Az EEM a munkakör-specifikáció adatait felhasználja még az emberierőforrás-fejlesztési funkció alap- és továbbképzéssel kapcsolatos terveinek elkészítésében, a képzési formák, módszerek kiválasztásában is. Az ergonómia a képzés, továbbképzés fontosságát az előzőekben ismertetett okok miatt tartja lényeges eszköznek: a képzés növeli az alkalmasságot az adott feladat ellátására, tehát csökkentheti az igénybevételt. Meg kell azonban említeni, hogy a munkaköri alkalmasság kérdése kissé összetettebb az előbb említetteknél. A munkavégző oldaláról megközelítve (emberközpontúság) ugyanis azt az igényt is támasztjuk az eddigiek mellett, hogy a tevékenység kedvezően befolyásolja a személyiség fejlődését (motiváció), vagyis a munkakövetelményeknek való megfelelés mellett a munkakörrel való megelégedettséget is ismerni kell (milyen árat fizet a megfelelésért). Meg kell határozni, hogy mi az a képességszint, amelyet a munkaköri követelményrendszer már nem tud kielégíteni, tehát az alkalmazott elégedetlenségét vonja maga után, ami bizonyos idő elteltével a munkahely elhagyását eredményezheti.
Munkakör-értékelés: az EEM-ben több területen felhasználható adatokat szolgáltat. Lényegében az értékelés során az egyes munkakörök relatív súlyát, nagyságát, sorrendjét határozzák meg különböző módszerekkel. Felhasználják az adott munkakörökben szükséges tudás, gyakorlat, tapasztalat, szellemi-fizikai erőfeszítések, környezeti feltételek jellemzésére vonatkozó adatokat. Ezeket az ergonómiai elemzések során részben a fizikai-pszichikai terhelések típusainak és mértékének meghatározására, részben az alkalmasság megállapítására, vagyis az igénybevétel lehetséges csökkentésére használjuk fel.
Munkakörtervezés: a munkakör tartalmának, funkcióinak, kapcsolatainak kialakítása úgy, hogy a szervezeti célok teljesítése mellett a dolgozók igényeinek kielégítését is szolgálják. A feladat a munkamegosztás módszereinek olyan célú alkalmazását jelenti, amely egyidejűleg törekszik az optimális teljesítmény és az elégedettség elérésére. Megjelenik tehát követelményként az alkalmazottak elvárásainak, elégedettségének ismerete, amelynek teljesítésére az ergonómus az alkalmasság megfogalmazásakor törekszik.
A munkakörtervezés a munkamegosztás formáinak váltásával (rotáció, munkakörbővítés, -gazdagítás, specializáció) többek között a monotónia csökkentését érheti el, segíthet abban, hogy az alkalmazottak elégedettek legyenek a munkájukkal, hozzájárul ahhoz, hogy a munkakör motiváló tényezőként jelenjen meg, vagy rossz megoldás esetén éppen fokozott pszichés terhelést jelent.
Az ergonómus ugyanezeket a célokat fogalmazza meg a munkakör-kialakítással kapcsolatban, kiemelve a fizikai és pszichikai igénybevétel csökkentésére, a teljesítőképesség fenntartására irányuló törekvéssel.
Ergonómia szerepe a humánerőforrás gazdálkodásban
Az alábbi írás az emberierőforrás-gazdálkodás néhány fontos funkciójának kiemelésével, a megfelelő ergonómiai szemlélet és gyakorlat hozzáilleszthető bemutatásával igyekszik bizonyítani a két szakmai terület együttműködésének fontosságát
