Tavaly novemberben a dán herningi járásbíróság egy precedens értékű perben 25 ezer dán koronára (1 millió 350 ezer forint) büntette az 54 éves Henriket.
Donorkodás privátban
A vád szerint a jüttlandi férfi a dán egészségügyi szakhatóság engedélye nélkül adományozott spermát legalább 5, gyermekre vágyó nőnek, és ily módon megszegte az ´emberi szövetek és sejtek minőségi és biztonsági kezelésére´ vonatkozó törvényt. Ezen tevékenységet csak szakjogosítványokkal rendelkező egészségügyi szakemberek végezhetik Dániában és Henrik nem tartozott közéjük.
Az elítélt férfi évekig egy spermabank visszatérő adományozója volt, de miután meghaladta a hivatalos adományozói korhatárt, úgy határozott, hogy kevésbé szabályozott, privát formában folytatja a donorkodást. Saját bevallása szerint ivarsejtjei eddig 18 gyermek világrajöttéhez járultak hozzá.
A bírósági döntésre Henrik szarkasztikusan csak annyit reagált, hogy ezek szerint ő Dánia első embere, akit azért ítéltek el, mert ”nem szexelt eleget”.
A férfi válaszában van némi ráció, ugyanis ha Henrik közösülés útján juttatta volna az örökítő anyagot a megsegíteni kívánt nőkbe, a vád alaptalan lenne. A privát spermadonorok viszont a legtöbb esetben egy megbeszélt helyen bemennek egy mosdóba, ahonnan egy teli fecskendővel jönnek ki, azt átnyújtják a gyermekre vágyó egyénnek/párnak, majd sok szerencsét kívánnak és elköszönnek.
Henrik a bíróságon azzal védekezett, hogy ő magánszemélyként és nem terjesztőként adományozta a spermáját, ezért nem kérhető rajta számon sem a fent említett törvény, sem az illegális szövetterjesztés vétsége, már csak azért sem, mert senkitől sem kért vagy fogadott el egy vasat sem a szolgáltatásaiért. Az ítélet szerint azonban Henrik ivarsejtjei célbajuttatásához „nagyon kis földrajzi távolságon belüli” szállítást is vállalt, ami így igenis kimeríti az illegális terjesztés tényállását.
Sokan úgy vélik, hogy a feljelentő hatóság Henrik ügyén keresztül akar nyomást gyakorolni az egyre bővülő privátutas spermadonorközösségre és egyben felhívni a szolgáltatást igénybe vevő nők figyelmét arra, hogy a hivatalos jogosítványokkal rendelkező spermabankokon és termékenységi centrumokon kívüli művi megtermékenyítés komoly egészségügyi kockázatokkal járhat.
A szakhatóság arra is figyelmeztetett, hogy a donor szűrésének hiánya genetikai rendellenességeket okozhat vagy örökíthet tovább a magzatban, a segédeszközként használt tárolóedény higiéniai állaga pedig a fertőzésveszély lehetőségét hordozza magában.
A védelem szerint ez az indoklás gyenge lábakon állt, hiszen egyéjszakás kalandok előtt sem szokás andrológiai vizsgálati eredményeket lobogtatni, másrészről egy közönséges hálószoba sem ér fel egy műtő sterilitásával.
A per komoly etikai kérdéseket vetett fel Dániában. Például azt, hogy az állam milyen alapon szól bele beszámítható, felnőtt emberek konszenzuális alapú szexuális és utódnemzési döntéseibe, továbbá, hogy gátat kell-e szabni, vagy egyáltalán kell-e szabályozni a hivatalos intézményrendszert kikerülő spermadonorságot egy olyan országban, aminek hivatalos stratégiája van a Down-szindróma felszámolására.
A privátutas megtermékenyítés az erre a célra létrehozott internetes appok és közösségi oldalak elterjedése óta a fénykorát éli. A világháló adta lehetőségek sokak számára azért vonzóak, mert kiiktatják a bürokráciát, valamint a hosszadalmas és költséges egészségügyi vizsgálatokat.
