A cukorbetegségben szenvedők közül sokan kényszerülnek inzulinterápiára, azaz arra, hogy a szükséges inzulinhormon-mennyiséget külső forrásból juttassák be a szervezetükbe. Ez jelenleg csak injekció vagy inzulinpumpa segítségével lehetséges, szájon át bevehető gyógyszer formájában nem. Ez pedig több szempontból is probléma, hiszen a hagyományos, öninjekciózós megoldás fájdalommal jár, illetve a tű gondolatától is iszonyodók számára különösen nagy kellemetlenségekkel jár, az inzulinpumpa pedig egyrészt egy drága, folyamatos odafigyelést követelő eszköz, másrészt bekötéséhez is szükség van egy bőr alá beültetett, az infuzióhoz hasonlatos kanülre.
De miért nem lehet az inzulint szájon át bevenni? Elsősorban azért, mert a hormon a gyomorban lebomlik, és így nem jut el rendeltetési helyére, a véráramba. Ahhoz, hogy ez megtörténjen, az inzulinnak valahogy át kell jutnia a gyomron, és eljutni a bélbe, ahol fel tud szívódni. További gondot jelent az is, hogy még ha sikerül is a gyomor mostoha körülményein átjuttatni az inzulint, a hormon passzív felszívódására várni nem túl megbízható módszer, márpedig a cukorbetegeknek biztosnak kell lenniük abban, hogy az inzulin gyorsan és a megfelelő mennyiségben jut be a véráramba.
Tabletta hidrogénmeghajtással
Kínai kutatók azonban egy mindkét problémára megoldást ígérő módszert fejlesztettek ki, és ezt sikerrel próbálták ki patkányokon is. A két nehézséget igen ötletesen hidalták át: olyan apró, nagyjából 3 milliméter hosszú tablettákat készítettek, amelyet keményítőoldattal vontak be. Ez a bevonat megvédte a tablettákat a gyomorsavtól, így azok eljutottak a vastagbélbe, és csak ott bomlottak le.
Itt jött a második trükk: a tabletta belsejét ugyanis inzulintartalmú oldattal és liposzómaréteggel bevont szódabikarbónával összekevert magnézium-mikrorészecskék alkották. Amikor a tabletta lebomlott, a magnéziumrészecskék vízzel reakcióba lépve hidrogéngáz-buborékok sorát hozták létre, amelyek mikromotorként működve a részecskéket a bélnyálkahártyához juttatták, hogy ott inzulintartalmuk felszívódhasson. (Az alábbi videón látható, hogyan hajtják a buborékok a tabletta maradványait.)
A patkányokon végzett kísérletekből az derült ki, hogy a tabletták segítségével bejuttatott inzulin jelentősen, több mint öt órás időtartamon keresztül csökkentette az állatok vércukorszintjét. A csökkenés majdnem olyan mértékű volt, mintha injekcióval juttatták volna be az inzulint az állatok szervezetébe. A kutatók ugyan a kísérletről kiadott tanulmányukban leszögezik, hogy további munka szükséges ahhoz, hogy a módszer emberi páciensek esetében is biztonsággal használható legyen, de azt is hangsúlyozzák, hogy ez egy „kézzel fogható előrelépés” korábban csak injekciós formában alkalmazható gyógyszerek szájon át bevehető formáinak kifejlesztése felé.
Pont oda jut, ahova kell
De nemcsak az eddig bemutatott kínai kutatócsoport foglalkozik az inzulin szájon át bevehetővé tételével. Egy néhány hónappal ezelőtt közzétett másik tanulmányban a kanadai British Columbia-i Egyetem kutatói máshogy igyekeznek kikerülni a gyomorsav okozta problémát: ők nem arra törekednek, hogy az inzulin valahogy túlélje a gyomor jelentette veszélyt, hanem azt találták ki, hogy a tabletta el se jusson a gyomorig.
Az ő tablettájuk arra van tervezve, hogy a szájüreg nyálkahártyájának megfelelő részein, például a fogsor és az ajkak belső része közé szorítva oldódjanak fel. Elképzeléseiket ők is patkányokon tesztelték, és arra jutottak, hogy a tabletta inzulintartalmának nagyon jelentős része a megfelelő helyre kerül ezen a módon.
„Két órával a tabletta felszívódása után sem találtunk a kísérleti állatok gyorábon inzulint. Az összes a májba került, ami a tökéletes célpont az inzulinnak – pont ezt szerettük volna látni”
- mondta Jigong Guo, a tanulmány egyik szerzője.
Ez a módszer olyan szempontból is izgalmas távlatokat nyithat meg, hogy az injekciós formában bejuttatott inzulinhoz hasonló gyorsaságú felszívódást ígér, ami a gyomron és a bélrendszeren át a véráramba juttatott inzulin esetében nem lehetséges.
Persze ez a csapat is messze van még az emberi felhasználásra alkalmas tabletták kifejlesztésétől, de nagyon úgy tűnik, hogy belátható időn belül megnyílhat az út a szájon át bevehető inzulintabletták irányába. Ez pedig nemcsak a cukorbetegeket kímélheti meg sok fájdalomtól és kényelmetlenségtől, de még a környezetnek is jót tehet. Anubhav Pratap-Siph, a British Columbia-i Egyetem professzora ezt is kiemelte:
„Ezek az új eredmények azt mutatják, hogy jó úton haladunk egy olyan inzulinforma felé, amelyet nem kell majd minden étkezés előtt beinjekciózni, ezzel világszerte 9 millió 1-es típusú cukorbetegségben szenvedő ember életminőségén, mentális egészségén javítva. A tabletták fenntarthatóbbak, költséghatékonyabbak és könnyebben hozzáférhetők lehetnek, mint az eddigi megoldások. Rengeteg nem újrahasznosítható szemetet is termelnek a fecskendők és a csomagolások, ezen is segítene egy tablettás forma.”
