Ön 2000-ben alapította a Replant Cardo Kft-t, majd számos más céget is, tehát volt ideje megtapasztalni azt, miképp változtak meg azóta a dolgok. Hogy látja, milyen ívet járt be az az orvostechnikai szektor az elmúlt időben, különös tekintettel az elmúlt 16 évre?
Amikor 26 éve céget alapítottam, nem gondoltam, hogy a nyugdíj korhatárt elérve is ilyen aktív maradok. Oka van annak, hogy mégis itt vagyok, de remélem, hogy ha helyre zökkennek a dolgok, már többet pihenhetek. A problémák 2006-ban kezdődtek. Akkor mind a gyógyászati segédeszközök, mint az orvostechnikai eszközök körében elég aktív párbeszéd és együttműködés zajlott a döntéshozók, a szakma, valamint a gyártók és a forgalmazók között. Az akkori OEP-pel két hétig tárgyaltunk, aztán 1 évig tudtuk, mire számítsunk. 2006-ban azonban megszületett a Gyftv. (a biztonságos és gazdaságos gyógyszer- és gyógyászati segédeszköz-ellátás, valamint a gyógyszerforgalmazás törvénye). Ekkor szűntek meg a tárgyalások. Akkor még egyaránt foglalkoztam járóbeteg, illetve kórházi ellátással is, de 5 éve eladtam a Replant4Care Kft-t, a hazai sztómaterápiábana legnagyobb, járóbetegellátással foglalkozó cégemet a be nem látható jövő és a
problémák miatt.
Ugyanis a törvény hiába vágott rendet a gyógyászati segédeszközök terén, és örült mindenki az elején, – nem vettük észre az óriási csapdát, amit elrejtettek benne. Menet közben jöttünk rá, hogy ez a törvény semmilyen kapcsolatban nem áll a gazdasági helyzettel és a tb-támogatott árakkal.
Se az infláció, se a forint árfolyama, se a bérnövekedés, semminek a hatása nem tudott beépülni a támogatott árakba. Így aztán a cégek – mint a béka, amit lassú tűzre tesznek főzni -
elkezdték visszafogni a költéseiket. Jó pár éve személyesen tárgyaltam az akkor még létező Egészségügyi Minisztérium, illetve a Pénzügyminisztérium helyettes államtitkáraival, hogy lehetetlen így árakat tartanunk, a margin elfogyott. Semmi nem történt, sőt,
a kormány egyszerűen nem ismerte el a valós gazdasági folyamatokat és ki merem mondani, hogy a 2003-as utolsó ártárgyaláson megállapított forintárakat adja meg a NEAK a gyógyászati segédeszközök forgalmazására azóta is. Ezért kiszálltam a járóbetegellátásból, mert a NEAK miatt lett egy olyan rajtam kívül álló hatalmi erő, aminek semmi köze nem volt a közgazdaságtanhoz.
Fotó: ReplantMed
Megmaradt az a cégem, a ReplantMed Kft., amely a kórházi beszállításokkal foglalkozik, és a több lábon állás miatt született meg 2013-ban. De ezen a területen meg lelassult, majd szinte leállt a HBCS karbantartása (a fekvőbeteg-ellátás finanszírozási rendszere). Például nem történt meg, hogy a Covid utáni nagy inflációt figyelembe vették volna. Egész egyszerűen a döntéshozók úgy gondolták, hogy egy elefántcsonttoronyban ülnek: évente még akkor is csak minimálisan emeltek a költségvetésen, amikor az infláció 19 százalék volt, a forint árfolyama pedig dupla annyi, mint 15 éve, miközben a minimálbérek növekedése is árfelhajtó hatással bírt.
És akkor megjelentek a hatalmas kórházi adósságok …
Igen, hiszen a kórházakra sem lehetett ráterhelni mindent, nem lehet korlátlanul árakat emelni. Plusz jött a Covid is, ami a gyártók életében - akik jellemzően uniós országok, de egyre több az unión kívüli, Kína, Törökország, Amerika, Anglia –, nagyon durva változásokat hozott, mert bizonyos eszközök gyártása alapanyaghiány miatt leállt, vagy egyéb okok miatt nem tudtak forgalmazni, így egyes termékekért annyit kértek, amennyit nem szégyelltek.
