Miután az V. században összeomlott a római birodalom, az utak karbantartás híján leromlottak. Ennek következtében a stratégiai jelentőségű gyalogmenetek is jó ezer évre megszűntek. Az utak kiépítése csak a XVIII. században kezdődött meg Európában, előbb Franciaországban, aztán Nagy-Britanniában, végül Poroszországban. Még 1860-ban is ezer lakosra számítva - csak 5 mérföldnyi kiépített út volt Nagy-Britanniában, 3 mérföldnyi Franciaországban, 2,5 mérföldnyi Poroszországban, míg Spanyolországban csak háromnegyed mérföld. Szilárd, minden időben járható utakat pedig jobbára csak a XIX. század elején kezdtek építeni, a MacAdam-féle burkolat felfedezése után.
Utak hiányában hajók vagy málhás állatok voltak szükségesek. Igavonó állatok tekintetében már i.e. V. évezredtől vannak leletek, amelyek azt bizonyítják, hogy ökröket használtak igavonásra, amelyek a XIX, század elejéig használatban maradtak. Wellington még 1804-ben is azt írta "Gyors hadmozdulatok lehetetlenek jó hajtók és jól ellátott ökrök nélkül." Nagy Sándor éppúgy csak az ökrökre hagyatkozhatott, mint Wellington. Csakhogy maximum nyolcnapi (de jellemzően csak ötnapi) járóföldnél messzebbre nem távolodhatott el a készleteitől, melyeket rendszerint kikötői raktárakban tárolt, ugyanis ennyi idő alatt fogyasztották el az ökrök a rájuk málházott takarmányt. Hosszabb hadjáratra tehát csak akkor vállalkozhatott, ha nem kellett ennél messzebbre eltávolodnia az utánpótlást szállító flottától.
Érdekes, és ritkán említett momentum a forrásokban a logisztika, mint a hadjárat megszervezésének kulcseleme, holott sok esetben ez volt az alap a sikerhez. Nagy Sándor perzsiai hadjáratakor 300 mérföldre tudott távolodni támaszpontjától. Ehhez 52 600 tonna élelmiszert halmozott fel 87 000 fős gyalogsága és 18 000 fő lovassága és 52 000 fős segédhada számára, amely közel 4 havi ellátmánynak felelt meg. Minthogy a málhás állatok és a teherhordók jóval a cél elérése előtt felélték volna terhüket, ellátó flotta kísérte az Indiaióceán partjai mentén, ivóvizet pedig a monszun által felduzzasztott és egyben felfrissített folyók torkolatánál kellett merítenie. A hajókról rendszeres időközönként partra szállított és szétosztott élelem bőségesen elegendő lett volna a sereg jóllakatására, csak épp a monszun szelei abban az évben úgy fújtak, hogy Nagy Sándor flottája nem tudott kimozdulni az Indus torkolatából, így a sereg harmada odaveszett a beludzsisztáni sivatagban. Nagy Sándor seregének katasztrófája jó példa arra. milyen befolyással és jelentőséggel bír az ellátás, még a legtehetségesebb hadvezérek tevékenységére is.
A cikk folytatása
Miért jött létre a logisztika?
Miért alakult ki a logisztika? Mi vezette rá a hadseregek vezetőit, hogy az ellátás problémáival komolyabban foglalkozzanak, egyáltalán melyek voltak ezek a problémák?
