A megugró energiaárak bizonytalanságot okoznak az uniós élelmiszertermelők számára, bár az egyes országok energiatámogatási intézkedései némileg csökkentik a hatásokat. Mindazonáltal az élelmiszertermelőknek újra kell értékelniük energiastratégiájukat, mivel a magas energiaárak valószínűleg a jövőben is jellemzőek lesznek, különösen a gázellátással kapcsolatos problémák lehetnek hosszabb távúak.
Az élelmiszer- és italgyártók energiaköltségei jelentősen növekedtek: 2019-ben, amikor az energiapiacok még nyugodtak voltak, az energia 2 százalékát tette ki az uniós élelmiszeripari gyártók összes költségének. Tekintettel az energiaárak hirtelen emelkedésére, az ING elemzőinek becslése szerint ez az arány jelenleg 7,5–10 százalék között mozog (árplafon és kompenzáció nélkül).
Vannak azonban olyan élelmiszeripari gyártók, ahol az energiaszámlák az összköltségek akár 30 százalékára is emelkedtek: az élelmiszer-előállításban az olyan tevékenységek, mint a lisztőrlés, a sütés és a gyümölcs-, zöldség- és burgonyafeldolgozás viszonylag energiaigényesek.
Nagy különbségek mutatkoznak ugyanakkor abban, hogy a vállalatok mennyit fizetnek az energiáért. Egyes vállalatok hosszabb távú, fix árú szerződésekkel rendelkeznek, míg másoknak sokkal magasabb áron kellett megújítaniuk a szerződéseiket. Azok a vállalatok, amelyek 2021 előtt kötöttek fix áras szerződéseket, illetve azok, amelyek a gázon kívül más energiaforrást is használnak hőtermelésre, kedvezőbb helyzetben vannak. A különbségek azonban a következő hónapokban egyre kevésbé lesznek hangsúlyosak, mivel a régebbi, alacsonyabb árú szerződések lejárnak, és a kormányzati támogatási intézkedések is kiegyenlítik az eltéréseket.
A költségekre gyakorolt közvetlen hatás mellett a magasabb energiaárak az élelmiszer- és italgyártókra oly módon is átgyűrűznek, hogy az alapanyagok többségét a mezőgazdaságból szerzik be, amely meglehetősen energiaigényes iparág, különösen igaz ez üvegházas kertészetre és a gombatermesztésre, emellett pedig legtöbbször szállításra és tárolásra is szükség van.
A holland kertészetekben az energia 2021-ben az összes költség 25 százalékát tette ki, azonban a 2022-es energiaárak alapján ez az arány több mint 60 százalékra emelkedett. Amikor a mezőgazdasági termékek árai a magasabb energiaköltségek miatt emelkednek, az élelmiszeriparnak is meg kell ezzel küzdenie. Emellett a csomagolóanyagok és a munkaerő költségnövekedése mind növeli a költségnyomást.
A holland üvegházak többsége gázzal, míg a lengyel termelők jellemzően szénnel fűtik üvegházaikat, mely utóbbi ára szintén sokszorosára emelkedett. Mindez helyzetbe hozhat egyes magyar termelőket: számos hajtatott zöldségeket termesztő kertészet akár komoly versenyelőnyhöz is juthat a nemzetközi piacokon, itthon ugyanis jelentős részben geotermikus energiával, termálkúttal fűtik a hajtatott zöldségek melegházait, még ha ez a magyar élelmiszerárakban nem is igazán érhető tetten. Erről laptársunknál, a Privátbankáron olvashat bővebben.
A magasabb költségeket a fogyasztókra hárítják
Egyelőre nem mutatkoznak az élelmiszertermelés csökkenésének jelei a magas energiaárak miatt az unióban. Eddig az élelmiszeripari termelés meglehetősen rugalmasnak bizonyult, amihez hozzájárult, hogy a magasabb költségek (egy részét) a fogyasztókra hárítják. Ezt a továbbhárítást jól mutatja az élelmiszer-infláció jelenlegi kétszámjegyű, októberi éves 13,8 százalékos uniós szintje, és a magyarországi, 37,6 százalékos, Európában csúcstartó szintje. Az élelmiszeripari termelési adatok augusztusig mégis azt mutatják, hogy az élelmiszer- és italgyártás volumene az EU-ban idén magasabb, mint 2021-ben. A hosszú távú tendencia azt mutatja, hogy a termelési volumenek általában nem nagyon érzékenyek a külső sokkhatásokra, eltekintve a világjárvány kezdetén bekövetkezett jelentős visszaeséstől.
A szakértők két olyan mechanizmust emelnek ki, amely segít megvédeni az uniós élelmiszertermelést. Először is, a nemzetközi kereskedelem és a helyettesítés lehetővé teszi az élelmiszer-feldolgozók számára, hogy az európai mezőgazdasági kínálatban jelentkező hiány esetén is üzemben tartsák a létesítményeket. Az év elején a kereskedelem segített fenntartani a kenhető krémek és a fagyasztott burgonya termelését az ukrán napraforgóolaj hiánya közepette. Másodszor, az élelmiszergyártóknak is kedveznek a kormányzati támogatási intézkedések, amelyek célja, hogy tompítsák a magas energiaáraknak a vállalatokra és a fogyasztókra gyakorolt hatását. Eközben a fogyasztókat célzó intézkedések azért előnyösek, mert megakadályozzák az alapvető szükségletekre, például az élelmiszerekre fordított kiadások drasztikus csökkenését.