Ezért a kórházi adósságállomány egész egyszerűen azért keletkezett, mert nem a bekerülési áron finanszírozza az állam a saját kórházait. De mivel a kórházaknak kötelező ellátnia a lakosságot, az államnak kellene megteremtenie ehhez a feltételeket.
Ennek ellenére úgy állapították meg a kórházi büdzséket, hogy a tárgyév ténykiadásait megemelték X százalékkal, de nem vették figyelembe a tényleges igényeket. Ennek pedig semmi köze nem volt az országban zajló gazdasági folyamatokhoz. Régebben csodaszámba ment, ha 30-40 milliárd forintnyi adósságállománya volt a kórházaknak, ma rendszeresen átlépjük a 100 milliárdokat. Azért
haragszom a korábbi vezetésre, mert ők ezt természetesnek tartották. De amikor mi egy napot késünk az adó befizetésével, a NAV nem rest kiszámlázni még aznap 243 forintot késedelmi pótlékot, miközben a kórház 270 nap múlva fizeti ki a 60 napra lejáró számlánkat. Mindezt tetézte, hogy tavaly bevezették a 80 milliárdos tolerálható adósságszint fogalmát is, mintegy normalizálva a helyzetet.
2024-ben az orvostechnikai érdekvédelmi szervezetek közösen kiálltak, és egy sajtótájékoztatón kijelentették: „elértek a falig”. Ön akkor azt mondta, először fordult elő 2000 óta, hogy hitelt kellett felvennie a talponmaradáshoz, pedig a cég megkapta a Bisnode AAA besorolást kiváló munkájukért és megbízhatóságukért. Sikerült-e ebből a helyzetből kilábalni azóta?
Nem. Azóta is hitelből élünk, és nem vagyok rá büszke. Az éves árbevételünk 28-30 százaléka jelenleg is kintlévőség, ami óriási összeg. De az összeg nem csak azért hiányzik, mert bért kell adnom, hanem a gyártókat is ki kell fizetnem, különben nem szállítanak.
Akármennyire ismernek minket 20 éve, megtehetik, hogy nem adnak elég türelmi időt a fizetésre, miközben engem a kórház csak 270 napra fizet ki. Ezt az átmeneti időszakot kell megfinanszíroztatni a bankkal, hogy szinten tudjuk tartani a cash flow-kat. Időközben azonban a piaci kamatszintek is változtak, amit képtelenség kitermelni., Érdekes, hogy cégenként mégis eltér, hogy ki terheli rá a kórházakra a késedelmi kamatot és behajtási költségátalányt és ki nem. Én azt gondolom, hogy ez törvény adta jogunk, sőt, bizonyos kórházak egyet is értenek, és legalább a döntéshozó is látja, mibe kerül neki, ha nem fizet időben. Ha nem terhelnénk ki a kamatot, úgy tűnne, mintha minden rendben lenne, pedig ez messze nincs így. Ha időben és jól kifizetné az állam a kórházakat, akkor meg lehetne spórolni ezeket a kamatköltséget is, ami országos szinten többmilliárd forint. De ha negyedévente konszolidálták volna a kórházi adósságokat, már akkor is kevesebb lett volna. Szóval még mindig ott vagyunk a falnál. De abban reménykedünk, hogy most jön egy változás, és az új vezetés elfogadja azt, hogy léteznek gazdasági folyamatok, amikre figyelemmel kell lenni az árszabályozásnál. Mindeközben egyébként a bankok is egyre nehezebben finanszírozzák az egészségügy szereplőt, mert elvileg garantált a fizetés, hiszen az állam van mögötte, de ők sem tudják soha, ez mikor történik meg. Nagyon nehéz helyzetben van minden érintett cég.
