Nemkívánatos eseményeknek nevezik – röviden: nke – azokat, amelyek hátterében elkerülhető hibák húzódnak meg. Kiküszöbölésükkel az nke 70 százaléka megakadályozható lenne. Minderről Belicza Éva, a Semmelweis Egyetem Menedzserképző Központjának docense számolt be egy szakmai konferencián.
Az ilyen eseteket az intézmények önkéntesen, rendszeresen és anonim módon, szankciómentesen jelentik. Az adatok alapján az esetek nyolc fő okra vezethetők vissza: a szabálykövetés hiánya, az eseményekből való tanulás hiánya, kommunikációs és dokumentációs hibák, munkaerőproblémák, hiányzó, elmaradó, rosszul végzett tevékenységek, a betegek és dolgozók oktatása, illetve annak nem megfelelő színvonala, eszközhasználat, infrastruktúra.
Nesze neked, betegbiztonság!
Ahogy a szakcikk megállapítja: „a magyarok nem tartoznak a szabálykövető nemzetek sorába és ez leképeződik az egészségügyben is”. Csakhogy itt a szabálykövetés életeket menthet – igaz, a közlekedésben meg munkavégzés közben is…
A kórházban dolgozók gyakran nem értenek egyet a szabályokkal, megszokás alapján végzik a munkájukat és sokszor nem értik, mi indokolja a változtatásokat. Máskor meg az új előírásokról nem kapnak tájékoztatást.
A betegek nem rendelkeznek széleskörű tudással a betegbiztonságról, számos ponton információhiányban szenvednek, nem tudják, hol, hogyan kell jelenteni a panaszokat, mert félnek, hogy hátrányba kerülnek. A beteg nem elszenvedője, hanem alakítója kellene, hogy legyen az ellátásnak – elvben.
Sokszor kérdezni sem mernek
A valóságban – teszi hozzá az újságíró – sokszor még csak kérdezni sem mernek, főleg, ha idősebbek. A leterhelt orvos 1-2 percet szán rájuk, az ápolónő szintén. Az empátia, a tájékoztatás nem magától értetődő. A terápiába való bevonás szintjében meghatározó tényező a kor, a társadalmi státusz, az iskolai végzettség, tehát azokat, akik hajlottabb korúak, és alacsony az iskolázottságuk, többnyire kevésbé tekintik partnernek.
Az pedig, hogy a nke jelentési kötelezettsége nem áll fenn, hanem anonim és szankciómentes, továbbra sem fogja jelentősen csökkenteni ezek számát.
Ugyanakkor nagyon nehéz megváltoztatni a betegek körében is az orvoshoz való viszonyt, akit sokan mindenható istennek látnak. Eleve el vannak ájulva a fehér köpenytől, és félnek szólni a nem megfelelő hangnem, a tájékoztatás hiánya miatt.
Mindezen nem változtat az egyébként fontos munkát végző betegjogi képviselő léte sem, nem ő fogja operálni a pácienst.
