Több súlyos megállapítást tett a Copa-Cogeca (európai farmerek és agrárszövetkezetek szövetsége) European Livestock Voice (Európai állattenyésztés hangja) csoportja a laboratóriumi szövettenyésztéssel előállított műhúsokról. A legfájóbb, hogy ez az in vitro hús sem zöldebb, sőt jobban terheli a környezetet, mint a levágott állatok feldolgozásából származó igazi.
Pedig a műhús is hajdan élő állatok izomsejtjeiből származik, amit Petri-csészékben, táptalajon szaporítanak. Ehhez a szövettenyésztéshez azonban egyebek között hormonokat és élő állatokból kivont magzati szarvasmarha-szérumot, antibiotikumokat, gombaölőt és növekedésserkentő anyagokat is használnak. Főleg a magzati szarvasmarha-szérum nélkülözhetetlen, mert ez a táptalaj az őssejtek felszaporításához, amelyet a vemhes tehenek levágása után újra és újra ki kell nyerni a magzatból, mert nem tudják mesterségesen előállítani. A táptalajban felszaporodó baktériumok, vírusok, gombák ellen van szükség az antibiotikumokra, gombaölő szerekre is.
Hormont és antibiotikumot
Mindezzel nemcsak a fenntarthatóság írott és íratlan szabályait sérti a laborhús, hanem egyebek között az uniós jogot is. Az EU-ban ugyanis mintegy harminc éve tilos állati termékek előállításánál hormonokat használni, antibiotikumot is csak szigorúan korlátozottan lehet az állattenyésztésben.
Évtizedes múlt
Tíz éve, 2013-ban akkor vonult be a laboratóriumban előállított „laborhús”, az „in vitro hús” a köztudatba, amikor az Utrechti Egyetemen Mark Post farmakológus, a Maastrichti Egyetem professzora és az Eindhoveni Műszaki Egyetem szövettechnikai professzora ─ az Utrechti Egyetemen legyártotta és megkóstolta a világ első őssejtekből készült hamburgerét. A laborhús előállításához élő állatokból biopsziájával nyerik ki az izomszövetet-darabokat, amelyet Petri csészében – vemhes teheneket levágva, a magzatból kinyert magzati szarvasmarha-szérum táptalajon – tenyésztenek, szaporítanak fel.
Az European Livestock Voice egy külföldi tanulmányra hivatkozva más súlyos megállapításokat is tett. Az IPES-Food (Fenntartható Élelmiszer-rendszerek Nemzetközi Szakértői Testülete) ugyanis részletesen felülvizsgálta a húsról (műhúsról is) és a fehérjékről készített korábbi tanulmányokat, és erről átfogó jelentésben számolt be.
Eszerint a laborhús előállítása kezdetben ugyan kevésbé terheli a környezetet, mint az állattenyésztés, de hosszú távon ez megfordul. Az állattartásban keletkező metán – a laborhús-előállításból származó szén-dioxiddal ellentétben – ugyanis nem halmozódik fel, hanem részévé válik az üvegházhatású gázok természetes körforgásának. A laborhúsnál a szövettenyésztéshez használt úgy nevezett bioreaktorok működése pedig nagyon nagy széndioxid-kibocsátással jár.
Ennél is konkrétabb becslést tett közzé a Greendex.hu Online Fenntarthatósági Magazin egy másik, amerikai kutatás alapján. Derrick Risner, a Kaliforniai Egyetem (Davis) kutatásának az eredményeit összefoglaló tanulmány szerzője szerint ugyanis egy kiló laborhús előállítása négyszer, de akár huszonötször akkora szén-dioxid-kibocsátással járhat, mint egy kilónyi marhahúsé.
Meglepő az IPES-Food azon megállapítása is, hogy egy-egy kilogramm állati, illetve „tenyésztett” laborhús” előállításához csaknem ugyanannyi vizet használnak fel. Egy kiló marhahús előállításához ugyanis átlagosan 550 liter, egy kiló sertéshúshoz 459 liter, ugyanennyi baromfihúshoz 313 liter, egy kiló laborhúshoz pedig 367-521 liter édesvízre van szükség. A hagyományos és a „tenyésztett hús” vízlábnyoma tehát – a jelentés szerint – szinte ugyanakkora. De a laboratóriumban tenyésztett „in vitro hús” előállításához – gondolhatnánk – legalább nem kell annyi föld, mint az igazi húshoz, de a jelentés szerint állítólag ez sincs így: nem igényel kisebb földterületet. Ráadásul az állatok szerepe az emberi fogyasztásra nem alkalmas növényi biomassza hasznosításában is döntő: nagy tápértékű, emberi fogyasztásra alkalmas termékekké alakítják, és szerves trágyájuk hozzájárul a talaj széntartalmának és termékenységének fenntartásához, csökkenteni lehet vele a műtrágya-felhasználást. Mindemellett az állattartás családok ezreinek megélhetését szolgálja, az EU mezőgazdasági kibocsátásának 45 százalékát adja.
Se íze, se bűze
Ami pedig a beltartalmat illeti, a jelentés szerint még az sem egyértelmű, hogy a „tenyésztett” laborhús íze, makro-, mikroelem- és tápanyag-tartalma közelít-e az igazi húséhoz. Azt valószínűsítik a szakemberek, hogy a laborhúsból hiányzik (vagy abban alig van jelen) például a vas, a cink és a B12-vitamin.
Hiányoznak belőle az igazi hús ízét adó összetevők, ezért ízfokozónak tesznek bele például zsemlemorzsát, és a színéért céklalevet, sáfrányt és tojásport is.
Nem menti meg a bolygót
A jelentés megállapításai alapján vélte úgy Philip Howard, az IPES-Food tagja, a jelentés vezető szerzője, hogy a műhúsra való átállás csak fokozza az ipari élelmiszerelőállítás problémáit: a fosszilis tüzelőanyagoktól való függést, a környezetszennyezést, az egészségtelen táplálkozást és a gigavállalatok dominanciáját, azaz
„a műhús nem fogja megmenteni a bolygót”.
A szakember meggyőződése, hogy ehelyett inkább a növényi és állati fehérjeforrások diverzifikálásával, valamint az élelmiszer-pazarlás és -hulladékok mennyiségének csökkentésével, kiegyensúlyozottabb étrenddel sokkal hatékonyabban lehetne mérsékelni bolygónkon az éhínség és a káros környezeti hatásokat, mint a laboratóriumban előállított mesterséges élelmiszerekkel.
