Az augusztusi hónap a fogyasztói árak alakulását tekintve szezonális okokból rendszerint nyugodtnak számít. Most is így lett: az élelmiszerárak a hónapban a KSH kosara szerint maradtak ott, ahol júliusban voltak. Ettől még igaz, hogy egy év alatt bizony elég sokat drágultak az élelmiszerek: a tavaly augusztusi szinthez képest csaknem hat százalékkal vannak feljebb. A lakosság által leginkább észlelt termékkörben a mostani augusztus nem emelt az indexen – de az inflációs érzékelés továbbra is jóval nagyobb a hivatalos árindexnél.
Az augusztus végéig érvényes, majd újra meghosszabbított árrésstop-szabályozás bevezetése miatt most csak becsülni lehet, hogy mennyi lenne a piaci ár, amelyet az ideiglenesnek meghirdetett hatósági beavatkozás most lejjebb nyom. A harminc kiválasztott élelmiszer- és harminc piperetermék-kategóriát illetően a kormányzati közlések büszkén másfél százalékpontra teszik a „lakossági megtakarítás” mértékét. Csakhogy ez másfelől azt is jelenti, hogy ekkorára becsülhető az átmeneti időre elnyomott infláció, amelynek a gazdasági terhét a kiskereskedelemre hárítják.
Ami viszont izgalmat okoz minden nyáron, főleg azoknak, akik a határon kívül készülnek nyaralni, az árfolyam. A forintgyengülés izgalmai eddig elkerültek minket. Ezzel is összefüggésben, az üzemanyagárak sem okoztak kellemetlenséget az autósoknak, meg az inflációs statisztikának sem. Élelemiszer és üzemanyag: két nagy tényezője annak, hogy a nyár viszonylag stabilnak látszik a pénzromlási viszonyainkat illetően.
Az egyetlen mutató, amely az előző hónaphoz képest némi emelkedést mutat, az a maginfláció, amely nem tartalmazza a szezonális hatásoknak kitett élelmiszereket, a volatilis üzemanyagokat. A maginfláció fontos a jegybanki politika szempontjából. Mostani mértéke alátámasztja az MNB monetáris tanácsának óvatos pozícióját, amelyet Varga Mihály legutóbb a Közgazdász-vándorgyűlésen erősített meg. Ebből a jegybanki kamatszint magasan tartása következik, az pedig minden más feltétel változatlansága mellett stabilizálja a forintvaluta külső értékét.
Ki veszi komolyan az árrésstop november végi kivezetését?
És az inflációs folyamat folytatódása? Ha a statisztikai adatok mostani csekély változását kivetítenénk, abból a mostanihoz hasonló, de enyhülő karakterű árszintváltozás következne. Csakhogy „az önkéntes” tarifa-rögzítések valamint a hatósági árszabályozási intézkedések a cégek szokásos átárazási viselkedési mintáját erősen megzavarták, és így a későbbiekben felléphetnek új jelenségek. Az árrés-rögzítés a bevezetés pillanatában csökkenti a kiskereskedelmi árat, ha addig az állam által megszabott százalékos kulcsnál nagyobb volt a vállalati árrés az adott terméken.
Igen ám, de a beszállítók felől jöhet áremelés, ami fix árrés mellett is nagyobb bolti árat idéz elő.
És jön is: a KSH közlése szerint most júliusban az élelmiszeripar értékesítési árai 6,8 százalékkal haladták meg az egy évvel ezelőttit. Termelői oldali árnyomás tehát nagyon is valószínű, arra az iparnak vannak jó okai.
Az élelmiszerek ügyénél jó szem előtt tartani, hogy a hatóság által kiválasztott élelemiszerek és higiéniai cikkek köre csak egy részét teszi ki a teljes kiskereskedelmi forgalomnak. De ez is elég ahhoz, hogy bizonytalanság övezze az élelmiszer-árindexet: a mesterségesen összenyomott árrés miatt a rendszerben elfojtott infláció található, amely megjelenhet az átmenetinek mondott árrés-korlátozás megszüntetésekor. És az mikor lesz? A hivatalos közlemény szerint november végén – ha elhisszük.
