvoscsapatok is készen álltak, de tragédiának kellett történnie ahhoz, hogy sor kerülhessen az első beavatkozásra. 1967. december 2-án délután Denise Darvallt és édesanyját Fokváros főutcáján elgázolta egy autó. Az édesanya azonnal meghalt, 25 éves lánya olyan súlyos koponyasérülést szenvedett, hogy az agyhalál állapotába jutott, este 9 órakor az orvosok feladták az újraélesztéséért folytatott küzdelmet. A rossz hír a sebészek számára "jó" hírt is jelentett, Denise agyhalott volt, de a szíve egészségesen dobogott. Halottá nyilvánítása azonban súlyos etikai problémát jelentett, mivel ekkor a halál megállapításához az agyhalál beállta, mint visszafordíthatatlan esemény ténye még nem volt engedélyezett (a harvardi agyhalál-kritérium csak 1968-ban született meg). Négy évtized után derült csak ki, hogy a hivatalos halottá nyilvánításhoz végül káliuminjekcióval állították le Denise szívét. Gyászoló apja hozzájárult a szervdonációhoz, veséjét a tízéves színes bőrű Jonathan van Wyk kapta meg, szívét a haldokló Louis Washkansky 55 éves fogorvos testébe ültették be.
a műtét közben
Az egyik műtőben Marius Barnard (Christiaan öccse) és sebészcsapata kioperálta és előkészítette a donorszívet a beültetésre, míg a másik műtőben a Christiaan Barnard vezette team előkészítette Louis Washkanskyt a beavatkozásra, amely közel öt órán át tartott. Louis Washkansky új szíve 1967. december 3-án 6 óra 13 perckor kezdett dobogni. A világ első szívtranszplantált betege a beavatkozás után 18 napig maradt életben, halálát a beültetett szerv elleni immunreakciók okozták. Tüdőgyulladást kapott, a szervkilökődés ellen alkalmazott gyógyszeres kezelés miatt immunrendszere nem tudott védekezni a többi betegséggel szemben. (A kilökődés visszaszorítása Norman Shumway nevéhez fűződik, ő vezette be az immunrendszer működését hatékonyan gátló ciklosporin használatát.)
Az első fotó az első szívátültetést végző orvosi csapatról a műtét után. Barnard a középső sorban, jobbról a harmadikként. (Fotó: Northfoto)
Barnard egy hónappal később újra próbálkozott, 1968. január 2-án egy fehér beteg testébe egy fekete bőrű donor szívét ültette be. A műtét szakmailag sikeres volt, politikailag azonban hatalmas vihart kavart (ahogy az egy hónappal korábbi vesedonáció is): az apartheid Dél-Afrika fehér közössége felháborodottan tiltakozott az efféle faji meg nem különböztetés ellen. A második páciens már 19 és fél hónapot élt új szívével.
A Barnard által továbbfejlesztett sebészi technika sikerességének hatására egyre többen próbálkoztak meg az életmentő műtéttel, amelyből ma már évente 3500-at hajtanak végre a világon. A transzplantáltak számára a beavatkozás utáni huszonnégy óra a legkritikusabb. Állapotuk általában egy év elteltével stabilizálódik, de betegségek esetén életük végéig más kezelést igényelnek, mint meg nem műtött embertársaik. Ma már a betegek 90 százaléka éli túl a transzplantációt, 86-88 százalékos az egy éves és 69-73 százalékos az öt éves túlélési esélyük.
Magyarországon huszonöt évvel később került sor az első szívátültetésre. A Semmelweis Orvostudományi Egyetem Ér- és Szívsebészeti Klinikáján Szabó Zoltán professzor és csapata már 1987-től készült a transzplantációra, mielőtt 1992. január 3-án az első hazai beavatkozást végrehajtották. A súlyos és többszörös szívbetegséggel született, 28 éves Schwartz Sándornak adtak új szívet. Ma már évente ötvennél is több szívátültetést végeznek nálunk, az ötszázadik magyar szívtranszplantációra 2017 novemberében került sor.
Barnard, kollégája és a műtétből ébredező Louis Washkansky a Life címlapján 1967 decemberében. (Fotó: Northfoto)
Barnard professzor (aki 1974-ben az első kettős szívátültetést is végrehajtotta) 1983-ban a kezeit megtámadó ízületi gyulladás miatt sebészi munkájának feladására kényszerült. Életkedve megmaradt, tudományos munkáját az öregedés problémáinak tanulmányozásával folytatta. Mindeközben homárt tenyésztett és farmerkedett, vendéglőket nyitott, sőt sci-fi íróként is bemutatkozott. Az igen jóképű, gazdag és extravagáns orvos a magánéletében is szívspecialista volt, a nők bálványozták. Háromszor nősült és háromszor vált el, öt gyermeke közül a legkisebb 67 éves korában született. 2001. szeptember 2-án, 79 éves korában asztmarohamban halt meg a ciprusi Páfosz szigetén, ahová nyaralni járt.
A sikeres transzplantáció 40. évfordulója alkalmából, 2007-ben a fokvárosi Groote Schuur kórházban megnyitották a Fokváros Szíve Múzeumot, hogy emléket állítsanak az első sikeres szívátültetés résztvevőinek.
MTI
