Nem bírom tovább, én ebből kiszállok! A tűző napon a mínuszért, az aszályban, az öreg gépparkkal éjjel-nappal robotoljak, hogy az ötnaponta rólam készülő műholdfotóval még meg is büntessenek? Minden jel az irányba mutat, hogy nem kell itt erőlködni. Az egyik elkeseredett szabolcsi gazda így öntötte ki a szívét a nyáron, miután 15 millió forintot bukott a terménytároláson, meg a műtrágyavásárláson. Feladta, több évtized után végleg befejezi a gazdálkodást, és egyre több gazda dönt így.

Az idén júniusban így már csak 196 ezer gazdaság működött itthon, 45 ezerrel, 19 százalékkal kevesebb, mint három éve. Ezt állapítja meg a KSH felmérése, amely szerint felgyorsult a gazdaságok számának csökkenése. A tíz évvel ezelőttihez képest már százezerrel kevesebb a gazdaság. Elsősorban a kisebb területen gazdálkodók, néhány jószágot tartók hagytak fel a tevékenységükkel az elmúlt években is, így tovább nőtt a birtokméret.

Nőttek a nagyok, de fogytak a legnagyobbak

A KSH felmérése szerint 2023-ban a gazdaságok 7 százaléka nem is használt mezőgazdasági területet, míg 15 százaléka egy hektárnál kisebb területet művel. Továbbra is az 1-5 hektáros birtokméret a legjellemzőbb, amely a gazdaságok egyharmadára jellemző. A teljes – 5,1 millió hektáros – mezőgazdasági terület egyötödét a 200-500 hektáros gazdaságok művelik, amelyek a teljes állomány csak 1,9 százalékát teszik ki a felmérés szerint. A gazdaságok számának 2020-2023 közötti csökkenését az elemzés részben annak tudja be, hogy a legfeljebb egy hektárt művelők száma – ezen időszak alatt – a felére csökkent, 29 ezer gazdaság szűnt meg.

Több mint 40 százalékkal kevesebb lett ugyanakkor azon gazdaságok száma is, amelyek egyáltalán nem használnak mezőgazdasági területet.

Az elmúlt három évben azonban a 10-1000 hektáros kategóriákban a gazdaságok száma és az általuk használt terület is nőtt. A legjelentősebb növekedést a 100-200 hektáros kategóriában figyelte meg a KSH. E gazdaságok száma és területe is 19 százalékkal nőtt 2020-hoz viszonyítva. Elgondolkodtató viszont, hogy az ezer hektárnál nagyobb gazdaságok száma és az általuk használt terület nagysága is 20 százalékkal csökkent e három év alatt.

Az ország fele

Magyarország 93 ezer négyzetkilométeres területének 55 százaléka, 5,1 millió hektár mezőgazdasági terület, amelynek 82 százaléka továbbra is a szántó (4,2 millió hektár), 16 százaléka gyep (793 ezer hektár) művelési ágba tartozik – állapítja meg a KSH friss elemzése. A szántó vetésszerkezetében továbbra is a gabonafélék aránya a legnagyobb, amely a 2020. évi 58 százalékról 60 százalékra (mintegy 2,5 millió hektár) tovább nőtt. Az őszi búza vetésterülete a korábbi évekhez képest jelentősen nőtt. Egy év alatt 90 ezer hektárral, 9,5 százalékkal bővülve 2023-ban ismét több mint egymillió hektár lett a búza. Az őszi árpa vetésterülete ennél is nagyobb mértékben, 28 százalékkal, több mint 400 ezer hektárra nőtt 2023-ban. A tavalyi aszály után a kukorica területe csaknem 20 százalékkal, 800 ezer hektár alá csökkent. 

Az ipari növényeket 2023-ban 967 ezer hektáron – a napraforgót 677 ezer hektáron –termesztették, utóbbi 25 ezer hektárral kisebb a tavalyinál.

A felmérés szerint 2020-2023 között (a stagnáló, átlag 14,7 hektáros gyepek kivételével) minden művelési ágban nőttek a birtokméretek. Az idén a mezőgazdasági terület átlagos nagysága így már meghaladta a 28 hektárt, amely a 2010. évi kétszerese, de a 3 évvel ezelőttinél is 5,3 hektárral nagyobb. A szántók átlagos mérete gazdaságonként így már csaknem 30 hektár lett az idén, míg a gyümölcsöséké 3,4, a szőlőé 2,3 hektár. A szőlő kivételével azonban 2020 óta valamennyi művelési ágban emelkedett a birtokméret mediánértéke: a mezőgazdasági terület esetében 2,6-ről 4,3 hektárra, ezen belül a szántóé 4-ről 5,1-re, a gyümölcsösé 0,5-ről 0,8-re, a gyepterületé 2,6-ről 3-ra nőtt, míg a szőlőé 0,3 hektár maradt.