A banki elemzők kénytelenek úgy tenni, mintha komolyan vennék a kormányzat hivatalos bejelentését a novemberi határidőt illetően. Holott ami eddig történt a piaci ár-intervenciókkal, az messze nem ad alapot a miniszteri közlés komolyan vételére,
már eddig is volt egy határidő, ami augusztus végén járt volna le. És itt a legújabb hír: Nagy Márton miniszter a már régen bejelentett jövedékiadóemelést illetően arra utalt egy konferencián, hogy a következő év elején talán mégsem lép életbe az eredeti módon az üzemanyagok jövedékiadó-emelése. A közzétett és elvileg ma még érvényes szabályok szerint 2026. januártól a 2025. júliusi infláció mértékével, azaz 4,3 százalékkal nőne az adómérték (benzinnél 9, gázolajnál 8 forinttal emelve a literenkénti árat). Csakhogy jön a választás, és a kormányoldal nem áll jól. Akkor viszont az élelemiszerek adott csoportjára kivetett árrés-szabály most novemberi kivezetése sem tekinthető kőbe vésettnek: maradhat az érintett termékcsoporton a lenyomott fogyasztói árindex – és a veszteséges értékesítés anomáliája az érintett kereskedőknél, amely valamikor valahogy felszínre kerül a tényleges piaci árakban.
De nemcsak a fogyasztói árak és a jövedéki adók alakulása miatt van mérési bizonytalanság.
A hivatalos fogyasztói árindexet különös módon mozgatja a lakossági energiaárak állami szabályozásából fakadó fura mérési ügy:
a tarifa rögzítettsége ellenére a KSH hol áremelkedést, hogy árcsökkenést publikál, függően a felhasznált lakossági energia volumenének alakulásától. Ez a mérési sajátosság velünk van a kettős árszint bevezetés óta, és folyamatosan zavarja a tisztánlátást. A táblázat mutatja, hogy fixált energiaárak mellett is 11 százalékos, azaz nagyon is jelentős áremelkedésként jelenik meg egy éves összevetésben.
A fő kockázat: mi lesz a jövedelmekkel?
Van tehát egy bonyolult valóság egyfelől, és van egy fogyasztói árindex, amelynek nagy a politikai jelentősége, és számos gazdasági eseményt érint a publikált mértéke.
Mi várható? Az index a tavalyi bázison talán nem fog sokat mozogni a következő hónapokban, és marad az év végéig 4 százalék körül/felett. Jöhetnek újabb hatósági beavatkozások? Az inflációkövető üzemanyagadó-emelés elcsúsztatásának szándéka újabb példa arra, hogy ár-ügyekben a napi politikai kalkuláció számít. A szolgáltatókra továbbra is nyomás fog nehezedni, hogy a választásokig ne emeljék az áraikat. A forintárfolyamra is nagyon fog vigyázni a gazdaságpolitika, ennek részét képezi a jegybanki kamat 6,5 százalékon tartása is.
A kockázatot a jövedelempolitika jelenti. Lesz egyfelől nyugdíjkorrekció: a nyugdíjakat idén januárban 3,2 százalékkal emelték, noha a kormányon kívül mindenki tudta, hogy a 2025-ös inflációs ráta ennél magasabb lesz. A szabályok értelmében a kormány a KSH által kimutatott augusztusi adatok alapján dönt a novemberi kiegészítő nyugdíjemelésről. Ezen felül jönnek a 30 ezer forintos vásárlási utalványok. Aztán belép az év elején a fegyverpénz a fegyveres testületeknél. Jönnek az új minimumbérek, noha azok eredetileg meghirdetett mértéke nagyon nem kvadrál az üzleti szektor bérköltségnövelési képességével.
Az év végén, az új esztendő legelején tehát keresleti oldali megugrással számolhatunk.
Eközben a folyamatos átárazások miatt fennmarad a kínálati oldali áremelkedési trend. Hogy abból mi alakul ki az új év elején, az elég bizonytalan. Aztán 2026 második fele ár-hullámot hoz, ha a piactorzító árrésstopok és „önkéntes” tarifarögzítések egyszerre megszűnnek.
De 2026 indulása és nyara egészében is tele van rizikókkal. Nemcsak az ármozgásokban eshetnek meg fura fordulatok. Az egész gazdaságpolitika bizonyosan vadonatúj szakaszba lép. Hogy a fogyasztó és termelői árak miként alakulnak, az csak egyike a sok ismeretlennek.
A Benchmark rovat cikkei itt olvashatók el.
