Ha már évről-évre tízmilliárdokkal kell kitömni az állami kukaholdingot, akkor legalább hízlaljuk nagyobbra - talán ez a bizarr cél vezérli az állami döntéshozókat a hulladékgazdálkodás állami ernyőjének nagyobbra nyitásában.
A hulladékszektor eddigi átalakítása látványos kudarcba fulladt (lásd cikkünk itt). Az állami kukaholding se tavaly, se idén nem tudta határidőre elkészíteni a pénzügyi beszámolóját, a nem fizetők aránya nem csökkent. A hulladékgazdálkodással foglalkozó cégek a csőd szélén egyensúlyoznak, olyannyira, hogy időről időre be kell vetni a katasztrófavédelmet a hulladékszállítási káosz megoldására, a szelektív gyűjtési és hasznosítási teljesítmény pedig messze elmarad az uniós céloktól. A kormány mindezek ellenére rettenthetetlenül halad tovább a megkezdett úton: arccal a hulladékgazdálkodás teljes államosítása felé.
A számlázás és a díjbeszedés után az ország összes – jellemzően uniós támogatásból megvalósult vagy felújított – korszerű hulladékkezelőjének válogató, átrakó, lerakással hasznosító központját átvenné az állam az önkormányzati cégektől, illetve társulásoktól. Egyelőre még nem sikerült megtalálni hozzá a megfelelő jogi formát - a közelgő önkormányzati választásokra tekintettel nem is kapkodnak vele -, de az Mfor információi szerint gőzerővel dolgoznak a hulladékhasznosítók bekebelezésén. (Az erre vonatkozó tervekről hiába kérdeztük az Innovációs és Technológiai Minisztériumot és a Nemzeti Hulladékgazdálkodási Koordináló és Vagyonkezelő (NHKV) Zrt-t.)
A döntéshozók szeme előtt most is ugyanaz a cél lebeghet, mint az állami kukaholding létrehozásakor: a bevétel növelése. Kiegészülve azzal a reménnyel, hogy a hulladékgazdálkodás központosításával olyan eredménykimutatások készülhetnek, amelyek az uniós ellenőröket is meggyőzik arról, hogy a kifizetett támogatásokat megfelelően használták fel, a projektgazdák vállalásai teljesültek.
Rengeteg pénz hiányzik
Erre ugyanis most kevés az esély. Az irányító hatóságok folytonos átszervezése, a rezsicsökkentés, az NHKV által koordinált számlázás és díjbeszedés padlóra küldte az ágazatot. Becslések szerint országos szinten 80 milliárd forint hiányzik a szektorból. Ez ugyan a termékdíjból - egyfajta hulladék- és környezetvédelmi adóból - részben visszapótolható lenne, hiszen tavaly 75 milliárd forint folyt be a központi költségvetésbe ezen a címen, de a kormány ennek csak kis részét csorgatja vissza a hulladékgazdálkodóknak.
Az Európai Unió által olyannyira forszírozott szelektív hulladékgyűjtés is sokat veszített a kormány központosítási törekvései miatt. A szelektív gyűjtés aránya ugyan 2017-re 29 százalékra nőtt a 2010-es 10 százalékról, de például az üvegvisszagyűjtési arány 2016-ra a felére esett vissza. A fellelhető adatok szerint az ország 3154 településéből csak 1250 helyen van rendszeres szelektív gyűjtés. Holott 2025-re a háztartási szemét felét újra kellene hasznosítani az uniós előírások szerint. Az Európai Unió összesen 110 milliárdot ad hulladékgazdálkodás korszerűsítésre a Környezeti és Energiahatékonysági Operatív Program (KEHOP) keretében. Csakhogy az új ciklusban csökkenhet a támogatás a korábbi projektek kétes eredménye miatt. Márpedig a hulladékgazdálkodó cégeknek soha ennyire nem volt még szükségük külső forrásokra.
Jó példázza az ágazat gúzsbakötését a legnagyobb hulladékkezelő és hasznosító cégnek számító Fővárosi Közterület-fenntartó Zrt. (FKF) esete. A cég 2013-ban indította el a házhoz menő szelektív gyűjtési programját. A fővárosi önkormányzat 4,9 milliárd forint uniós támogatást kapott rá, miközben a lakosság számára ingyenes szolgáltatás évi 1,5-2 milliárd forintjába kerül a társaságnak és a vegyes hulladék mennyiségének csökkenése miatt jelentősen csökkent a cég bevétele. Ezt súlyosbította azután a rezsicsökkentés és az NHKV számlázási és díjbeszedési tehetetlensége. A fővárosi cég tavalyi beszámolója szerint az állami kukaholding 8,65 milliárd forinttal tartozott a pénzügyi záráskor. Ez 6,7 milliárddal több, mint egy évvel korábban. Márpedig a 38,8 milliárdról 32,7 milliárdra visszaeső bevételű budapesti társaságnak ez esetenként súlyos likviditási gondot jelentett, ami 67 százalékkal növelte az emiatt keletkező pénzügyi kiadásaikat.