Több költség, kisebb bevétel

Az elemzés azzal magyarázza a koncentrációt, hogy az elmúlt években a növénytermesztők és az állattenyésztők is több, akár eddig nem tapasztalt nehézséggel néztek szembe. A növénytermesztőket az utóbbi időszakban a magas energiaár, a gabonapiaci válságban lezuhant átvételi ár, a bevételkiesés és az aszály is sújtotta. Az állattartókat az időről időre újra megjelenő állatbetegségek, a megnövekedett takarmány- és energiaköltségek a korábbinál is nehezebb helyzetbe hozták. 

A növénytermesztő gazdaságok aránya 10 százalékkal 73 százalékra nőtt három év alatt, míg az állattartók aránya alig 14 százalékra csökkent.

Öregedő gazdák, magasabb képzettség

Az elmúlt három évben tovább öregedtek a gazdaságirányítók. A 65 éves és idősebb irányítók aránya a 2020. évi 35-ről már 37 százalékra nőtt. A 45-54, illetve az 55-64 éves gazdaságirányítók aránya is csaknem 23-23 százalék. A 35 év alatti gazdálkodók aránya 4,9 százalék volt, csakúgy, mint 2020-ban.

Eközben 2010 óta csökken, de még az idén is 55 százalék a gazdaságukat agrárképzettség nélkül vezetők aránya (több mint százezer gazdaság).

A felmérés szerint 2010 óta folyamatosan emelkedik (2023-ban 29 százalék) a 65 éves és idősebb irányító vezette gazdaságok által használt mezőgazdasági terület is. Az ezen gazdaságok által használt összterület már megközelíti a másfél millió hektárt, ami a tíz évvel korábbi több mint kétszerese. A 40 év alatti, fiatal gazdálkodók viszont a teljes terület már csak 11 százalékát művelik, a 40-64 éves gazdák pedig több mint 3 millió hektárt (60 százalék) használnak.

Beszédes adat, hogy a mezőgazdasági területet 41 százalékát a legfeljebb középfokú, illetve 37 százalékát a felsőfokú mezőgazdasági végzettséggel rendelkező gazdák művelik. Rossz jel, hogy az utóbbiak által használt terület 2010 óta 6,1 százalékkal, az idei 1,9 millió hektárra csökkent. A legfeljebb középfokú szakképzettségűek csaknem 2,1 millió hektárt művelnek, ez a teljes terület 41 százaléka. Az agrárképzettséggel nem rendelkezők 1,1 millió hektáron gazdálkodnak, ezzel a tíz évvel korábbi 25-ről így 21 százalékra csökkent az arány.

Rövid távra terveznek

Elgondolkodtató, hogy a megkérdezettek több mint fele (55 százaléka) nem nyilatkozott arról, hogy még hány évig marad a gazdaság élén. Tizenkét százalék legfeljebb öt évig tervez, ez három éve még 18 százalék volt. De alig 8,7 százalékra csökkent azok aránya is, akik további 6-10 évig kívánják a gazdaságot vezetni. Terveik szerint a gazdaságirányítók 24 százaléka azonban még több mint 10 évig vezeti majd a gazdaságot (ez két százalékponttal kevesebb, mint három éve). Ugyanakkor némileg nőtt a hosszabb távon tervezők aránya.

Csődhullám fenyeget?

Az elmúlt három év nehézségei után egyre erősödő koncentrációra számítanak a piaci szereplők. A folyamatot tovább gyorsítja majd a szomszédos Ukrajna várható uniós csatlakozásával erősödő verseny is, hiszen a leendő EU-tagországban 30-100 ezer hektáros, rendkívül jó termőhelyi adottságú óriásbirtokokon termelnek.

Bár még nem tudni, hogy az orosz agresszió következtében, az uniós vámmentes termény-exportjával nem kis piaci zavart okozott Ukrajna mikor lép be az EU-ba, Széplaki Tamás dunántúli gazdálkodó korábban arról beszélt az Mfor-nak, hogy kedvező fordulatot vár ettől. A belépés még könnyítene is a piaci helyzeten, ha az átmeneti kedvezmények, vámmentesség helyett az ukrán termelőkre is vonatkoznának a nagy többletköltséggel járó szigorú EU-s előírások. Igaz, így is megmarad az ukránok termőhelyi és mérethatékonysági az előnyük.

„Ha nagyobb gazdaságokra épülne és hatékonyabb birtokszerkezetű lenne a hazai mezőgazdaság, amelyben az állattenyésztés aránya és a mezőgazdasági termények feldolgozottsága is lényegesen nagyobb lenne, akkor még a jelenleginél súlyosabb piaci helyzet sem rengetné meg. De most, az ukrán válságtól függetlenül is, minden külső hatásnak is ki vagyunk szolgáltatva” – tapasztalja az agrárvállalkozó. Úgy véli, ha nem lesz gyökeres szerkezeti változás, csak az a kérdés, mikor kezdődik a csődhullám. „Amíg az agrárstratégia kérdését elsősorban politikai, hatalmi és nem szakmai kérdésnek tekintik, amíg a költséghatékonyság és a szakmaiság szitokszónak számít, addig ebből nincs kiút” – véli.