[ajanlo=1494][igazitas=right/]A strukturális nézet szerint az attitűd három komponensből tevődik össze:
1. A hatás, ami a pszichológusok olvasatában az ember érzelmi megnyilvánulását jelenti olyan dolog irányába, mely valamilyen módon hat rá. A legtöbb ember logikus, racionális magyarázatot tud adni viselkedéséről, magatartásáról, valamihez történő hozzáállásáról, azaz attitűdjéről.
2. Az ismeret vagy észlelés, mely igencsak szubjektív, hisz mindenki más és más.
3. A szándék, mely az embert egy adott irányba tereli. Például: ha egy diák folyamatosan jó jegyeket szerez az egyetemen, azt mondják pozitív attitűdje van. DE! A szándékok nem mindig alakíthatók át viselkedési formákká, hisz néha szándékaink ellentétesek is lehetnek egymással. Ugyanis, ha ez a diák szívesebben ismerkedne össze a kollégiumi lakótársaival, mint tanulna; akkor nagyobb a valószínűsége annak, hogy elmegy a többiekkel bulizni, minthogy a könyvtárba tartana.
A szituációs nézet szerint, az emberek információkat gyűjtenek bizonyos szituációkról, melyek segítenek nekik abban, hogy megértsék egy vállalat alkalmazottaikkal szembeni elvárásait, az attitűdöt és a viselkedési normát; majd ezek alapján az újonnan belépők kialakítják attitűdjüket és magatartásukat.
Disszonancia a munkahelyen
Kognitív disszonanciának nevezzük a belső konfliktus vagy szorongás egy olyan formáját, ami akkor tör belőlünk elő, ha egy bizonyos dologgal kapcsolatban két egymással ellentétes ismeret áll rendelkezésünkre.
Az ilyen és effajta szituációk egyre csak fokozzák a szorongást, ami csak kellemetlenségeket szül; s éppen ezért az ember megpróbálja valamifélekép a felmerült disszonanciát csökkenteni.
A munkával kapcsolatos attitűdök
A menedzser fő célja, hogy a vállalat eredményes legyen, amit úgy tud elérni, ha a beosztottakat képességüknek, végzettségüknek és tudásuknak megfelelő munkakörbe helyezi. Ez a feladat nem mindig ennyire egyszerű, hisz lehet, hogy bár a vezető szerint a beosztott képességének és tudásának megfelelő munkakört tölt be, a termelés és ennek következtében az eredményesség mégsem éri el a megfelelő szintet.
Vajon mi lehet ennek az oka? Egy jó menedzsernek tisztába kell lennie azzal, hogy mely tényezők okozhatnak elégedettséget illetve elégedetlenséget egy dolgozóban. Munkájukkal szemben a dolgozókból pozitív vagy negatív attitűdöt az alábbi tényezők válthatnak ki:
Szervezeti tényezők: lehetnek: a fizetés, az előreléptetési lehetőségek, a munka maga, a "vállalat politikája", valamint a munkafeltételek.
Csoportos tényezők: a munkatársak, a főnökök.
Személyes tényezők: az egyéni szükségletek, a különböző juttatások, stb.
Ha a dolgozók elégedettek a fent említett tényezőkkel, akkor a vállalatnál a hiányzások száma is jóval alacsonyabb lesz, vagyis pozitív attitűdről beszélhetünk. Ha viszont a dolgozók elégedetlenek a fent említett tényezőkkel, akkor a vállalatnál a hiányzások is jóval magasabbak lesznek, vagyis negatív attitűdről beszélhetünk.
Következő cikkemben a percepcióval, azaz az észleléssel és annak folyamatával foglalkozom majd.
Grotte Judit
