Egy pesti divatdiktátor

Budapesti terjeszkedés. Tekintse meg képeinket!

A pazar fénnyel és kiváló ízléssel berendezett, félmillióból felépített üzlet elsősorban szokatlan méreteivel érdemelte ki az áruház megnevezést. Alkalmazottainak száma kezdetben 65, majd 120, végül a századforduló évében 150 fő volt, mellettük pedig további hétszáz-nyolcszáz szabó dolgozott a háttérben. Utóbbi nők és férfiak negyven műhelybe voltak szervezve. Vezetőik minden héten megkapták a legnagyobb külföldi szaklapokat, így naprakészen tudták, miként változik a párizsi, berlini és londoni divat.

A siker minden várakozást felülmúlt, ezért a tulajdonos 1907-ben újabb emelettel bővítette az épületet. Az alapító 1897-ben hunyt el, de fia töretlen erővel vitte tovább a családi vállalkozást. Kitartása jutalmaként 1903-ban Holzerék császári és királyi udvari szállító címet kaptak.

Az 1910-es évek elején Holzer terjeszkedni kezdett: egyre-másra nyitotta meg üzleteit Linzben, Karsbaldban, Lembergben, Klagenfurtban és Triesztben. A pesti központ is folyamatosan bővült: a fiú meghonosította a szabott árú osztályokat, s külön próbatermeket rendezett be, ahol azonnal elvégezték a szükséges javításokat. Ezzel egyidejűleg hátul, a Reáltanoda utca felé apró szuterént nyitottak; itt olcsón, olykor önköltségi ár alatt, néhány koronáért kínálták a kifutott ruhákat.

Az első világháború erősen megrázta, de nem tette tönkre a vállalkozást. A cég az összeomlott hazai helyett a balkáni piacokon terjeszkedett, s itt a világégést követő konjunktúra miatt nem is csalódott. Románia és a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság volt a fő célpont, de jelen voltak a Holzer-áruk Görögországban és Törökországban is.

A húszas évek sikereit azonban semmissé tette a gazdasági világválság. Holzer Simon 1927-ben meghalt, helyét fiai, Simon és Andor vették át. Az ifjak nem bírták a nagy költséggel üzemelő áruházat fenntartani, ezért 1931-ben áttették székhelyüket a Váci utca 24. szám alá. Mikor a nagy hírű áruházat eladták, mindössze tízezer pengő forgótőkéjük maradt.

A kortársak leírták őket, de a Holzer-família két tagja, talán a legendásan makacs nagyapa vérét örökölve, ismét feltámasztotta a céget. Tíz esztendő múlva már félszáz alkalmazottal dolgoztak, s a Magyar Ipar nevű kiadvány újra a pesti divat diktátoraiként jellemezte őket.

A kegyelemdöfést a második világháború, majd az azt követő államosítás jelentette. Látván a reménytelen jövőt, a leszármazottak Nyugatra távoztak, így örökre eltűnt Budapestről e nagy hírű cég. Emlékét csak az idősek őrzik - no és a félig lebontott Úttörő Áruház, mely egykor az övék volt...