Ha egy start-up sikeressé szeretne válni, és sok pénzt akar keresni, el kell fogadnia, hogy a cég evolúciójának, a kiteljesedéshez vezető útnak megvannak a lépcsőfokai. A különböző szakaszokban különbözően kiforrott termék- és üzleti validációkkal kell előállni, s attól sem szabad megrémülni, ha az út során koncepciót kell váltani. A siker egyik kulcsa a befektetői elvárások teljesítése, hiszen velük jobb eséllyel fejlődik exponenciálisan a start-up. Na, de milyen fázisokról, elvárásokról van szó?
Pre-seed – ötlet, csapat és szakértelem
Kezdjük a pre-seed fázissal, amely a terméknek formát szabó ötlet után kezdődik a tervezéssel, bizonyos fokú megvalósítással. Ekkor még csak többnyire papíron vannak meg a gondolatok, a piacra még semmit sem képes kivinni a start-up. Ilyenkor általában az angyalbefektető, vagy a jól ismert FFF kör (lehet családtag, barát vagy vagyonos üzletember, aki hitből, meggyőződésből ad támogatást), vagy inkubációs házak (akik segítenek leküzdeni a gyerekbetegségeket), illetve korai befektetők szoktak beszállni, akiket egy jól sikerült bemutatkozással nyerhet meg magának a vállalkozás.
Épp ezért fontos, hogy a start-up vezetője, kis csapata hitelesen, motiváltan lépjen a befektető elé, és fel tudjon mutatni megfelelő szakértelmet. Idővel persze tovább kell lépni, és el kell kezdeni kidolgozni a kezdetleges pénzügyi és üzleti terveket is.
Seed fázis és product market fit
A seed vagy magvető fázisban már látszik a termékkezdemény, MVP, vagy prototípus, felsejlenek product market fitre utaló jelek. Itt a befektetőnek már éreznie kell, hogy a start-up terméke jó eséllyel megállhatja a helyét technológiai téren, és a piacon. A start-up ebben a szakaszban arra kapja az átlagosan 1-5 millió dollárt, hogy megtalálja a product market fitet, vagyis azt, hogy egy vagy több piacon van kereslet a termékére, és ott magabiztosan el tud kezdeni növekedni. Mivel ez is még egy kezdeti időszak, előfordul a gyakori pivotálás, vagyis ahogy a cég teszteli a terméket a piacon, néha falba ütközik, és koncepciót kell váltania. Ebben a fázisban ez még belefér, a befektetők sem fogják rögtön menekülőre.
A Vespucci Partners jórészt ebben a szakaszban száll be befektetőként. Ahogy a Vespucci, a többi befektető is azt vizsgálja, hogy a start-up milyen nemzetközi növekedésre lehet képes, létezik-e az a piac, ahol meg kell állnia a helyét, és elég törekvő-e a csapat? A csapatban dolgozók személye azért számít sokat, mert a befektető valójában az emberekbe, az ő szakértelmükbe fektet, ők tudják létrehozni a terméket, amivel sikert lehet elérni. Természetesen sokat nyom a latba, hogy milyen technológiával áll elő a start-up, ezt is alaposan vizsgálják a befektetők. Akad olyan befektető, akinek már sok pénze van hasonló profilú start-upokban, így van tapasztalata, és ő a piacot ellenőrzi a legprecízebben, ez számít neki a leginkább.
Series A – pénzügyi tervezés visszafelé
A Series A fázisban a start-up már lendületes növekedést mutat. Ebben az időszakban megalapozott üzleti stratégiára kíváncsiak a befektetők: tisztán kell látni, hogy kinek, mit akar értékesíteni a vállalkozás, mi a pontos értékajánlat. Egy-egy technológiai újítással még lehet tökéletesíteni a terméket, de már kiegyensúlyozottan hozza a bevételt.