Hogy látja, a központosított beszerzési rendszer bevezetése mennyire ártott vagy használt az orvostechnikai cégeknek?
A leköszönő kormány híve volt a központosított beszerzésnek, pedig szakmai okai is vannak, miért hozott negatívumokat. A cél az volt, hogy minél nagyobb mennyiséget vásároljon az állam, mert annál olcsóbb. Csak az ár volt fontos nekik, meg a kontrollálhatóság. De nem az a megoldás, hogy mindent központilag kell beszerezni, ezzel lelassultak és bonyolultakká váltak egyes folyamatok. Például fecskendőkből be lehet vásárolni, de katéterből millióféle van, és rengeteg egyedi szempont, ami miatt nincs értelme egységesen megvenni, és szétosztani a kórházaknak, akiknek egyedi igényeik vannak és képtelenek jól használni a nem megfelelő eszközöket.
Az egyedi közbeszerzéseknél mennyire volt jellemző az elmúlt években, hogy kormányközeli cégek versenyelőnyhöz jutottak?
Néha tapasztaltuk, és nehéz volt. Most is van egy olyan speciális termékünk és a hozzá kapcsolódó eljárás, amit mi hoztunk be és honosítottunk meg Magyarországon, mégis ehhez nagyon hasonlóval
megjelent egy kormányközeli cég, és próbálja befolyásolni a kórházakat, hogy az ő eszközét vegyék meg féláron. Felhívtuk a NEAK figyelmét, hogy ez egy szabadalmaztatott eljárás, egy védett
termék, amit egy másik cég nem hívhat ugyanúgy, hiszen ez akár jogi problémához is vezethet. De még nem kaptunk választ. Ebből ered egy másik nagy probléma, hogy az egészségügyben léteznek
egyajánlatos beszerzések, hiszen előfordul, hogy egy bizonyos terméket csak egyetlen cég gyárt és kizárólagos forgalmazója van Magyarországon. Erre nincs értelme kiírni tendert, az ilyeneket jól körül
határolva ki lehetne venni a központi beszerzésekből. Mi például a szívmotorokból vagyunk erősek, szinte csak mi tudunk beszállítani alkatrészeket ezekhez a készülékekhez.
Milyen problémával kellett még megküzdeniük az utóbbi években az orvostechnikai szektornak?
Általánosnak mondható további probléma, hogy a Covid óta drasztikusan lecsökkent bizonyos termékeket gyártók száma. A Covid alatt például a műtüdő gyártását több cég is abbahagyta, 2-3 cég gyártó van már csak világviszonylatban. Az van, amit gyártanak, és kész. Ez nem rajtunk áll, hanem egy sokkal nagyobb gazdasági folyamat eredménye. Illetve az EU-ban átállunk a direktívákról (MDD) a regulációra (MDR), a törvény alapú orvostechnikai minősítésekre, ami óriási költséget és időt jelent, ezért is van, hogy 3 évvel is meghosszabbították a teljes átállás határidejét, mert egyszerűen a cégek rájöttek, hogy ennyi energiáért nem éri meg minden terméket minősíttetni, mint ami a régi rendszerben elérhető volt. Ezért került sor a másik nagy leállásra, mert sokan abbahagyták egyes termékek gyártását, ha nem érte meg nekik. Az EU rájött erre, hogy sokkal több minősítő intézetre van szükség Európában, és ki kell tolni a határidőt. Ez megint árfelhajtó hatással bír.
Ezért is fordult elő, hogy a gyógyászati segédeszközök piacán 2023-ban Magyarországon már több mint ezer terméknél alakult ki hiány?
