Az Orbán-kormány a kommunikációja alapján nagyon szeretné már elérni a teljes foglalkoztatottságot. Közgazdaságilag ez ugyan nehezen deklarálható fogalom, 2014 tavaszán Orbán Viktor pontosabban is megfogalmazta a céljait: 3 százalékos vagy annál kisebb munkanélküliségi ráta vagy 150 ezer munkanélküli érne fel a teljes foglalkoztatottsággal. Ennél alacsonyabb értékek irreális elvárásoknak bizonyulnának, hiszen az egyszerűen elképzelhetetlen, hogy egyetlen egy munkanélküli se legyen az országban még munkahely-váltás miatt sem.
Az elmúlt években a gazdaság talpra állásával párhuzamosan folyamatosan javultak a munkaerőpiaci statisztikák is, amiket a kormány ma már úgy kommunikál, hogy egyre közelebb a teljes foglalkoztatottság.
És tényleg! Számításaink szerint igazán nem kell már sok, köze vagyunk a célhoz. 2014-ben, amikor Orbán először megfogalmazta ezt a célját, még 214 ezer dolgozni képes vagy vágyó személyt kellett volna csatarendbe állítani. Mára ez a szám a töredékére csökkent.
A pontos szám meghatározása érdekében ismét elővettük a 4 éve is használt képletünket, hogy kiszámoljuk, ha a munkaerő-tartalékot jelentő inaktív csoport egyből el tudna helyezkedni, akkor rajtuk kívül milyen mértékben kellene csökkennie a munkanélküliek számának a cél érdekében. Ez tehát egy olyan egyismeretlenes egyenlet, melynél azzal a feltételezéssel éltünk, hogy a munkaerő-tartalékot jelentő személyek (vagyis akik dolgoznának, de nem állnak még rendelkezésre, vagy dolgoznának, de nem keresnek állást) az inaktívak közül rögtön a foglalkoztatottak táborát erősítenék. Ezzel egy csapásra megnövekedne az aktívak száma, mely a munkanélküliségi ráta meghatározásához használt osztás nevezőjét képezi. (Munkanélküliségi ráta = munkanélküliek / gazdaságilag aktívak (vagyis foglalkoztatottak+munkanélküliek). A nagyobb bázis miatt változatlan munkanélküli létszám mellett is csökkenne a ráta.
A Központi Statisztikai Hivatal negyedik negyedéves adatokat tartalmazó munkaerő-piaci felmérése szerint mindössze 7000 olyan inaktív volt, aki dolgozna, de rövid időn belül nem tudna munkába állni, mellettük 120 ezer olyan magyar is volt, aki munkába tudna állni, viszont nem keres munkát magának valamilyen okból kifolyólag. Összesen tehát 127 ezer - belátható időn belül - mozgósítható ember van a piacon. Rajtuk kívül 192 ezer munkanélkülit tartott nyilván a statisztikai hivatal, a foglalkoztatottak száma pedig 4,421 millió volt.
Az egyenletünk rendezése után kiderül, hogy a cél eléréséhez még 51 300 embernek kellene munkát találnia a munkaerő-tartalékot képező személyeken felül. Mivel egyenletünkben a munkanélküliek létszámát kvázi változatlannak tekintettük (csak a tartalékot soroltuk át a foglalkoztatottakhoz), ezért közülük jó eséllyel megtalálhatók az a hiányzó réteg, akik el tudnak helyezkedni. Így pedig elérhető lehetne a 3 százalékos munkanélküliségi ráta ami közel 140 ezer munkanélküli személyt jelentene hazánkban.
