Tizenhét gimnáziumi igazgató már járt Magyar Péternél, ám arról egyelőre nem hallani, hogy kórházigazgatók is kértek volna találkozót a Tisza Párt elnökétől. Ezért – bár eddig kizárólag az Országos Kórházi Főigazgatóság (OKFŐ) engedélyével lehetett kórházi főigazgatókat megszólítani – most közvetlenül négy fővárosi és három vidéki kórházhoz küldtük el körkérdéseinket.
Elsőként Dr. Bedros J. Róbert, a Dél-budai Centrumkórház Szent Imre Egyetemi Oktatókórház főigazgatója válaszolt. Erről a budai kórházról írta Kunetz Zsombor orvos, egészségügyi szakértő korábban, amikor összeomlott a sürgősségi osztály ellátása, hogy válságban van.
Kérdéseink – és a kórházigazgató válaszai – a következők voltak:
Április 12. (ekkor voltak a parlamenti választások) után milyen változásokat vár, mire számít az egészségügy területén, különös tekintettel a kórházak működésére?
Egy új kormányzati ciklus mindig jó alkalom az elért eredmények értékelésére és a jövőbeli irányok kijelölésére. Ugyanakkor a legfontosabb szempont nem változhat, nevezetesen a biztonságos betegellátás folyamatos és magas szintű biztosítása. A megválasztott politikai közösség előzetesen megfogalmazta a szándékát, mely szerint jelentős többletforrást biztosítana a jövőben az egészségügynek, valamint a következő miniszterelnök is többször tanújelét adta, hogy akár személyesen is cselekszik az ágazat érdekében (lásd korábbi kórházlátogatások). Amennyiben sikerül a terveket valóra váltani, illetve megőrizni a szektor iránti lelkesedést, annak örülünk, mert az végső soron a betegek gyógyulását szolgálja.
Fotó: DepositPhotos.com
Hogyan értékelné az elmúlt 16 év egészségügyi kormányzását?
Egy ilyen időtávot nem lehet egy mondattal értékelni. Annál is inkább, hiszen magában foglalja a pandémia extrém időszakát is, amelyhez hasonlót remélhetőleg soha többé nem kell átélnünk. Az akkori emberi erőforrások minisztere, a néhai Kásler professzor úr például kifejezetten támogatta az egészségügyi dolgozók erkölcsi és anyagi elismerésére általam létrehozott „Köszönet a Hősöknek!” díjat.
Összességében voltak remek eredmények, jó kezdeményezések, de levonható tanulságok és további fejlesztésre váró területek is akadnak még.
Számít-e arra, hogy kórházigazgatókat váltanak le és újakat neveznek ki?
Nem az én tisztem megítélni, hogy szükséges-e személycseréket eszközölni főigazgatói szinten. Amennyiben új kinevezésekre kerül sor, azoknak szerintem szakmai alapon kell történniük, hiszen a gyógyítás nem lehet politikai kompetencia. Sok éve hangoztatott jelmondatom, hogy „Meg kell fogni a beteg kezét!” Ez a hivatásunk alapja és ennek kell megfelelnie a segédápolótól a főigazgatóig mindenkinek.
Mit szól az önálló egészségügyi minisztérium újbóli felállításához?
Minden olyan megoldás, amely erősíti az egészségügy érdekképviseletét, kedvező lehet.
Mit gondol, a kórházi adósságok fognak-e érdemben változni, milyen változtatást látna jónak ennek megoldására?
A finanszírozás kérdése azóta égető, amióta egyáltalán létezik egészségügy. Úgy gondolom, hogy az adósságok megoldása nem csak financiális, hanem strukturális kérdés is, amelyet teljességében az lát át, aki helyben van, vagyis a kórházi menedzsment. Nem kétlem, hogy a megfelelő jogosítványok és eszközök birtokában a kórházak vezetői az adósságcsökkentés terén is eredményeket érhetnek el.
Ön szerint fognak-e csökkenni a várólisták, s ha igen, mennyi idő alatt látja reálisnak ezt?
Nap mint nap ezen dolgozunk, de ez egy lassú folyamat. Már most is látunk kedvező előjeleket, ám ahhoz, hogy jelentős változás következzen be, további évek következetes munkája szükséges.
Ön szerint a humánerőforrás-hiányt is sikeresen orvosolhatja az új Tisza-kormány?
Ez egy sokrétű, a gyógyító hivatásokat nemzetközileg érintő kihívás. Ennél fogva a megoldás sem egyszerű. Hogy csak néhány ismert pontot említsünk: szükséges a szakdolgozói bérrendezés, a kiszámítható életpályamodell, az adminisztratív terhek csökkentése, a munka-magánélet egyensúly hangsúlyosabbá tétele. Haza kell hívnunk a külföldön dolgozókat, és akkor még nem is beszéltünk a magánszektor elszívó hatásáról. Rengeteg a szakmai kérdés ezzel kapcsolatban, ezek megválaszolása pedig nem csupán a szándéktól, hanem a lehetőségektől is függ.
A többi egészségügyi intézményi vezető reagálását illetően igen rossz az arány: a hét kórház közül a Szent Imre Kórházon kívül csupán az Észak-Pesti Centrumkórház – Honvédkórház reagált a választások utáni első, OKFŐ-engedély nélküli megkeresésünkre. A főigazgató ugyan nem fejtette ki véleményét kérdéseinkre, ám a kórház a válaszában jelezte:
„Ahogyan a múltban is, úgy a jövőben is a legfontosabb feladatának a hozzá forduló betegek legjobb tudása szerinti ellátását tekinti. Ennek érdekében természetesen folyamatosan szükség van a humánerőforrás, illetve a gazdasági feltételek, azaz a támogató területek megfelelő mértékű biztosítására. Hozzátennénk továbbá, hogy végrehajtó egészségügyi intézményként ezentúl sem feladatunk kormányzati szakpolitikai vonatkozású döntések véleményezése”.
Cikkünk leadásáig több visszajelzés nem érkezett a főigazgatóktól sem az Uzsoki, sem a Szent János Kórházból, ahogy a Borsod-Abaúj-Zemplén Vármegyei Oktatókórházból, a Békés Vármegyei Központi Kórházból, illetve a Győr-Sopron Vármegyei Petz Aladár Kórházból sem.
2024-2025-ben Pintér Sándor belügyminiszter számos régi kórházigazgatót cserélt le és nevezett ki újakat, az új igazgatóknak gyakran a Belügyminisztérium által szervezett képzéseken kellett részt venniük. A kinevezési okmányokat az OKFŐ vezetője adta át nekik.
Hegedűs Zsolt nemrég arról nyilatkozott, hogy Révész Sándor országos kórházi főigazgató helyére már meg is van az új jelöltje, akit nemsokára kinevez.