Baj van a spermával
Ahogy Henrik esete is mutatja, a spermabankoknak adományozó donoroknak nagyon szigorú feltételeknek kell megfelelniük.
Magyarországon például csak olyan 18-35 év közötti teljesen egészséges férfi jelentkezhet spermadonornak, aki hajlandó egy hetekig tartó, többlépcsős kivizsgálásnak alávetnie magát, aminek keretében spermavizsgálat, mikrobiológiai és szerológiai vizsgálat, vér- és vizeletvizsgálat, andrológiai vizsgálat valamint pszichológiai vizsgálat történik.
Egy 2018-as HVG-cikk szerint az eredeti érdeklődők mindössze elenyésző töredékéből (1 százalék) lesz a folyamat végén tényleges spermadonor. A legtöbb jelentkező magán a spermavizsgálaton rostálódik ki, ugyanis a magyar férfiak spermiumának minősége cseppet sem számít kielégítőnek manapság.
A trend nem Magyarország-specifikus. A Jeruzsálemi Héber Egyetem kutatása szerint az ondóban található spermiumok száma az elmúlt 50 évben kevesebb mint a felére csökkent a nyugati világban.
A jelenség egyértelmű okozójaként többek közt a gyógyszerek (főleg a paracetamol tartalmú fájdalomcsillapítók és kedélyoptimalizáló szerek) fokozott fogyasztását, a helytelen táplálkozást, a mozgáshiányt és a levegőszennyezettséget emelték ki a kutatók.
A mesterséges megtermékenyítésre vágyó egészséges nők helyzete sem leányálom. A magyarországi IVF- (tehát mesterséges megtermékenyítést végző) klinikákon a szakmai protokollban előírt vizsgálatokat (hormonvizsgálatok, szervi egészség felmérése, kötelező szűrővizsgálatok) még a termékeny nőkön is kötelező elvégezni, majd a klinikával szerződésben álló spermabank donormintáiból való választás után kerülhet sor a reprodukciós eljárásra.
Korlátok között
A programban azonban nem vehet részt mindenki és vannak olyan, külföldön hozzáférhető eljárások, amelyek Magyarországon nincsenek engedélyezve.
„Magyarországon művi megtermékenyítésben jelenleg nem vehetnek részt egynemű párok, illetve nem engedélyezett az embriók beültetés előtti genetikai vizsgálata (PGT-A) sem, valamint szabályozási hiányosságok miatt nincs petesejt adományozási program”, nyilatkozta lapunknak Dr. Vass Zoltán, szülész-nőgyógyász, meddőségi specialista.
A magyar pácienseknek ezekért a szolgáltatásokért jelenleg külföldre kell utazniuk. Az egyik legközkedveltebb reprodukciós célállomás a Budapesttől mindössze 3 és fél órányi autóútra található morvaországi Brno városa, ahol a tucatnyi termékenységi klinika mindegyike rendelkezik magyar nyelvű weboldallal és tájékoztatóanyaggal.
Az itthoni szigorúbb szabályok betartatását a magyar állam nem bízza a véletlenre. Vass Zoltán emlékeztetett: a korábban térítés ellenében szolgáltatást nyújtó intézményeket az állam részben megvásárolta, részben bezáratta. 2022. június 30. óta pedig reprodukciós eljárást Magyarországon csak állami tulajdonban lévő vagy állami irányítás alatt álló intézmény végezhet.
Ha egy egyedülálló nő, időt és pénzt nem kímélve, egy hazai IVF-centrumon keresztül vágna bele a megtermékenyítési eljárásba, a folyamatot tovább lassíthatja a spermabanki mintaválasztás folyamata.
Magyarországon jelenleg két akkreditált intézmény szolgáltathat donorspermát IVF-intézményeknek. A fővárosi illetőségű KRIO és a Humancell.
Takács Zsuzsanna, a KRIO Intézet Zrt. vezérigazgatójának beszámolója szerint jelenleg mintegy 50, náluk tárolt mintából tudnak választani a megtermékenyülni vágyók, de ha a készlet fogyóban van és a magyar donorprogrammal nem tudják lefedni az igényeket mennyiségileg, akkor mindenképpen szükségessé válik a külföldi behozatal.
