A különböző kutatások más és más százalékra teszik az ételallergiával élők arányát világszerte, az 1 százalék körülitől egészen a 20-40 százalék közötti becslések is ismertek. A nagy különbségeket az allergia meghatározása, illetve az okozza, hogy önbevallás vagy csak pecsétes orvosi papír alapján tekintenek-e valakit a kutatók allergiásnak valamilyen élelmiszerre. (Magyarországon például néhány éve közel egyharmadra mérte az ételallergiában vagy -intoleranciában szenvedők arányát egy felmérés.)
Abban viszont mindenki egyetért, hogy az allergiások száma növekszik, még ha a kiváltó okok tekintetében nincs is tudományos konszenzus a kérdésben. Abban viszont a legújabb kutatások egyetértenek, hogy mit lehet tenni a súlyos ételallergiák kialakulásának megelőzéséért.
A korábbi ajánlások arról szóltak, hogy csecsemők, kisgyerekek esetében a kockázatosnak minősített élelmiszereket, például a földimogyorót, a tojást, a halat, a szóját, a különböző magokat vagy éppen a tejet késleltetve javasolták bevezetésre. Az elv az volt, hogy az anyatej vagy éppen a tápszer fokozatos kiváltásának idején a babák még ne kapjanak ilyen élelmiszereket, hanem ezek étrendbe bevezetésével csak később, akár évekre széthúzva próbálkozzanak a szülők.
Fordítva ültünk az etetőszéken
Azonban az elmúlt évek kutatásai mind abba az irányba mutatnak, hogy ennek pont az ellenkezője a célravezető: a potenciális allergének minél korábbi bevezetését javasolják most a szakértők. Az úttörőnek számító, még 2015-ben publikált LEAP (Learning Early About Peanut Allergy) kutatás például a földimogyoró esetében mutatott ki óriási különbséget a két hozzáállás között.
Azok közül a veszélyeztetettnek számító (ekcémás, tojásallergiás vagy mindkettő) kisgyerekek, akik kis adagban korán kaptak földimogyoró-tartalmú ételeket, csak 1,9 százalékuknál fejlődött ki mogyoróallergia ötéves korukig, míg az ilyen ételeket elkerülők körében 13,7 százalékos volt az arány.
Egy idén publikált brit kutatás is hasonlóan meggyőző eredményeket hozott. 77 százalékkal csökkent a földimogyoróra allergiás gyerekek száma azok között, akik 4-6 hónapos koruk között, tehát a hozzátáplálás megkezdésekor azonnal kaptak kóstolót a földimogyoróból. (Természetesen nem darabos formában, hiszen az még ilyenkor fulladásveszéllyel jár, az összes ételt csak a hozzátáplálás általános szabályainak és józan észnek megfelelőn szabad kisbabáknak adni!) A megelőző hatás gyorsan csökken, egyéves kor felett már csak 33 százalék az allergia kialakulásának esélye.
"A földimogyoró egészséges, és megelőzheti az allergiát, különösen a magas kockázatú gyermekek esetében. Itt van a lehetőség, hogy az elejét vegyük ennek a járványnak" – mondja Ruchi Gupta, a témával foglalkozó amerikai kutató.
A legújabb hozzátáplálási ajánlások már ennek megfelelően készülnek, és a legtöbb kisbaba számára ajánlják a földimogyoró lehető leghamarabb történő bevezetését, kivételnek csupán a különösen magas kockázatú csoportokba tartozó, például ekcémás, asztmás, már másra erőteljes allergiás reakciókat mutatott gyermekek számítanak. Náluk sincs kizárva egyébként a korai bevezetés, de esetükben mindenképpen szakemberrel való konzultációt javasolnak.
Mivel a földimogyoró felelős világszinten a legtöbb súlyos anafilaxiás reakcióért, ezért megelőzésének kutatása is valamivel előrébb tart, de lassan azért gyűlnek a hasonló eredmények más potenciális allergénnel kapcsolatban is.
Tájékoztatás és bátorság kéne
Akkor tehát néhány éven belül, ahogy felnőnek a mostanában született kisgyerekek, az ételallergiák jelentős csökkenésére számíthatunk? Sajnos nem úgy tűnik, és ezért a felelősség egy jó része a mostani felnőtteké, szülőké és szakembereké lesz. Egy Amerikában elvégzett kutatás arra az eredményre jutott, hogy a szülők mindössze 13 százaléka tudott az új ajánlásokról, így aztán ösztönösen vagy a régi ajánlásokon nevelkedett nagyszülők és ismerősök tanácsára inkább távoltartani igyekezett gyermekét a „veszélyes” ételektől. A fentebb idézett kutatásból ráadásul az is kiderült, hogy sok szülőnek egyenesen az orvos tanácsolta, hogy várjon a gyerek egy-, vagy akár kétéves koráig is inkább a földimogyoró bevezetésével - és ezzel növelje sokszorosára az esélyt, hogy kialakuljon nála az akár súlyos allergia.
De még azok sem mindig tartják magukat az új ajánlásokhoz, akik ismerik azokat. Rengeteg esetben félnek a szülők, gondozók ilyen kicsi gyerekeknek például mogyoróvajat adni még akkor is, ha ezt kifejezetten a gyermekorvos írja elő. Vannak aztán olyanok, akik megteszik ugyan, amit megkövetel gyermekük egészséges immunrendszere, de annyira félnek a súlyos reakciótól, hogy mindezt kórházi parkolókban, esetleg kizárólag orvosi megfigyelés alatt hajlandók megtenni.
Persze nem érdemes csupán a szülőket hibáztatni. Egyrészt érthető, ha az akár évtizedek alatt rögződött félelmeket valaki nehezebben képes legyőzni, másrészt a tájékoztatás és a meggyőzés elsősorban az orvosok és más szakemberek, illetve az állami szervek feladata lenne.
Magyarországon még ott sem tartunk, hogy ilyen kérdésekről friss adatokat tartalmazó, széles körben végzett felmérések készülnének, mindenesetre a gyermekorvosi ajánlások már itthon is lekövették a fordulatot, ezért a szülőknek érdemes szakemberrel konzultálniuk az ügyben, ha pedig valaki különösebb indoklás nélkül, csupán az általános kockázatokra hivatkozva az allergének késői bevezetését javasolja, akkor kikérni más szakember véleményét is.