Részben ezért, részben az ártárgyalások több mint 20 éves elmaradása miatt. Természetesen ez köztudott volt, a Forgalmazók az Egészségért Szövetsége (FESZ) kimutatta, hány száz olyan termék van, aminek a bekerülési ára már magasabb, mint a tb-támogatott ár. Ezt is ismerte a NEAK, továbbra sem történt semmi. A gyógyászati segédeszköz szektor helyzete úgy rossz, ahogy van. 2003 óta, azaz az utolsó ártárgyalások óta nem volt olyan szakmai grémium, amely átnézte volna, mire van szüksége a betegeknek, milyen új termékek vannak, 2026-ban esetleg nem lehetne korszerűbb termékeket adni? Sajnos a magyar egészségügyben a prevenció szó ismeretlen fogalom, arra semmit nem lehet felírattatni, csak a gyógyításra. És jelenleg tele van a piac olcsó, kórgyenge minőségű termékekkel a korrekt ármegállapítások elmaradása miatt.,
Mit gondol, a nehézségek miatt ma inkább más profilú céget alapítana?
Ha ezelőtt három héttel kérdezi, azt mondtam volna, hogy abbahagyom. Kritérium volt számomra, hogy ha nem a Tisza-kormány győz, akkor átadom a kollégáimnak a stafétabotot, mert nem láttam a kapcsolódás lehetőségét.
Tíz éve nem találtunk tárgyalófelet a döntéshozói oldalról, és mindig csak a sok NEMet kaptuk, hogy nincs pénz, nem akarunk foglalkozni vele, és ehhez hasonlók. Ha nincs értelme a dolgoknak, belefárad az ember. Most nagy optimizmusra ad okot az új kormány és úgy látjuk, hogy az egészségüggyel is szeretnének érdemben foglalkozni.
Mit várnak az új Tisza-kormánytól és az Egészségügyi Minisztérium újbóli felállításától, tervezik-e, hogy felkeresik Hegedűs Zsolt egészségügyi minisztert – akár a többi orvostechnikai érdekvédelmi szervezettel együtt?
Kicsit kivárunk, amíg feláll az új miniszter stábja, és kíváncsian várjuk, milyen területeken kezdik az egészségügy rendbetételét. Hallani, hogy szétválik a szociális rész az egészségügytől, akkor a közgyógyellátás is átkerülhet a szociális területre, és meg kell találnunk a megfelelő embert,
kihez fordulhatunk. Abszolút bizakodó vagyok, és muszáj, hogy változás álljon be, mert Magyarországon az egészségügyi állapot nagyon rossz. És ezekhez a várakozásokhoz kötöm azt is, hogy a jövőben bővítjük-e a céghálónk profilját, vagy sem.
Az elmúlt évek alatt milyen termékekre a legbüszkébb, amit az Ön cégeinek köszönhetünk?
Az innovatív termékekre és eljárásokra, ilyen például az úgynevezett koblációs, (Coblation – Controlled Ablation) technológia, ami egy modern, alacsony hőmérsékletű (40-70 °C) plazma-alapú sebészeti eljárás, amelyet főként fül-orr-gégészeti (például mandula) műtéteknél alkalmaznak, kevesebb fájdalommal és gyorsabb gyógyulással jár. De arra is büszke vagyok, hogy a világ legjobb
szívmotorjait, illetve altatáshoz használt tubusait forgalmazzuk, és élen járunk egy olyan innovatív öntapadós inzulinpumpa importjával is, amely láthatatlanul adagolja az inzulint, de említhetem egy
olasz cég rugalmas koponyaimplantátumait is, amit abszolút a betegekre szabnak.
Az évek alatt egyre növekvő problémák tükrében mit lehet tudni a céghálóról, milyenek a tavalyi év előzetes adatai?
Kemény munkával, de pozitív a mérlegünk. A Replant Med Kft.-t három tulajdonostársammal együtt vezetjük. A Covid utáni inflációt és árfolyamromlást nem lehetett kigazdálkodni, akkor volt
egy nagyobb árbevétel visszaesésünk is, most azonnban már a forint árfrfolyama is segít. Az euró bevezetése is jól jön majd, pozitív irányba rendezheti át a piacot. És mi is diverzifikálódunk, erre van szükség. Hiszen Kína, Távol-Kelet, Törökország gyorsan fejlődik, innovatív módon gyárt eszközöket,
megjelennek a kongresszusokon, kiállításokon. Azok a cégek vannak előnyben, akik nyitnak az új felé.