- Nyilván arra törekszünk, hogy a páciensek számára tudjunk választékot biztosítani, hogy az igényeiknek megfelelő donort választhassák, hiszen ez egy nagyon fontos döntés a családok számára - mondta lapunknak Takács Zsuzsanna.
A belföldi ellátottság szorult helyzetét az sem könnyíti meg, hogy egy akkreditált donornak Magyarországon mindössze 4 gyermeke születhet, amibe a testvérek nem számítódnak bele. Azaz 4 különböző családnak lehet gyermeke ugyanazon donortól. Ha a donor ezt a felső limitet elérte, akkor a mintáját a spermabank többé nem adja ki IVF-intézménynek. Összehasonlításként: Hollandiában, az egy donortól származó gyermekek számának felső határa 25.
A felső limit meghatározásánál a jogalkotói szervek egy esetleges hiba miatti genetikai betegség továbbörökítésének, valamint az azonos donortól származó utódok későbbi párkapcsolatának esélyeit akarták minimalizálni.
A hatályos jogszabályok szerint Magyarországon csak anonim donáció engedélyezett, tehát a donorról minimális információ adható ki a recipiens számára (például magasság, testsúly, testalkat, haj, szemszín), és a gyermek a nagykorúvá válása után sem tudhatja meg a biológiai apa kilétét.
Dánia, a spermanagyhatalom
A szigorú magyar jogszabály a behozatallal kapcsolatban is hasonló szabályozási követelményeket ír elő, így a hibrid (anonim és ismert) rendszerrel rendelkező, spermaexport-nagyhatalomnak számító Dániából is csak az anonim programban résztvevő donorok mintáit lehet Magyarországra behozatni. És hogy miért éppen Dánia segíti ki a hazai (és más európai) spermabankokat?
Egyrészt Dániában található Európa legnagyobb spermabankja, ami olyan mennyiségű többletmintával rendelkezik, hogy a dán felvevőpiac ellátása mellett még külföldre is elegendő. Másrészről a dán spermabankok egészségügyileg nagyon alaposan szűrik és adminisztrálják a donorjaikat, míg maga a donorság jogi szabályozása (a magyarhoz képest legalábbis) sokkal rugalmasabb.
De miért egy alig 6 milliós nemzet fiai adják az európai gyermektelen nők legfőbb támaszát? A válasz nem az ENSZ éves boldogságindexének dobogós helyezéseiben, de még csak nem is a haldús étrendben keresendő.
Nagy átlagban a dán férfiak valószínűleg semmivel sem termékenyebbek a magyar férfiaknál, ám az biztos, hogy (ha testnedvről van szó) adományozóbb kedvűek.
Dánia összlakosságának például mintegy 7 százaléka aktív véradó. Magyarországon ez az arány csupán 0,5 százalék.
De térjünk vissza Henrikhez és a hozzá hasonló férfiakhoz. Mit tehetnek ők, ha elmúltak már 35 évesek, de a segítő szándék továbbra is megvan bennük? Hogyan tudnak donorrá válni azok, akik bár szívesen segítenének, de elriasztja őket a szűrési vizsgálatok sokasága és hosszúsága?
És mit tehetnek azok a gyermeknemzésre tökéletesen alkalmas nők, akiknek semmi kedvük hosszú és költséges vizsgálatoknak alávetniük magukat és nem találnak maguknak párt, vagy egyáltalán nem is akarnak kapcsolatban gyereket nevelni?
Hogy lesz saját gyermeke azoknak, akik szexuális hovatartozásuk miatt nem vehetnek részt reprodukciós programban és ezért a segítségért külföldre sem óhajtanak utazni? Mi van azokkal, akik többet szeretnének tudni leendő gyermekük apjáról, mint pár, külsőségekre vonatkozó alapinformáció?
Spermavadászat az interneten
Az internet előtti időkben a fenti esetekben leginkább barátokhoz vagy ismerősökhöz fordult az ember. Internetes beszámolók alapján ennek számos hátránya lehetett, sokszor már maga a kérdésfelvetés is alapjaiban rázhatott meg akár évtizedes baráti kapcsolatokat, a gyermek születése után pedig borítékolható volt a baráti/ismeretségi kapcsolat ilyen-olyan jellegű átalakulása.
