A növekedési ütem lassult: míg 2005 második felében az új tagországokból 50 ezer munkavállaló telepedett le Nagy-Britanniában, fél évvel korábban számuk még 61 ezer volt.
A régi tagországok többsége - Nagy-Britannia, Írország, Svédország és újabban Finnország kivételével - egyelőre még csak korlátozásokkal engedélyezi a kelet-európaiaknak a munkavállalást. Teszik ezt annak ellenére, hogy az Európai Bizottság nemrégiben elkészített jelentéséből kiderült, hogy a bővítés után elmaradt a roham, a régi tagországok munkaerőpiacát nem rendítették meg az újakból érkezett munkavállalók. Sőt: a szabad munkavállalást engedélyező országokban egyértelműen kedvező hatással voltak a gazdaságra.
Nagy-Britannia a legnagyobb olyan EU-gazdaság, amely a bővítés pillanatától megnyitotta munkapiacát az új keleti tagállamok előtt, lemondva a csatlakozási szerződés által lehetővé tett hétévi átmeneti korlátozásról. A munkáspárti brit kormány ezt annak idején azzal indokolta, hogy az átlagos uniós ütem háromszorosával növekvő brit gazdaság munkaerőhiánnyal küszködik.
A legkevesebb munkavállalót küldő három ország - Szlovénia, Észtország és Magyarország - részaránya egyaránt 5 százalék alatti. Az állásukat eddig bejegyeztető magyar munkavállalók száma 8 ezer körüli.
A jelentésben szereplő statisztikák azt mutatják, hogy a legtöbb országban a Közép- és Kelet-Európa felől érkező munkavállalók áramlása alacsonyabb volt a vártnál. Az előző két évhez képest a bővítést követően sem a munkavállalók számában, sem a jóléti kiadásokban nem volt kiemelkedő növekedés.
