A SocGen egyik párizsi brókere minden idők legnagyobb, jelenleg 4,9 milliárd euró névértékűre becsült csalárd származékos ügyletláncolatát építette ki, csak éppen a rossz irányban. Jérome Kerviel fiktív kliensszámlákat kreálva egymásra épülő hosszú pozíciókat vett fel, vagyis azonnali vételi és határidős eladási ügyletek láncolatát kötötte, arra játszva, hogy januárban a piacok emelkedni fognak.
Pénteki londoni értesülések szerint a bróker viszonylag alacsony kereskedési limitjét sokszorosan meghaladó értékű tranzakciókat a SocGen párizsi központjában már a múlt héten észrevették, és a bank befektetési részlegének vezetője szombaton behívatta Kervielt, aki azonnal mindent beismert, utána viszont eltűnt, és most sem, tudják hol van.
Ezután találgatások kezdődtek arról, hogy mennyiben járulhatott hozzá a csalárd ügyletek gyors lebontása a hét eleji európai tőzsdei összeomláshoz, és a keddi Fed kamatcsökkentéséhez. Citybeli elemzések szerint az egymás hatását jellegüknél fogva többszörösen erősítő származékos tranzakciók leépítése olyan jelenségként tűnt fel a piacokon, mintha egyetlen megbízás mintegy 40 milliárd euró értékű értékpapír-eladásra szólt volna.
Az amerikai kamatdöntéshez is hozzájárulhatott a csalás
A Financial Times pénteki értesülése szerint a Federal Reserve-t a francia jegybank csak szerdán értesítette a SocGennél támadt "problémáról", vagyis egy nappal azután, hogy az amerikai központi bank minden idők legnagyobb, egy menetben végrehajtott kamatcsökkentését jelentette be, háromnegyed százalékponttal 3,50-re süllyesztve irányadó szövetségi napikamatcélját.
A londoni gazdasági napilap értékelése szerint a SocGen gyors megszabadulása a kockázatos és halmozódó veszteségeket okozó opcióláncolattól legalábbis hozzájárult a hétfői meredek tőkepiaci zuhanásokhoz, amelyek "kiváltották a Federal Reserve másnapi drámai kamatcsökkentését".
A lap által idézett citybeli elemzők ugyanakkor hangsúlyozzák, hogy a piacok már a SocGen-pozíciók leépítése előtt esni kezdtek, részben az amerikai kötvényadósság-biztosítókkal kapcsolatos aggodalmak miatt.
Ez utóbbiak abból eredtek, hogy a hitelminősítők elkezdték rontani ennek a pénzügyi ágazatnak a kockázati besorolásait, tekintettel a nem elsőrendű - subprime - amerikai jelzálogadósi körből kiindult általános adóskockázati romlásra. A rontott besorolású kötvénybiztosítók a rosszabb osztályzatok miatt maguk is gyengébb adóssá váltak, ami nehezíti tőkepiaci finanszírozásukat, és ez kihat azokra a bankokra is, amelyek ezeknél az intézményeknél kötnek fedezeti biztosításokat az általuk terített, sokszor subprime kötelezettségekkel egybecsomagolt adósságpiaci termékekre.