A jelenlegi hulladékkezelési közszolgáltatás rendszerében ugyanis más viszi el a hulladékot és más adja ki számlát. Az újítás az Orbán-kormány kreálmánya. A központi számlázást a 2016-ban megalakult NHKV kapta feladatul. Iparági pletykák szerint a döntéshozókat azzal győzték meg - az Észak-Magyarország egyik legbefolyásosabb üzletembereként, kukakirályként is emlegetett Hercsik István és Mészáros Lőrinc nagyvállalkozó köreihez tartozó Szíjj László, róluk bővebben lejjebb -, hogy ezzel ellenőrzésük alá vonják az iparágban tevékenykedő összes céget, és hosszú távon finanszírozható lesz a hazai hulladékgazdálkodás.
Mégpedig úgy, hogy a jól teljesítő, több szolgáltatást nyújtó – jellemzően a nagyobb városokban (például Budapest, Debrecen, Győr, Szombathely) működő – cégektől elvett nyereséget szétosztják a rosszabbul gazdálkodó (javarészt a kisebb, leszakadó országrészekben dolgozó) vállalkozások között. Ez azonban még abban az esetben sem váltotta volna be a hozzá fűzött kormányzati reményeket, ha a számlázással nincsenek gondok. De bizony voltak. Szép számmal akadtak országszerte olyan települések, ahol hónapokig hiába várták a számlákat. A nem fizetők aránya se javult számottevően, így akad olyan település, ahol 40 százalék a nem fizetők aránya, míg az átlag 10 százalék körüli.
Háttérben maradnak
Mindezek együttes eredőjeként a bevétel is lassan csordogált. Az NHKV utolsó elérhető 2017-ről szóló beszámolója szerint 43,6 milliárdos követelést tartalmazott így aligha meglepő, hogy továbbra is akadozva fizeti ki az önkormányzati hulladékkezelő cégeket. Idén májusban Debrecenben odáig fajult a helyzet, hogy Kósa Lajos városának közgyűlésében felmerült: végrehajtási eljárást kellene indítani az NHKV ellen, mivel 1,72 milliárd forinttal tartozott még az előző évről a város hulladékközszolgáltató cégének. De persze a kormánypárti többség gyorsan leszavazta az ellenzéki javaslatot.
Az NHKV számlázási rendszerét egyébként két körben Orbán Viktor miniszterelnök kötélbarátjaként emlegetett Garancsi István üzlettársai szállították. Az EuroMACC Adatfeldolgozó és Szolgáltató Kft. az Antenna Hungária Zrt.-vel közösen első körben 550 milliót kért, majd egy év múlva egyedül újabb 1,26 milliárdot. Mivel ez is kevésnek bizonyult, megbízták a Díjbeszedőt, hogy egy aprócska céget a nyakába véve 3,7 milliárdért végezze el a feladatot. (Budapesten az FKF ügyes húzása révén eleve a Díjbeszedőnél maradt a számlázás, így itt káosz sem alakult ki.)
Székely László alapvető jogok biztosa és helyettese, Bándi Gyula is vizsgálatot indított az elmaradt számlázás miatt, majd felkérték a hulladékgazdálkodásért felelős innovációs és technológiai minisztert és a nemzeti vagyonkezelésért felelős tárca nélküli minisztert, ugyan vizsgálják már ki, hogy mi ennek az oka. Az ITM vezetőjét, Palkovics Lászlót ugyan erősen lefoglalja az Akadémia teljes átalakítása, de idén eljutott odáig, hogy új hulladékgazdálkodási stratégia kidolgozását jelentette be. Bártfai-Mager Andrea, a nemzeti vagyon kezeléséért felelős tárca nélküli miniszter meg is próbálkozott a rendteremtéssel. Hivatalának elfoglalása után nem sokkal magához vonta a társaság feletti tulajdonosi jogokat, majd belső vizsgálatot rendelt el a cégnél, aminek a végén menesztették a menedzsment javát. (Hajnal Zsolt vezérigazgató-helyettes puhán landolt, hiszen nem sokkal később rábízták az éppen a kukaholding által csődbe lökött Zöld Híd Kft. vezetését. Igaz addigra Gémesi György gödöllői polgármestert sikerült kiakolbólítani a céget birtokló önkormányzati társulás éléről, helyét természetesen egy kormányhű polgármester foglalta el). Weingartner Balázs vezérigazgatót pedig addigra kimenekítették Palkovics minisztériumába, ahol vélhetőleg nagy erőkkel dolgozik az új stratégián, amelybe az uniós forrásokból kiglancolt lerakók államosítása is beleférhet.
