„Kedves pácienseim, kollégáim, barátaim! Ezúton értesítek mindenkit, hogy 2023. szeptember 30-ig maradok háziorvos, utána helyettesítésemet a Ferencvárosi Önkormányzat fogja biztosítani” – állt 2023. szeptember 1-jén Dr. Eörsi Dániel háziorvos közösségi oldalán.
És attól a naptól fogva – amint azt kilátásba helyezte - minden egyes nap posztolt a szeptember végi búcsúig.
Az egykor lelkes háziorvos kemény utat tett meg addig, hogy úgy döntött, otthagyja a praxisát, miközben negyven pluszosként ő az a generáció, akiből országosan is óriási a hiány. Facebook-posztjaiban az arra kiváncsiakat az alapellátás mélyebb bugyraiba is beengedi, miközben úgy villantja fel 2023 egészségügyének jelen idejét, hogy nem túlzás azt állítani, akár korrajznak is beillenek az írásai.
Eörsi mindeközben rámutat, hogy szerinte inkább okozzák a nagyon régi, kimondatlan társadalmi sémák az egyre többet emlegetett egészségügyi alapellátás problémáit, mint az aktuálpolitika. Úgy látja, hogy inkább nullszaldóra jönne ki, ha az utóbbi évek támogató és akadályozó intézkedéseit mérlegre tennénk.
A szeptember utolsó napjáig a Ferencvárosban dolgozott háziorvos többször nyilatkozott lapunknak is, hol a Covidról, hol az ukrán menekültek egészégügyi ellátásáról, vagy az aktuális influenzaszezonról, s ő volt az, aki 2021 januárjában a saját ötlete alapján elsőként helyezte ki büszkén a rendelőjében a TILOS A HÁLAPÉNZ logót.
Itt mindenki VIP-betegnek érezhette magát
A posztok tehát tűpontos helyzetjelentést adnak a magyar realitásról a 2007. május 1-jétől Budapesten praktizált, „akkoriban még fiatal és lelkes, hiperoptimista, omnipotens vágyaktól és fantáziáktól duzzadó háziorvostól”.
Bejegyzéseiben sok mindent érint, például, hogy mi vitte őt erre a pályára, s mi viszi el most innen, a járványról, a praxisközösségi rendszerről, az orvos-beteg viszonyról, a közömbösségről, a halálhoz való viszonyáról vagy a háziorvosok magára hagyatottságáról. Mindezt meglepő őszinteséggel és érzelmekkel.
Szeptember 5-i posztjában például ez áll:
„A háziorvosnak van egy közvetítő szerepe a fehérköpenyes egészségügy és a civil ruhás lakosság között. Régen azt hittem, hogy én a civilek nagykövete vagyok a fehér ruhások között, de mára átálltam a másik oldalra. Én egy orvos vagyok, aki viszonylag közel jött az emberekhez”.
Következő írásában a hosszú évekig vele dolgozó asszisztensének adózik, akivel azt az elvet követték, hogy rendelőjükben nem kivételeznek senkivel, ott mindenki kvázi VIP-páciens volt. Már a bejelentés napjától olyan kommentcunami zúdult rá, melynek mondatait nemcsak örökre továbbviszi magával, de szakmai párbeszédeket is generált rendesen. Épp ez volt a célja, nevezetesen, hogy a közösségi oldal remek felület egy közös, transzparens búcsúra.
- „Sosem felejtem el, amikor lerajzolta az endokrin rendszer működését egy lap szélére, mikor mindenki más csak kiabált velem.”
- „Úgy érzem, hogy egy biztos támaszpont szűnik meg az életemben.”
- „Eddig az egyetlen orvos, aki megkérdezte tőlem, hogy a látható tüneteket leszámítva minden rendben?”
- „Én minden barátomnak és ismerősömnek úgy hivatkoztam Önre, hogy van egy saját Dr. House-om.”
„Hozzám a rendelőbe nem egy emlő jön be”
Igen fontos poszt, amit Eörsi a hiányzó protokollokról írt. „Az egyes szakmai társaságok csak a saját területükön érvényes eljárásrendet írják meg, például melyik korcsoportban milyen gyakran legyen emlőszűrés, de hozzám a rendelőbe nem egy emlő jön be az ajtón, hanem egy ember, akinek egyébként vastagbele meg tüdeje is van, tehát nekem egyesített protokollban kell gondolkoznom” – összegzi a holisztikus szemlélet mibenlétét.
Hozzáteszi, hogy ez egyébként állami feladat lenne, amiben jelenleg az Országos Kórházi Főigazgatóság (OKFŐ) az illetékes, de néhány fanatikus kolléga praxisát leszámítva sehol nincs a valóságban prevenciós rendelés, ezért alkotta meg a United Screening Protocol-t, azt az egységes szűrési protokollt, amit már most jópár kollégája kérésére tovább is küldött nekik.
