Az elmúlt hónapokban több alkalommal is a hagyományos média fókuszába került a Twitter közösségi oldal, amely a blogolás egy új fejezetét, a mikroblog műfaját alkotta meg. A Twittert először azt követően kapta fel a média, hogy versenyt hirdetett, ki éri el először az egymillió követőt. Némi meglepetésre - a CNN-t és Britney Spearst megelőzve - Aston Kutcher lett a befutó, aki könnyed filmszerepei mellett leginkább arról volt ismert, hogy Demi Moore vele vigasztalódott Bruce Willistől való válása után.
Ennél lényegesen fontosabb volt a mikroblog szerepe. Az iráni választásokat követő utcai tüntetések és összecsapások idején ugyanis a világ a Twitteren érkező hírekből értesült az eseményekről, miután a sajtó képviselőinek megtiltották a tudósítást. Ennek köszönhetően az informatikai alkalmazást még Nobel-békedíjra is jelölhetik, legalább is Mark Pfeifle, a Bush-kormány egykori biztonsági szaktanácsadója ezért lobbizik.
A szakmai és társadalmi elismeréseken túl azonban valamiből fent is kellene magát tartania a közösségi oldalnak, ez pedig egyelőre inkább kérdéseket vet fel.
Az internetes oldalak napjainkban döntően két bevételi modellre támaszkodnak: egyrészt reklámbevételekből élnek, másrészt kereskedelmi tevékenységből - utóbbi esetenként közvetítői jutalékot jelent két fél között, ahogy az aukciós site-ok esetében történik. (Természetesen a két fő modell nem feltétlen vegytiszta módon jelenik meg, ezek valamiféle vegyítésére is számos példát találunk).
A hirdetőkért folytatott harc
A Twitter azonban - a hagyományos internetes lapokkal szemben - több okból is komoly hendikeppel indul. Egyrészt a közösségi oldalak más megítélés alá esnek, mint a "hagyományos" internetes lapok, egy-egy látogatóra arányaiban jóval kisebb bevétel jut, mint egy újságnál. Másrészt - a mikroblog lényegéből fakadóan - a bejegyzések írásának és követésének felülete sem egységes, az ott elhelyezhető hirdetések így kevésbé standardizálhatók, mint egy honlapnál.
Megoldást jelenthetne, ha a Twitter be- és kilépő oldalát tapétáznák ki bannerekkel a tulajdonosok, ám az ilyesfajta hirdetésektől – a Google-hoz hasonlóan – a tulajdonos Obvius Corp. is tartózkodik.
A mikroblog a kereskedelmi tevékenység számára sem ideális terep, 140 karakter hosszúságban nehéz bármit eladni. Ennek ellenére nem ritka, hogy van, aki álláshirdetést helyez el az oldalon, vagy más terméket próbál meg eladni. Ez azonban többnyire a követők, barátok körében meghirdetett termék, amelyből a Twitter üzemeltetői nem látnak bevételt.
Új ötletek
Az üzemeltetők idén márciusban maguk is észlelték, hogy valamit lépni kell, így megszületett a "Twitter Brand Sponsors" modul. Ennek lényege, hogy egy-egy vállalat megjelenik a közösségi portálon, ahol közzéteheti a róla szóló tudnivalókat. Igaz, ez merőben új kommunikációs stratégiát igényel, mint a hagyományos reklámok, ahol egyirányú a kommunikáció. A Twitteren a cégek rákényszerülnek, hogy reagáljanak a fogyasztói visszajelzésekre. Így ez kétélű fegyver, ami nem biztos, hogy minden vállalat számára vonzó, főleg ha nem éppen "közönségkedvencekről" van szó.
Egy másik kezdeményezést a Microsoft szponzorálásával valósítottak meg. Ez az ExecTweets, mely üzleti vezetők számára nyújt "csicsergési" lehetőséget. Ezen a platformon üzletemberek oszthatják meg gondolataikat, emellett partnerekkel, üzletfelekkel is kommunikálhatnak.
Az elindított két szolgáltatás az elmúlt időszakban már bevételeket hozott, ám nagy kérdés, hogy a gyorsan bővülő felhasználói tábor által generált infrastrukturális beruházások, illetve a fejlesztési költségek finanszírozhatók-e ezekből. Azt pedig a szakírók kétségbe vonják, hogy ezekből a jövedelmekből nyereségessé válhatna a vállalkozás.
Természetesen más ötletek is felmerülnek. Így például elvi lehetőség lenne arra, hogy fizetőssé tegyék a szolgáltatást, vagy bizonyos számú üzenet után hirdetéseket kapjanak a twitterezők. Ezek többségét azonban feltételezhetően elutasítaná a közösség, mert már meglévő ingyenes szolgáltatásért nagyon nehéz utólag pénzt kérni az interneten.
Ennél kézenfekvőbb lenne valamely mobilszolgáltatóval szövetkezni, amely esetleg kizárólagosságot kapna az üzenetküldés terén, az sms-ek díjaiból pedig részesülne a mikroblog üzemeltetője. Ennek a leginkább logikus üzleti modellnek azonban a Twitter globális működése látná a kárát, hiszen a világ minden pontján jelenlévő mobilcég nem létezik.
Magyarország: kis piac, más lehetőségek
Az amerikai modellek itthon nem lennének életképesek, vélekedett az elsőszámú hazai twit-alkalmazás fejlesztője, Tóth Benedek.
Az Efficenter Kft. ügyvezetője az mfor.hu-nak elmondta, hogy a Turulcsirip névre hallgató szolgáltatásukat 2,5 éve kíváncsiságból indították. Azt szerették volna megtudni, hogy mennyi magyar twitterezik. A kezdeti minimális létszám mára tízezres táborrá bővült, de még mindig csak egy szűk elit játékszere a szolgáltatás. Éppen ezért Tóth Benedek szerint Magyarországon egyelőre nehezen elképzelhető, hogy csupán hirdetésekből ilyen jellegű szolgáltatást nyereségessé lehet tenni.
A cégvezető szerint - miután a reklámozók sokkal nagyobb számokban gondolkodnak - a trenddiktáló közösség sokkal inkább alkalmas lehet egyfajta piackutatási helynek, mint hirdetési célcsoportnak.
Tóth Benedek emellett a technológiai értékesítésben lát üzleti lehetőséget. Szerinte a cégek részéről egyre nagyobb az igény, hogy a számtalan belső kommunikációs eszközt (email, belső üzenőfal, sms, irc, messenger-rendszerek) egységes platform váltsa fel.
Természetesen egy ilyen rendszer már túlmutat a Twitteren - gyakran a rövid üzeneteken túl nagyobb méretű fájlok továbbítására is szükség van -, ám annak számos tapasztalata és eleme felhasználható. Így a turulcsiripes fejlesztések révén szerzett tapasztalatok is hasznosíthatók, és a korábbi ráfordítások is megtérülhetnek.
