Úton a nemzetközi hírnév felé. Galéria a Gundel-étteremről!
Gundel Károly 1910-ben vette át az alapítótól a vendéglőt. A nevét fogalommá változtató férfi édesapja, János 1857-ben, tizenhárom esztendősen, zsebében harminc márkával indult el a bajorországi Ansbachból, hogy szerencsét próbáljon Budapesten. Munkáját mint borfiú kezdte. Éles eszű fiatalember lehetett, hisz húsz éves korára már öt nyelven beszélt.
Gundel János a kiegyezés után két esztendővel vette feleségül az Arany Sas tulajdonosának unokahúgát, Kommer Annát. Fia, Károly az édesapja által 1899-től 1904-ig bérelt István Főherczegben lépett a vendéglátás rögös útjára. Mint pikoló és kenyeresfiú kezdte, majd végighaladva a szakma lépcsőfokain, a tátralomnici Palace szálló vezetőjeként dolgozott.
Amikor 1910-ben átvette a Wampeticset, úgy döntött, a kissé megkopott vendéglőt ismét régi rangjára emeli. Jó reklámszakemberként a helyiséget magáról nevezte el, mesterszakácsokat, zenészeket és énekeseket szerződtetett, de idővel egy egész szimfonikus zenekart és egy operaegyüttest is hozatott. Így a nagyérdemű fülbemászó muzsika hangjai mellett költhette el ebédjét, vacsoráját.
A két háború között a Gundel nemzetközi hírnévre tett szert. Amikor 1937-ben az olasz király, Viktor Emmanuel hazánkba látogatott, a kormány a Gundelt bízta meg a székesfehérvári bankett megrendezésével. Az 1939. évi New York-i világkiállítás alkalmával a New York Times publicistája pedig e sorokat vetette papírra: "A Gundel-vendéglő jobb hírverést biztosít Budapest számára, mint egy hajórakomány turista-prospektus."
Gundel Károly tudását számos könyv tanúsítja. Tanácsaival segítette Karinthy Frigyes "Vendéget látni, vendégül látni" című művének születését. Világnyelveken megírt kiadványai és cikkei nagyban hozzájárultak a szerző és a magyar vendéglátás hírnevének öregbítéséhez. Számos ételkreációja ismert, melyek közül a leghíresebb a róla elnevezett palacsinta.
A vendéglő a második világháborúban súlyos károkat szenvedett. A világégés után a konyha beindítása nehezen ment, kezdetben még a legegyszerűbb alapanyagok is hiányoztak. Ám néhány hónap múlva már magára talált az intézmény, s ismét népszerű célpontja lett a főváros élni akaró polgárságának. Többek közt a hazánkban tartózkodó Szövetséges Ellenőrző Bizottság tagjai is ide jártak enni. A vendéglőt végül 1947-ben államosították...
Lázin Miklós AndrásMenendzsment Fórum