Manapság, a fenti kérdésekre való válaszokat, nem meglepő módon, már az internet szolgáltatja.
Egy privát spermadonor igénybevételének egyik legtöbbet hangoztatott előnye, hogy a fogadó félnek alkalma nyílhat a donor megismerésére, így a potenciális gyermek vélt személyiségjegyei is megfigyelhetővé válhatnak a biológiai apán keresztül, ami egy katalógus átböngészésekor sokkal nagyobb képzelőerőt kíván.
A személyes kapcsolatfelvétel egyfajta végső tesztként is szolgálhat a felek közt, hisz hiába ír valaki szép dolgokat magáról az interneten, ha nem szimpatikusak egymásnak a felek, akkor csak tovább kell állni és mást kell keresni a feladatra.
További előnye lehet a magánutas donorságnak, hogy - megegyezés kérdése - a donor figyelemmel kísérheti a gyerek életét, vagy ha igény és akarat is van rá, akár részt is vehet a nevelésben.
A magánutas donorságnak természetesen árnyoldalai is vannak.
Például maga a megtermékenyülés esélye ily módon legalább a felére csökken a hétpróbás banki szuperspermiumokkal szemben, amik szinte biztosan mentesek lesznek olyan genetikai alapú betegségek hordozásától, aminek ottlétével talán maga a magándonor sincs tisztában.
Egy másik veszélye a magánutas megtermékenyítésnek az, hogy a baba világrajötte után, az eredeti megállapodást felrúgva, az egyik fél nagyobb befolyást követelhet magának/várhat el a másiktól a gyermek felett.
A felek közti kapcsolatfelvétel megkönnyítését már több internetes platform a zászlajára tűzte. Ezek közül az egyik legnépszerűbb alkalmazás az Ausztráliában bejegyzett, már a nevében beszédes ´Just a Baby´ applikáció. Az applikáció regisztrációjánál olyan adatokat kell megadnia a felhasználónak, ami alapján az algoritmus minél nagyobb pontossággal talál majd megfelelő partnert a kereső személynek.
A földrajzi elhelyezkedés és az alapvető külsőségek leírása mellett, többek közt azt is be kell állítani a személyes paraméterekben, hogy a donor csak egyszeri segítséget szeretne nyújtani, vagy részt szeretne-e venni a gyermek nevelésében.
Az alkalmazásban a segítségnyújtás nem csak spermaadásra és fogadásra korlátozódik, hanem akár petesejtet is fel lehet ajánlani, az embrió kihordására alkalmas béranyának is fel lehet csapni, de akár párkapcsolat nélküli szülőnek is be lehet állni, ahol azonnal egyfajta válás utáni státuszba pozícionálhatja magát a jelentkező, a válások leggyakoribb velejárója nélküli rossz szájíz nélkül.
A Tinder társkeresőalkalmazáshoz hasonlatos „félrehúzós” rendszerben működő applikáció támpontokat is nyújt a gyermekvállalás (vagy nem vállalás) jogi részleteivel kapcsolatban. Segít például abban, hogy miként kell lemondani a szülői jogkörök gyakorlásáról Ausztráliában. Más országokban ezt a résztvevő feleknek kell kisakkozniuk, igény szerint.
Ha az ember az anyagiak reményében szeretne privát spermadonornak szegődni, a legjobban teszi, ha inkább egy spermabank kapuján kopogtat.
Magyarországon egy akkreditált donor egy sikeres mintaadásért nagyjából 20 ezer forint költségtérítést kaphat. Görögországban ez az összeg akár a magyar négyszeresére is rúghat, míg Bulgáriában a donoroknak be kell érniük mintegy 6 ezer forintnyi levával.
A magánutas megtermékenyítésnél a pénzkereset lehetősége már csak azért sem működne igazán, mert a fogadó fél bőséggel válogathat az ingyenesen segítők garmadájából.
(Folytatjuk.)
