Az idén februárban két nap alatt érkezett meg a nyugdíj a bankszámlákra, a februári járadékot 12-én csütörtökön, a 13. havit és a 14. havi időarányos részét pénteken utalta át a Magyar Államkincstár. A hivatalos magyarázat szerint azért volt szükség erre, mert a bankok nem tudták volna biztonságosan kézbesíteni a pénzt.
Elég meglepő ez az indoklás, hiszen tavaly és a korábbi években semmiféle problémát nem okozott a bankok számára, hogy egy összegben utalják át a nyugdíjasoknak a két havi juttatást. Valószínűleg az idén is könnyen megugrották volna a bankok ezt a feladatot, hogy a rendes februári nyugdíjjal együtt már csütörtökön ott legyen a bankszámlákon az extra juttatás, hiszen az infrastruktúra nem lett rosszabb. Nem lehet nem arra gondolni, hogy valójában azért időzítették mégis külön napra a 13. és 14. havi nyugdíj átutalását ráadásul két külön részletben, hogy minden érintett pontosan lássa, az idén bőkezűbb a kormány, mint egy éve volt, a plusz juttatás több, mint egy teljes havi nyugdíj.
Folyamatos az elszegényedés
A 13. és 14. havi nyugdíj létjogosultságát sokan vitatják.
Most akkor hány hónap van egy évben? 12 vagy 13 vagy 14? Más is csak 12 hónapban kap fizetést, miért fizetünk a nyugdíjasoknak ennyi pénzt, amikor nehéz helyzetben van az államháztartás?
A háborgás részben jogos, a valóság azonban sajnos az, hogy a nyugdíjasoknak egyre kevesebb pénzt fizet ki a kormány. 2010-ben, amikor a Fidesz átvette a kormányzást, még a GDP 11-12 százalékát tették ki a nyugdíjcélú kifizetések, ez az arány az évek során folyamatosan csökkent, tavaly már a GDP nagyjából 7,5 százaléka ment csak el nyugdíjakra a 13. havi nyugdíj ellenére is. Ez rendkívül alacsony, hiszen az Európai Unió többi országában jellemzően a GDP 11-13 százalékát fordítják ilyen célokra.
A magyarországi nyugdíjak az elmúlt 12 évben folyamatosan csökkentek a bérekhez képest, a munkajövedelmek ugyanis jellemzően az inflációt meghaladó mértékben emelkedtek, a nyugdíjakat viszont csupán az infláció mértékével emeli az állam. Miközben a 2010-es évek közepén még egy átlagos nyugdíjas havonta az átlagbér 75 százalékát kapta kézhez havonta, az idén az átlagnyugdíj már nem éri el az átlag nettó kereset felét sem. A nyugdíjasok tehát a dolgozókhoz képest folyamatosan szegényebbé válnak.
Csak papíron őrzi meg az értékét
A kormány persze azt sulykolja, hogy a nyugdíjak megőrzik az értéküket, hiszen minden évben az inflációval emelik az összegüket. Mit jelent ez a gyakorlatban? Pontosan azt, hogy ha valaki 65 évesen nyugdíjba vonul, és még 20 évig él, akkor ebben a 20 évben minden évben pontosan ugyanannyiból kell megélnie, mint a megelőző években.
Hiába fejlődik a világ, megy előre az ország, a gazdaság, neki esélye sincs ebből részesedni, megreked az életszínvonala azon a szinten, ahol a nyugdíjba vonulás évében volt.
Vagyis jó esetben ott reked meg, és nem kerül lejjebb. Sajnos az utóbbira sokkal nagyobb az esély, hiszen ahogy telnek az évek, az időseknek egyre kevesebb lehetőségük van arra, hogy plusz munkát vállaljanak, és kiegészítsék a nyugdíjukat, miközben a romló egészségi állapotuk miatt nőhetnek a kiadásaik. Vannak országok – például Nagy-Britannia –, ahol a repectre felírt gyógyszert a társadalombiztosítás fizeti, Magyarországon ez nem így van. Az idősek pedig egyre több gyógyszert szednek, és egyre több pénzt hagynak ott a patikákban, és egyre több segédeszközre is szükségük lehet.
Tovább nehezíti a helyzetüket, ha megözvegyülnek, egyedül maradnak, és egyedül kell fenntartaniuk a háztartásukat, vagy ha az egészségi állapotuk miatt segítségre szorulnak, például rendelniük kell az ételt, mert nem tudnak már főzni magukra. Emellett egyre inkább elvárás, hogy az időseknek is legyen okostelefonjuk, internetük, és a lakást sem árt néha felújítani. Mindez pedig az inflációval éppen csak lépést tartó nyugdíjból egyre nehezebb.
Édeskevés a 13. és 14. havi nyugdíj
A bérektől messze elmaradó nyugdíjemelések miatt a nyugdíjasok folyamatosan szegényednek el Magyarországon. A különféle becslések szerint jelenleg már minden negyedik nyugdíjas a szegénységi küszöb alatt élhet. A probléma fokozottan sújtja a nőket, akik jellemzően alacsonyabb kezdő járadékkal vonulnak nyugdíjba, és tovább is élnek, mint a férfiak, emiatt idős korukra végképp elszegényednek.
Bár a politikusok – mind a kormányban, mind az ellenzékben – nem mernek a 13. havi nyugdíj eltörléséről beszélni, ez egy olyan tabu, amit szóba hozni sem lehet, azt minden szakértő tudja, nem ilyen juttatással kellene rendezni a nyugdíjakat. A nagyon alacsony nyugdíjakat sürgősen fel kellene emelni, és a többi nyugdíjat is évről évre az inflációnál nagyobb mértékben kellene növelni, például a svájci indexálással, amely figyelembe veszi a keresetek növekedését is.
Hogy honnan lehetne erre fedezet? Elsősorban a gazdasági növekedésből, ami az elmúlt években elmaradt. Másrészt meg lehetne szüntetni olyan sokba kerülő, ám a jelek szerint kevés hasznot hozó állami támogatásokat, amelyekre százmilliárdok folynak el. Rengeteg pénz megy el például a gyerekvállalás támogatására, mégsem születik több gyerek, csak az ingatlanok ára emelkedik, vagy olyan társadalmilag kérdéses hasznú programokra, mint a munkáshitel, amelynek kamatát az adófizetők állják, a pénzt pedig bármire elköltheti a fiatal.