A befektetőnek már komoly elvárásai vannak, például, hogy a cégnek legyen nagyjából 1-3 millió dolláros árbevétele, de ne egy alkalommal, hanem folyamatosan, akár havidíjas formában fenntartható, növelhető modellben. A befektető dinamikusan növekvő ügyfélállományt vár el, és tervezhetőséget, magyarul azt szeretné látni, hogy a termék hosszabb időtávon is megtérül, és profitot hoz. Viszont a cégnek ekkor már körültekintő számítások alapján meg kell határoznia a növekedését és hogy mikor, milyen fázisban, milyen potenciális cégértéknél tervezi az exitet. Ehhez a kitűzött célhoz érdemes igazítania az üzleti stratégiáját, a várható bevételeit, a növekedési ütemet, és azt, hogy mind ehhez milyen költségek társulnak, például mekkora sales csapatot kell építenie, hány marketingesre van szüksége és mennyi egyéb munkatársat kell felvennie.
Szükséges tehát a megalapozott pénzügyi tervezést elvégeznie az exittől visszafelé számolva és minden tervezett tőkebevonási körnél megnézni, hogy milyen eredményeket, metrikákat kell teljesíteni hozzájuk és ehhez betervezni minden erőforrást, így nemcsak a befektető lesz boldog, hogy hosszabb távra is kész a terv, de a startup vezetőinek is rendelkezésére áll egy sorvezető a további lépcsőfokokhoz. Ehhez nagyszerű ingyenes online kalkulátorokat lehet letölteni, érdemes kipróbálni őket!
Series B – jöhetnek az öreg rókák
A Series B szakaszban már ugyanazt a modellt reprodukálva képes növekedni a cég különböző piacokon. Rendelkezésre állnak az információk, hogy mely piacon milyen döntéshozót érdemes megkeresni a termékkel. A növekedésben jórészt a számok diktálnak: hogyan lehet bizonyos pénzügyi döntésekkel nagyobb bevételt elérni a termékkel, hol lehet még optimalizálni a folyamtokon? Ebben a szakaszban átlagosan 20-50 millió dollárnyi tőkebevonás jellemző. Ebben a fázisban többnyire eldől, hogy érdemes-e még pénzt áldoznia a befektetőnek, vagy fel lehet készülni az exitre.
A befektető ekkor már nem a termék tökéletesítésének lehetőségeit mérlegeli, hanem azt számolja, hogy mennyire lehet csökkenteni a költségeket, és növelni a bevételt, az optimalizációra törekszik. Ez az a szakasz, amikor a start-up már fel tud venni a vezetésbe olyan tapasztalt, neves iparági szakértőket, öreg rókákat, akik biztos tanácsokkal szolgálnak a növekedéshez.
Stratégiai exit
A befektetőnek mindig az a célja, hogy megfelelően magas hozammal lépjen ki a start-upból, ezt több módon is megteheti.
Egy sima exit során a befektető üzleti tervei valóra váltak, és egyszerűen, a többi tulajdonossal közösen, részben vagy egészben eladják a részesedésüket a cégből. Sok esetben ilyenkor az alapítók persze még nem szállnak ki teljesen, hiszen valakinek tovább kell működtetni a céget, így néhány évig még legtöbbször számítanak rájuk. Előfordul, hogy egy nagy piaci szereplő annyira ígéretesnek tartja a start-upot, hogy kapitalizálja a piacát, és felvásárolja az egész céget – a befektetői tulajdonrésszel együtt. Egy másik út a tőzsdére lépés, ezzel szintén új tőke jut a start-upba, és persze a befektető is sokszoros megtérüléssel tud kiszállni, de olyan eset is akad, amikor egy stratégiai befektető vásárolja fel részben vagy egészben a céget, mert jól illeszkedik a már meglévő portfóliójához. Esetleg valamelyik korábbi körös szakmai befektető a többi tulajdonos kivásárlásával főtulajdonosként viszi tovább a start-upot.