Ugyanakkor a vállalkozások számára nyújtott energiatámogatási intézkedések jelentősen torzítják a versenyt. Ez már csak azért is rendkívül fontos, mivel az élelmiszerek és italok exportja az egyik legfontosabb kategória, amely az EU-n belüli kereskedelem 8 százalékát, megközelítőleg 270 milliárd eurót teszi ki. Ezért az élelmiszeripari szövetségek az elmúlt hónapokban egyre hangosabban követelték az egyenlő versenyfeltételek fenntartását. Az országok közötti különbségek azonban valószínűleg tovább nőnek majd, mivel egyes országoknak nagyobb az adózási mozgástere, mint másoknak.
Minél tovább tart az energiaválság és a támogatási intézkedések, annál nagyobb az esélye annak, hogy ez határozza meg, mely vállalatok fogják a legjobban átvészelni a válságot.
Csökken az európai élelmiszer versenyképessége a világpiacon
Mivel az európai energiaárak több évig viszonylag magas szinten maradhatnak, ezért az európai élelmiszeripari termékek versenyképessége a világpiacokon bizonyos mértékben romlani fog. Az elemzők várakozása szerint a prémium termékek, például az anyatej-helyettesítő tápszerek, a sör vagy a fagyasztott sült krumpli általános versenyképességét ez kevésbé fogja befolyásolni.
Az olyan alapvető termékek esetében azonban, mint a tejpor, az olívaolaj és a sertéshús, ahol az ár meghatározó, 2022-ben már jelentkezhet exportvolumen csökkenés.
Ennek okai a magas energiaköltségek mellett, a takarmány- és műtrágyaköltségek, valamint az idei jelentős aszály és az állatbetegségek. Tehát bár a magasabb energiaárak hatással vannak az uniós élelmiszer-exportra, nem ez az egyetlen tényező. Ezekkel ellentétes hatású viszont a dollár erősödése, amely jelenleg támogatja az uniós exportot.
Egyre többet vásárolunk diszkont boltokban sajátmárkás termékeket
A megemelkedett energiaárak növelik az élelmiszer-inflációt, és az élelmiszer-infláció jelenlegi szintje az élelmiszerfogyasztás átrendeződéséhez vezet. Jellemzőbbé válik a diszkont boltokban történő vásárlás és a sajátmárkás termékek nagyobb piaci részesedése, emellett a drága fehérje és az olcsóbb szénhidrátok mennyisége közötti egyensúly is megváltozik. A magas energiaárak hatása talán a szupermarketek gyümölcs- és zöldségrészlegén látszik a legjobban. Az energiaigényesebb feldolgozás miatt a tartósított és fagyasztott zöldségek egyre kevésbé versenyképesek a friss zöldségekkel szemben. Ráadásul a paradicsom, az uborka és a paprika termesztése ezen a télen sokkal kevésbé vonzó az északnyugat-európai kertészeti termelők számára. Ha üresen hagyják üvegházaikat, a kiskereskedők valószínűleg több zöldséget fognak beszerezni a spanyolországi, olaszországi, marokkói és törökországi termelőktől. Ezeknek a termékeknek a termesztése kevesebb energiát igényel, de a szállításukhoz drága gázolajra van szükség. Ez viszont oda vezethet, hogy a fogyasztók egy része más, ár-érték arányban kedvezőbb zöldségfajtákhoz tér vissza.
Az élelmiszergyártók számára gyakran nem könnyű rövid időn belül csökkenteni a termelésüket. Ez különösen igaz azokra a vállalatokra, amelyek bizonyos mennyiségű mezőgazdasági inputanyagra kötöttek szerződést, vagy azokra a szövetkezetekre, amelyek kötelesek tejet, állatokat vagy terményeket vásárolni a tagoktól. Ráadásul, ha csökkentik a termelést, azt kockáztatják, hogy piacot veszítenek, ami még nagyobb veszélyt jelent az üzletmenet folytonosságára. Míg az uniós mezőgazdasági termelők nagyobb rugalmassággal dönthetnek a termelés csökkentéséről, általában magasak a fix költségeik, ami azt jelenti, hogy még kedvezőtlen piaci körülmények között is gyakran döntenek úgy, hogy folytatják a munkát.
Érdemes felkészülni a jövő évi nehéz télre
Idén az unió részben azért tudta a jelenlegi szintre feltölteni a gáztárolókat, mert még volt orosz gáz. A Bloomberg összefoglalója szerint azonban az elemzők már sokkal inkább a következő tél miatt aggódnak, amiatt, hogy Európa képes lesz-e készleteket képezni az orosz gázszállítás nélkül is. Folyamatos ellátási szűkösség esetén ez megterhelő lehet az élelmiszergyártók számára, mivel az elmúlt évtizedben számos élelmiszer-előállító üzemet gázüzeművé alakítottak át. Az ilyen aggodalmak egyértelműen arra ösztönzik az élelmiszeripari vállalatokat, hogy átgondolják hosszabb távú energiastratégiáikat, beleértve az energiaellátási szerződéseket, az optimális energiamixet és a kapcsolódó beruházásokat.