De összetette a telemedicina protokollt is, ami szintén állami tennivaló lenne. „Magyarországon nincs, de sok országban igen, amit nem a praxisoknak kell egyenként kitalálni, miért is jó ezt csinálni. Nálunk a praxisok többségében teljesen random történik a dolog, a lakosság egy része nem jut be a rendelőbe, nincs ellátva, amit egy Nemzeti Telemedicina Protokollal lehetne áthidalni.”
Sőt, ezen túlmenően még a pszichés eredetű panaszokkal kapcsolatos protokollt is folytatott a rendelésein.
„Ezt a posztot azért írtam, hogy mindenki megértse, mennyire iszonyatosan magára van hagyva a magyar háziorvos” – fűzi hozzá a végén, nem szépítve, milyen nehézségekkel kell szembenéznie a szakmának.
Egyébként arról, hogy „Honnan bűzlik a magyar alapellátás?”, publikált is, s az ebben leírtakat remekül is lehetne kamatoztatni az alapellátás reformjához.
Azért nem volt egyszerű a praxisban
Szeptember 19-én arra is kitért, miért nem egyszerű háziorvosi praxist vinni. Például hetven embert ellátni egyetlen nap alatt, hiszen ez kizárja a minőségi betegellátást. „Én ezért hol rájuk haragszom, hol magamra, hol az egész rendszerre, de igazából senki nem tehet róla, egyszerűen így van, és így is lesz és kész. De az tetszik, hogy az egészségügyi kormányzat erőfeszítéseket tesz az alapellátás szakmaiságának helyreállításáért, viszont nem tetszik, hogy mindezt hatósági úton, rendeletek mentén próbálja érvényesíteni.”
Következő nap a sokat kritizált praxisközösségeket veszi górcső alá, majd a háziorvosokat kategorizálja – érdemes megnézni, milyen csoportokba sorolja őket.
Közben persze naponta folyamatosan kapta a visszajelzéseket, és a kedves szavakon túl olyan javaslatokat, hogy
„Az utcákon a gyűlöletkeltő plakátok helyett például lehetnének olyanok is, amik arra hívják fel a figyelmet, hogy milyen szűrővizsgálatokra kellene rendszeresen járni a lakosságnak. Uszítás helyett lehetne prevenció is” – Eörsi szerint épp ez lehetne az igazán társadalmi célú hirdetés.
„Itt az idő továbblépnem”
Azt hitte, a háziorvosi praxis kihívása egész életre fog szólni, s nem tagadja, még az is lehet, hogy a járvány okozta daráló is szerepet játszott abban, hogy a rengeteg, személyéhez ragaszkodó páciens mellett is megért benne a változtatás igénye. „Kiteregettem a vásznakat, néztem, hogy mikor kap bele a szél … Aztán belekapott”.
Végül természetesen azt is elárulta, hol folytatja tovább másfél évtized után, ahol megújult energiákat tud mozgósítani. „Továbbra is háziorvosi munkát szeretnék végezni, de nem praxisban. Csapatban szeretnék dolgozni, ahol tanulni tudunk egymástól, de nem szeretnék ügyviteli dolgokkal foglalkozni, és szeretném nagyjából előre tudni, hogy hány beteget kell ellátnom aznap. Sokáig nem tudtam, hogy létezik ilyen munkahely. Aztán megtaláltuk egymást a Máltai Szeretetszolgálat Naszlady Attila Egészségfejlesztési Programjával (MMSZ NAEP). Felzárkózó településeken végzünk telemedicinális alapú ellátást. Nagyon jól képzett csapat a legjobb technikai háttérrel biztosít személyre szabott ellátást a legnehezebb sorsú települések lakosságának” – tudatta Eörsi, hogy azért az egészségügynek nem fordít teljesen hátat.
A jól megélt búcsú terápia is lehet
Szeptember utolsó napján pedig, akár egy Oscar-díj átadáson, köszönetet mondott azoknak, akik nélkül nem lehetett volna (ilyen) háziorvos a ferencvárosi rendelőben.
Az egyébként pszichoterápiás végzettséggel rendelkező Eörsi Dániel nem titkolt célja volt, hogy az egy hónapos búcsú alatt mindenki szépen elmondja, kibeszélje, megossza a gondolatait, elősegítve ezzel az elválást. A szeptember 30 napja alatt 80-100 emberrel számolt, de végül többszáz visszajelzést kapott, sőt, még évek óta elköltözött, azóta nem látott emberek is ráírtak, a rendelőben pedig 10-15 személyes búcsút is átélt naponta. „Amúgy senki, de tényleg senki nem haragszik. Nagyon sok szeretetet és valóban személyes megjegyzést, elköszönést kapok, nagyon köszönöm” – üzeni Eörsi Dániel a közösségi oldalán, amely nem szűnik meg, hanem, mint írja, most kap majd igazán értelmet.
