Pedig Magyarország – a lengyelekkel és a csehekkel együtt – hagyományos szereplője volt eddig a hivatalosan FDI bizalmi indexnek nevezett rangsorban. Sőt nem is olyan régen, két éve még az előkelő 11. helyen szerepelt. Az is igaz, az egyes országok évről évre sok-sok hellyel képesek lecsúszni vagy éppen annyival előretörni.
Mindenesetre az AT Kearney rangsora nem okozhat meglepetést magyar szempontból. Hiszen már a megvalósult, megvalósulóban lévő befektetések számát és összegét tekintve is határozott trend a befektetési célországbeli pozíciónk folyamatos gyengülése, s különösen a régióbeli versenytársakkal szemben. Lengyelország elsősorban méretével és ennek megfelelő erejével vonzza a tőkét, a csehekről pedig azt tartják, ott rendben, nyugodtan haladnak előre a dolgok.
Magyarország esetében azonban az elmúlt időszakban – finoman fogalmazva is – vegyes kép alakult ki a külföldi befektetők szemében. Ennek oka részben a tényleges gazdasági folyamatok, először a fenntarthatatlan egyensúlyhiány, majd az ez ellen ható, de a gazdaságot visszahúzó, a konvergenciaprogramban kijelölt megszorító intézkedések, a reformokat övező bizonytalanság hatása, a kiszámíthatatlanság, s általában is a versenyképesség romlása. Részben egy ennél szubjektívebb elem is szerepet játszik: a hazai belpolitikai események külföldi lecsengése.
Nem véletlen, hogy jelentősen visszavett az idei működőtőke-beáramlásra vonatkozó előrejelzéséből a befektetőkkel napi kapcsolatban álló gazdasági tárca is. Míg az év első pár hónapjában még 4 milliárd euró körüli összeget prognosztizáltak, ma már arra számítanak, hogy rossz esetben ez 2,5 milliárd körül lesz csupán. Ha így történik, akkor durván a tavalyi összeg fele érkezik az országba, írja a Világgazdaság.