Weingartner – minő meglepetés – még az NHKV vezetése előtti időkben a Hercsik tulajdonában álló Zempléni Z.H.K.-nál is dolgozott. Márpedig Hercsik az elmúlt években Szijj Lászlóval nagy egyetértésben szép darabokat hasított ki az uniós finanszírozású hulladékprojektekből. Az ágazati közvélekedés szerint ez a páros mondhatta meg, hol landolhatnak az uniós támogatások, és jórészt az érdekkörükbe tartozó cégek közül kerültek ki mind a kivitelezők, mind a beszállítók. Ám köreiket egyre inkább zavarták a helyi önkormányzati és vállalkozói érdekek. Éppen ezért egy merész húzással – a fentebb említett nyereségterítés mézesmadzagjával – a nemzeti számlázó cég létrehozását vetették fel a politikai döntéshozóknak (az NHKV nem mellesleg minősíti is a hulladékgazdálkodó társaságokat, az uniós forráselosztásnál pedig szakhatóságként véleményez).
Nem lenne meglepetés, ha tőlük származna a hulladékkezelők állami átvételének ötlete is. (Bár a Hercsik iránti bizalom megrendülésére utal, hogy 24.hu beszámolója szerint a Gazdasági Versenyhivatal (GVH) tavaly júniusban razziát tartott a kartellgyanúba keveredett Hercsik egyik cégénél, a Mento Környezetkultúra Kft.-nél. A GVH azóta is vizsgálódik.)
Valójában nem ez lenne az első lépés ebbe az irányba. Az állam már korábban elkezdte felvásárolni a hulladékkezelő cégeket. Elsőként a német tulajdonú REMONDIS Magyarország Holding Kft.-t vette meg a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt. 2013 végén, és létrehozta a Nemzeti Hulladékgazdálkodási Szolgáltató Kft.-t (NHSZ). A hivatalosan kommunikált cél az volt, hogy hazai tulajdonba vegyék a hulladékgazdálkodás szereplőit, és egységes szolgáltatási színvonalat alakítsanak ki az egész országban.
Ez ugyan máig nem sikerült, viszont 2014-ben az osztrák tulajdonú AVE Magyarország Hulladékgazdálkodási Kft. felvásárlásával újabb kétmillió háztartás hulladékszállítása került az NHSZ fennhatósága alá. A cég jelenleg összesen 38 társaságban – 25 leányvállalatban, 10 társult vállalkozásban és egy közös vezetésű cégben és két másikban – rendelkezik kisebb-nagyobb részesedéssel.
Drágább lehet a kapupénz
Maga az NHSZ hulladékgazdálkodási tevékenységet nem folytat, csupán vagyonkezelési feladata van. Ha nem az NHKV, akkor ez a cég kaphatná meg az önkormányzatoktól elvett hulladékhasznosítókat, hulladéklerakókat.
Az egyik legszebb példány az új szerzemények közül kétségtelenül a 90 hektáros pusztazámori regionális hulladékközpont lehetne, amelyet 2000-ben nyitottak meg 3,5 milliárdból. A cég jelenleg elég baráti áron, tonnánként 11-12 ezer forintért veszi át a háztartási hulladékot az FKF-től (ez persze csak belső elszámolásra szolgál, hiszen a hulladékközpont a cég tulajdona), külső szolgáltatóknak viszont 23750 forintot kell fizetni ugyanezért. A lerakóban évi 280 ezer tonna szemetet ártalmatlanítanak. Ha állami kézbe kerül a lerakó és minden cégnek a piaci árat kell megfizetni, az FKF végleg lehúzhatja a rolót. S ezzel aligha lennének egyedül. A „kapupénz” 1,5-2-szeresre emelését egyetlen kivéreztetett társaság sem tudná kigazdálkodni és a cégek sorra bedőlhetnek. A szolgáltatás árát pedig egyszerűen levonnák az önkormányzatok havi járandóságából.
